Akik tervezték a babát és miután kiderült hogy állapotos volt aki megijedt esetleg bepánikolt? Miért? Hogyan múlt el? Mire gondolt?

Én akkor pánikoltam be, amikor megszületett és nem tudtam szoptatni. Szerencsére megoldódott.

Várandósan vártam őt mindennap, pedig nekünk aztán volt min pánikolni, mert voltak anyagi gondjaink.

* megijed az ember.

Egyebkent aznap kicsit ossze voltam zavarodva. Este csak erre tudtam gondolni, uristen egy igazi baba novekszik bennem! Masnaptol pedig teljesen magaval ragadott a terhesseg rozsaszin hangulata.

Szerintem teljesen természetes érzés ez, hisz hatalmas változásnak néz elébe az ember lánya, mind testileg, mind lelkileg, mind mindenhogyan. Nálunk tervezett baba, mégis hihetetlenül megijedtem - azt hiszem, elsősorban a felelősségtől. Ilyenkor teljesen más lesz az ember testtudata, mindig meggondolod, mit csinálhatsz és mit nem, és nyilván félsz, hogy a te döntéseid következményeit már nem csak te viseled.

Egy tipp: képzeld el, hogy milyen jó illata lesz majd a babádnak, hogy mennyire édesek lesznek, amikor elalszik apa mellkasán, hogy mennyire klassz lesz magadhoz ölelni azt a pici testet, aki téged fog a világon a legjobban szeretni (és te is őt), hogy anyák napján hamarosan már te is fel leszel köszöntve és így tovább. Képzeld el az életeteket a picivel, és igyekezz a szép pillanatokra koncentrálni. Mindig fogsz félni egy picit, de emiatt ne aggódj - ez csak azt mutatja, hogy két lábon állsz a földön, és nem egy csillámpónis álomvilágban élsz. :)

Ha magadra vonatkozott a kérdés, akkor szívből gratulálok, és sok boldogságot kívánok! :) És ne félj attól, hogy néha félsz! ;)

én konkrétan az aktus után ijedtem meg, rohantam a fürdőbe "kipucolni" magam.

de a baba gyorsabb volt..:D

Nekem volt, egy gyenge pillanatban bőgtem és azt mondtam, nem is szeretem és nem szeretnèm:( pedig vetélés után várva vártan estem teherbe.

Aztán a rosszullétek (hànyás, hányinger) sem segítettek ezen.

Most 19 hetes vagyok, bár mèg hányok, de már nagyon várjuk Őt :)

Itt ficereg a pocimban, a rossz érzès magától múlt el, de azért nèha most is pánikolok, h milyen lesz, hogy fogjuk bírni stb.

A második baba még csak elméleti kérdés volt, amikor összejött.

A férjem győzködött, és én is kezdtem arra billenni.

Vettem egy dupla tesztet, amikor késett.

Negatív. (nem reggeli pisivel, úgy hogy brutális folyadékmennyiséget borítok be)

Pár nap múlva, reggel ránéztem a tesztes dobozba, és gyorsan meg is csináltam.

Az első reakcióm annyi volt, hogy : nab#zdmeg.

Aztán egy egész napos hiszti/pánik/tagadás.

A jövő héten egy éves.

Az első ultrahang után, addig el se mertem hinni, hogy tényleg összejött a baba. Olyan hirtelen történt minden, alig mondtuk ki, hogy jöhet, már terhes is voltam. Láttam a férjemen is, hogy megijedt, ettől elbizonytalanodtam. Féltem, hogy borzasztó szülők leszünk és a gyerek utálni fog minket.:)

Terhesen rengeteget olvastam, beszélgettem anyummal, próbáltam felkészülni, ez sokat segített. Így is iszonyú bénák voltunk az elején, de szerencsére egy végtelenül türelmes gyerekünk van, egy hang nélkül tűrte a pelenkázást, etetést, stb. Ma már 14 hónapos, szerintem túl nagy baklövéseket eddig nem követtünk el, de majd kiderül 20 év múlva.