Kis korkülönbséggel szülők nem volt elegetek?

Most arra gondolsz, hogy fáj a derekad, és emelgetni kell a gyereket, meg sok a munka?

A derekam folyton fájt nekem is, emiatt igen hamar leszoktak a gyerekek arról, hogy felveszem őket. Onnantól kezdve, hogy járni tudtak, én már nem vettem fel őket. Ha dajkálást kértek, akkor leültem, és úgy az ölembe mászhattak. Meg mindenhova vittük a babakocsit sokáig, ha elfáradt, beleülhetett.

A házi munka meg nem érdekel, a mai napig szalad a lakás. Ez van.

20 hónap van a 2 gyerek között.

Három van, köztük 22 hónap (véletlenül pont így alakult). Az első kettő ment, mint a karikacsapás, simán bírtam magam. A harmadik rémálom volt! Mikor terhes lettem, a "nagy" volt 3 éves kb, a kicsi 1 múlt. Harmadikon laktunk lift nélküli házban, gondolod, a kicsi nem bírt feljönni, fel kellett vinnem ölben. A nagyot szoktattuk be az oviba, tehát reggel vittem terhesen, a másik a babakocsiban. És délben mentem érte újra. Állandóan görcsölt a hasam, kb félidőtől menet közben meg kellett állnom, mert lépni sem tudtam. Azt hittem, sosem lesz vége!

DE! Gyönyörű, okos gyerek mind a három. A kis korkülönbség miatt egymás legjobb barátai. Mindig tudtak egymással játszani, nem kellett más gyerekeket keresni mindenáron. Már megnőttek, a nagyfiam 16, a lányok 14 és 12, és úgy látom, őket soha nem lehet elválasztani egymástól, és egész életükben számíthatnak majd egymásra.

Ma sem csinálnám másként! Kitartást, mert tényleg nehéz, de sokkal könnyebb lesz idővel.

Én 1 éves iker kisfiúk édesanyja vagyok és most várom a következő ikreket...

A derékfájás valóban elviselhetetlen egy tényező, de nekem minden perc csodásan telik tudván hogy nem sokára 4 kisgyermek édesanyja lehetek :)

Senki nem mondta hogy könnyű anyának lenni, szóval kitartás :D

Nekem a férjem esténként besegít. Ő szokta megvacsoraztatni, lefurdetni es lefektetni oket én meg csak mint egy szellem bolyongok utánuk :D

Az en ferjem ekkor bevallalta h hetvegen uj agynemut huz, furdoszobat takarit es porszivoz neha.

:) beszelj a ferjeddel