Volt, aki csalódott volt először a baba neme miatt?

Kb mintha én írtam volna az első választ.

Elsőre lányt akartam, fiú lett. Rögtön elfogadtam, imádom a fiamat, ránézek, és mérhetetlen szeretetet érzek.

Most is fiút akartam másodszorra, de kislány lesz.

Nem mondom, hogy 100%-ra feldolgoztam már, de csalódott nem vagyok.

Gondolom igazán majd akkor költözik a lelkembe a mérhetetlen szeretet amikor átölelem a kórházban.

Ha csalódott is leszel, az elmúik amint a kezedben tartod,mert nem a neme fogja meghatározni a szeretetedet ha már kint van. Amíg bent fejlődik, addig ugye nem látod, csak az agyad tudja hogy ott van, és még nem kötődsz úgy hozzá.

Kozel 20 hetesen tudtam meg a babam nemet.

Az elso pillanattol kezdve tudtam, ereztem zsigerbol, hogy kislany lesz. Hat nem... Leforrazott a hir. Szegyellem, de 3 napig nem tudtam tultenni magam rajta.

Es tudod, mit vettem eszre? Hogy az addig aktiv, izgo-mozgo babam alig mocorgott. Mintha csak azt mondta volna, hogy 'bocsanat, nem tehetek rola, hogy kisfiu lettem'.

Es mikor az tudatosult bennem, egyszeruen beleszerelmesedtem a fiamba, minden erzelmi atmenet nelkul. 1000 lanyert sem adnam oda!

35 hkm

En egesz eletemben ugy ereztem h fiam fog szuletni, erre az elso idoben kiderult h lany lesz. Orultunk neki, parom kifejezetten kislanyt szeretett volna. Erre a 18. Heti genetikai uh-n kozoltek h fiu. Lesokkolt a hir es igen, nekem is kellett par nap mire feldolgoztam h kisfiut hordok a szivem alatt.

Most varjuk a 2. Babankat es kifejezetten orulok, h eddig nem tudtak megmondani a nemet. Most vagyok 18 hetes de csak 29.-en megyek a genetikai uh-ra, ahol tuti kiderul fiu v leanyzo. (Most amugy ugy erzem kislany lesz, de nem elem bele magam semmibe) :-)

Nekem két fiam van. Az elsőnél vegyesek voltak az érzéseim, mert ugyan én lányt szerettem volna, de a férjem fiút, ezért fiút akartam neki szülni. Így végül örültem neki, amikor kiderült, hogy fiú.

A másodiknál mindketten lányt szerettünk volna, így kicsit csalódott voltam, amikor mondták, hogy ő is fiú. De pár óra alatt megbarátkoztam a gondolattal, hogy oké, két fiús anyuka leszek.

Egyébként mostmár nagyon örülök, ahogy látom őket játszani, hogy mindkettő fiú.

Viszont amiatt kicsit szomorú vagyok még mindig, hogy sosem lesz lányom.

Férjem csalódott volt de csak addig, amíg nem mondták biztosra. A 65 % fiú rossz volt neki mivel lányt szeretett volna. 3 hét volt a 2 uh között, úgy tűnt tényleg örült neki, amikor biztosnak tűnt a fiú.

Egyébként én is inkább kislányt szerettem volna csak én éreztem, hogy fiú lesz így volt lehetőségem bőven fiúra készülni lélekben. :)