Létezik terhességi depresszió?
14 hetes vagyok. Nem tervezett baba volt. A párom nem akarta megtartani, de én nem tudtam elvetetni, és úgy tűnik hogy mostanra már ő is elfogadta. De én csak egyre rosszabbul érzem magam.
Sokat voltam eddig kórházban, és 3 hónapja el se tudtam menni itthonról, se bevásárolni, se munkába, sehova. Szedem a gyógyszereket de nem mindig segítenek. Az elmúlt 3 hónap teljesen összefolyik, és nem is emlékszek semmire. Se a karácsonyra, se a szilveszterre, se a szülinapomra. Olyan rosszul voltam, hogy ünnepeltünk, de csak nagyon keveset tudtam mentálisan is "jelen lenni". Az elmúlt 3 hónapból csak arra emlékszem, hogy hányok rengeteget, a kórházra, a sok vizsgálatra, és ahogy sírok a fürdőben.
A párommal nem beszélünk a babáról. Mindenki azt kérdezi, hogy megbántam-e hogy megtartottuk, és én azt mondom, hogy nem, de igazából nem tudom. Eddig nem is tűnik "igazinak" ez a terhesség.
És tegnap végre volt erőm megfürödni, hajat mosni stb, és belenéztem a tükörbe és utálom ahogy kinézek. Elkezdett nőni már a hasam, idegeneknek lehet nem tűnne fel, de én látom. És a melleim is csupa eresek és furák. Magamra se ismertem.
Szerintetek ez depresszió? Egyáltalán létezik terhességi depresszió?
Sajnos a családon belül több embernek is van/volt depressziója, nekem is volt(/van?). Illetve emellett fiatalabb koromban anorexiás voltam és szorongásos zavarral is diagnosztizáltak.
Én vagyok az egyedüli, akinek nem csupa álom és rózsaszín vattacukor a terhesség? Ez normális? Vagy keresnem kéne egy pszichológust?
válasza: válasza:Persze, bármikor lehetsz olyan hangulatban, hogy depresszió szerű tüneteid legyenek. Ezeket az időszakokat lehet hormonálisan rossznak nevezni, de a depresszió egy nagyon komoly szó, abban több dolognak kell együtt állnia.
Szerintem ez átmeneti állapot, főleg, ha a párod most már kitart melletted, szülés után legyetek sokat együtt és most terhesség alatt is, támogassátok egymást. Szervezzetek programokat.
Nekem azt hiszem, hogy volt terhességi depresszióm. A vetélés utáni terhességemben egy hét alatt vesztettem el egy családtagomat, a munkámat (leendő gyedemmel együtt ugye), és tudtam meg, hogy amniocentézis kell, mert a magzat 1:220-hoz downos.
A következő 2 hónap teljes sötétségben telt, dolgoztam, szinte sose beszéltem a magzatról, az amniocentézis eredményének örültem (nem downos), de utána véreztem egyszer, ismét kórház, parázás, az meg csak egy külső sérülés volt...
de én teljesen kiborultam abban a 2 hónapban és talán azóta is ki vagyok, csak picit lett jobb, mert már aktívan mozog és az boldoggá tesz. most már csak 2 hét van a szülésig, és kicsit érzem már a végét. De emiatt meg bűntudatom van, hogy ez az egész nem rózsaszín álomvilág. Pedig a férjem ezt tudja, velem van mindenben, nagyon sokat segít nekem.
De tudod, mindig azt mondja a férjem, hogy az egyetem se volt leányálom, de kapott az ember érte egy jövőt, amit amúgy nem érhetett volna el. Ugyanez a terhességgel is, gyereket akartam, nem terhességet, az csak az út és nem a cél! ezt fontos tudni!
Én pl. sokat is híztam, 12 kilót, nagyon kivagyok miatta, hogy mi vár a szülés után rám a tükörben. Persze, "egy igazi anyát ez nem érdekel", azt hiszem, akkor én csak egy hamis vagyok.:) Remélem, ez a hamis is jó lesz a gyerekünknek.:)
Kitartás, kérdező!
36hkm
válasza:Első vagyok!
Kedves második! Ne tudd meg mit kaptam a környezetemtől azért, mert 7 kilót híztam!!!! Világ életemben vékony voltam és nem szerettem volna 30 kilót hízni, 10-12 kiló még nálam is belefért volna. Nem éheztem, napi hatszor ettem, és teljesen egészséges babát hoztam a világra! Én így éreztem jól magamat terhesen. Én egy nagyon hiú, önző és hamis anyuka vagyok. Szerintem a hízásoddal nincs semmi gond, nagy része bőven lemegy a szüléssel. A szoptatás már más kérdés, nekem zabálnom kellett, ahhoz, hogy ne fogyjak tovább, tejem meg annyi volt mint egy tehénnek :D , de van aki ilyenkor a levegőtől is hízik, mégsem megy úgy a dolog. Ha kövér vagy, akkor azt mondják,igénytelen nőszemély, ha pedig vékony, akkor felületes, anorexiás :D
válasza:Saját tapasztalataimat írom le, aztán azt kezdesz vele, amit akarsz...
Én is hajlamos voltam depresszióra, pánikbeteg is voltam, ezért már évek óta járok pszichológushoz. Nagyon sok mindent sikerült feldolgoznom, változtak a megküzdési stratégiáim.
Amikor váratlanul terhes lettem egy viszonylag friss párkapcsolatban, nagyon megijedtem. A párom támogat, ő szinte jobban akarta a babát, mint én (nekem már van egy lányom, neki nincs még gyermeke). A jövőtől való félelem, a bizonytalanság miatt nagyon rosszul éreztem magam. Úgy éreztem, hogy oda a megszokott életem, a baba átvette az uralmat, és már nem lehetek a magam ura.
Jöttek a rosszullétek... és akkor a pszichológusom segített. Kimondatta velem a negatív érzéseim, az indulataim, megélhettem azokat. Abban a pillanatban (!) elmúlt a rosszullét és azóta sem jött elő! A negatív érzéseim elfojtása okozta a rosszullétet, szembe kellett néznem velük.
Ha eleve vannak/voltak pszichés zavaraid, akkor szinte törvényszerű, hogy ez az állapot felkavar. Célszerű lenne szakember segítségét kérned, mert hormonok ide, vagy oda, azért ez az állapot is bőven javítható. Próbáld meg!
Sajnos 2 különböző orvos is megállapította nálam a hyperemesis gravidarum nevű betegséget (vészes terhességi hányás). Nem tudják, hogy mikor fog elmúlni, de azt mondták hogy minimum 20 hetes korig tartani fog, ha nem a terhesség végéig. Ez nagyon elkeserít, hiszen az elmúlt 3 hónap alatt 15 kilót fogytam, és segítség nélkül nem is tudok felülni se rosszabb napokon.
Ma éppen jobb napom van, "hullámokban" jön a rosszullét. Van hogy 2-3 napig jobban vagyok, tudok enni, egyedül mozogni stb, de aztán jönnek a rossz napok, ami 3-4-5 napig tartanak, és ezeken a napokon már volt hogy kórházba is kellett mennem (4-szer voltam eddig infúzión).
Szóval eléggé elkeserítő a helyzet, és én biztosan nem tudom ezt még 2 hónapig (vagy tovább) kibírni. Sokszor jut eszembe, hogy nem volt-e igaza a páromnak, amikor azt mondta, hogy vetessük el.
És igen, tudom, hogy természetes, hogy nő a hasam, változik a testem stb, de ezt nem tudom elfogadni. A párom előtt már nem is mutatkozok meztelenül. Gusztustalannak látom magam.
Elegem van, hogy mindenki a babáról kérdez, babaruhákat adnak, és babás könyveket... Legszívesebben nem is gondolnék rá, el akarom felejteni az egészet.
A párommal 16 éves korom óta vagyunk együtt (most 20 éves vagyok), és nagyon jó a kapcsolatunk, mindig is nagyon jó volt. A kapcsolatunk szerintem nagyon stabil, tejesen megbízok a páromban, mindenben számíthatok rá. Ő az aki rengeteget ápol és segít, amikor nagyon rosszul vagyok.
12 éves korom óta vagyok (voltam) depressziós. Ez sokat javult, amióta ismerem a párom, de soha teljesen nem tűnt el. Atipikus anorexiával és szorongásos zavarral diagnosztizáltak 16 évesen a depresszió mellé. Xanax-ot írt fel az orvos, azt szedtem 2 éven keresztül. Éveken keresztül vagdostam is magam, amit sajnos csak nemrég sikerült abbahagynom.
A családban anyukámnak szintén van depressziója és szorongásos zavara, illetve van egy hajlam a függőségekre is.
válasza: válasza:Utolsó! Hiába "zabálás" eredménye, gondolj arra, hogy van akinek ennél jóval több is feljön, mégis leadja!
Kérdező, nálad úgy tűnik, komoly gond van! Fordulj orvoshoz! Látszólag segítségre van szükséged!
válasza:Igen, létezik. Én is átestem rajta. Több, mint egy hónapra az ágyba kényszerültem, veszélyeztetett terhes lettem. Mostanra kezdek rendbe jönni.
Szerencsére én is észrevettem magamon, hogy ez a rossz hangulat inkább depresszió tünete. Amint rájöttem, nyíltan beszéltem erről páromnak, és segítségét kértem. Mivel most már felkelhetek, sétálhatok, ezért megbeszéltük, hogy amikor szabadnapjai vannak, megyünk kirándulni kisebbeket. Néha esténként elmegyünk cukrászdába (akkor is, ha ott hagyom a sütit, mert nem kívánom, de legalább kimozdultam), és sétálgatunk. Ez sokat segített.
Elkezdtem babaruhákat is vásárolni (genetikai vizsgálat miatt tudom, hogy kisfiam lesz). Ez is segített. Amikor rossz kedvem van, nézegetem. :)
Még nem jöttem ki belőle teljesen, de már jó úton vagyok afelé, hogy ezt a depressziót leküzdjem.
Szerintem kezeld a problémát párod felé nyíltan, és kérd a segítségét. Szükséged lesz rá.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!