Mire szamithatok? Nagyon izgulok es felek.

20-as vagyok,beleolvasgattam néhány komiba, az jött le,hogy a császártól tartasz. Nem kell attól sem félni. Első babám egyébként,én is nagyon féltem tőle. Aztán amikor a 30. héten közölték,hogy faros a kicsi,teljesen magam alatt voltam. Aztán a 32 hete uh-on még mindig az volt,akkor kiborultam,mert nem akartam császárt,nagyon szerettem volna az első babámat spontán megszülni. Aztán végül a 37. héten kis vérzés miatt a szülőszobán kötöttem ki. Addigra már beletörődtem és meg is barátkoztam a császár gondolatával,mert úgy voltam vele,hogy legalább sokkal hamarabb a karjaimban tarthatom a kicsikémet. Aztán nst-re raktak,90 percig küszködtünk mert úgy hullámzott a hasam,hogy két érzékelőt rúgott le egyszerre. Mivel faros volt,azt mondták befektetnek a szülésig. Előtte még gyorsan ránéztek a kicsire és rájöttek,hogy hát azért nem érzékelte normálisan a szívhangot az nst,mert megfordult a kis drága. Zokogtam örömömben,megmentett a kis drága. :) De addigra már annyira beletörődtem abba,hogy vágnak,hogy most már a spontán szüléstől tartok egy kicsit. Egyébként miskolci vagyok,a Semmelweisben fogok szülni. Láttam a komikban,hogy eléggé eltérőek a kórházban lévő eljárások ilyenkor.

Ja és vajúdni nem hagynak napokat. HA elfolyt a magzatvíz,akkor a kicsinek 24 órán belül muszáj így vagy úgy megszületnie,különben életveszélybe kerül. Ha nem folyt el a víz,akkor viszont hagynak amíg kell. Amikor bent feküdtem,egy csaj már a 42. hétben volt,indították volna neki másnap a szülést,de a kicsi úgy gondolta inkább kijön. Vasárnap éjféltől kínlódott szegény és amikor én hazamentem hétfőn délben még mindig nem volt meg a gyerek,mert nem folyt el a magzatvíz és hagyták szegényt...orvosa válogatja ezt is egyébként.