Mit csináljak, ha a párom nem akar még gyereket? Úgy érzem, csak hiteget.

Első kérdés az, hogy gyereket akarsz, vagy Tőle akarsz gyereket?

Mert ha csak gyereket akarsz, akkor ne várj rá. Ha viszont fontos neked ő, annyira fontos, hogy senki mást nem akarsz apának a gyerekeid számára, akkor várj! Akkor nyíltan mondd ki, amit érzel és küzdj érte, hogy ő legyen az. De csak azért, mert gyereket akarsz, mert kiöregszel, nem kell a másik agyára menni ezzel. Ha fontosabb most a gyermek téma, mint hogy ki az apja, akkor ez nem szeretet. És ilyenformán erőltetni sem kell, el kell köszönni és vége. Igen, akkor sem leszel előbb anya. Ez tény. De mégis, legalább nem használtál egy másik embert donornak, szeretet nélkül. Mérlegelj, mert fordulóponthoz jutottatok.

Egy gyerekhez tényleg két ember kell, és nálatok ez most nincs meg. Még évekig nem lesz meg. Akkor is ez az ember kell neked életed végéig, ha gyerek sem lesz belőle soha? Vagy annyit azért nem ér meg neked ez a kapcsolat?

Kemény kérdések, de ki kell mondani hangosan a választ. Magadnak és egymásnak is.

Mi átmentünk ezen az első férjemmel. Azt mondta, gyereket akar. Én meg azt, hogy nem, majd 5 év múlva. Elváltunk, mert neki fontosabb volt ez, mintsem, hogy várjon, mert már akkor 31 volt. Aztán eltelt ez az 5 év, nekem 2 gyerekem van, neki meg egy 22 éves új felesége, aki legalább még tíz évig nem fog neki szülni. Ironikus tud lenni az élet. Ha a megfelelő társ van melletted, akkor egyértelmű, egyébként nyögvenyelős.

2 éve vagyunk együtt.

párom azt mondja, hogy ő még várni szeretne.

egy éve is ezt mondta.

Alig egy éve voltatok együtt, de már rázendítettél a gyerektémára? És azóta is..? Hova rohansz? Még javában tombol a szerelem, még nem is láthattad "józanon" hogy kinek szülnél. Miért ne várhatnál 2 évet, amíg ő tanul, fejlődik? Akkor nem érezné úgy, hogy ráakaszkodtàl és miattad lemaradt valamiről. Nőként mondom, hogy rémisztő lehet ez a túlzott szorongatás, pláne ilyen rövid idő után.

Ő veled képzeli el a jövőt? Szeretne majd valamikor gyereket? Mikor kb.?

Én azt mondom, hogy nőként nem érdemes sokáig halogatni, mert nagyon sok probléma lehet. Nem a terhességgel. Hanem a teherbeeséssel.

Sajnos én is ebbe a csapdába estem. Fiatalnak éreztem magam, a párom még nem akart, én nem erőltettem. 32 voltam, amikor elkezdtünk próbálkozni. Persze imádom, szeretem. De van, hogy eszembe jut, hogy mi lett volna, ha merek korábban lépni. Most, hogy már több éve próbálkozunk és már több műtéten is túl vagyok.... hát meggondolandó.

Ha újrakezdhetném az életem biztosan 25 év körül már próbálkoznék.

#8 Érezd már a különbség a te 22 éved és a kérdező 28 éve között..ráadásul úgy, hogy neki egyébként sem lesz egyszerű teherbe esnie.

Nem az irigység beszél belőlem, mert mi a párommal még nem szeretnénk gyereket, majd csak pár év múlva, de azért szállj már le a magas lóról.

22 évesen terhesen egy babára vágyó nálad idősebb nőnek osztani az észt nagyon könnyű. Szóval javaslom fogd be a szádat! :)

Mi az, hogy 1 év után elkezdte "zaklatni"? Szerintem ez a normális, hogy beszélnek róla.

23-26 évesek volrunk, amikor mi összejöttünk. A 2. randin feljött a gyerektéma. Nem én hoztam fel, hanem ő. Mondtam neki, hogy szeretnék 2-3 gyereket, 28 éves koromig szeretném, ha megfoganna az első. Aztán 1 év után mondtam neki, hogy nagyon szeretem, úgy érzem, hogy tök feleslegesen várnánk éveket. Megbeszéltük, hogy idén dexemberben elkezdünk próbálkozni, akkor 3 éve leszünk együtt. Közben En folyamatosan "nyaggadtam", hogy minek várunk addig...ő mindig érvelt ezzel-azzal. Januárban megint beszélgettünk erről, mondtam, hogy szerintem gyengék az érvei, én is elmondtam az én érveimet, majd 4-5 nap múlva ő mondta, hogy igazam van, vágjunk bele júniusban.

A héten meg megjelent egy doboz Gravidával. :)

Szerintem semmi nyaggatás nincs abban, ha egy pár megbeszéli az érzéseit.