Most azokat kérdezném, akik 19 évesen szültek, megosztanátok velem a gondolataitokat, nehézségeiteket, pozitív élményeiteket ezzel kapcsolatban?

Ismerek aki 17 évesen szült.összevissza etette a gyermeket.pár honaposan tehéntej meg stb.

"Felnőttként"már tudja, hogy valami táplálási utmutatot kell követni.

De minden más ugyanolyannak tűnik mint idősebben szült nőknél.talán sokkal több türelmet, törődest mutat a gyermek felé mint az átlag.

En 19 evesen szultem iden, bar par napra ra betoltottem a huszat.

Halasztanom kellett az egyetemet, most szeptemberben tervezek visszamenni, majd meglatjuk mi lesz belole :)

Hala istennek a paromnak koszonhetoen anyagi nehezsegeink nincsenek. Nem tervezett baba, es megbeszeltuk, hogy az anyagiakat megoldja o, en neveljem a babat + folytassam az egyetemet. 2 evem van meg vissza, jogi egyetem, amit imadok, ugyhogy nem ugy allok neki a tanulasnak, hogy "b.aszd meg", hanem elvezem, es igy sokkal konnyebb.

A gyereknevelesben igazabol annyira kiemelkedo nehezsegek nincsenek, mivel hala istennek nem hasfajos a baba, bar most mar 4 honapos, es elkezdodott a fogzas, es bar a foga nagyon valoszinu, hogy 1.5-2 honapig nem fog attorni, de mar most nyugosebb, mint volt eddig.

Szerencsere atlagosan jol alszik, bar van olyan ejjel, hogy 5x kell kelnem hozza, es van olyan, hogy egyszer. Meg nem aludta at egyszer sem az ejszakat, bar meg nem is varom el :) nem banom, ha fel kell hozza kelnem, mert szerencsere 10 perc utan alszik is vissza.

A furdetest imadom, viszont o 3 honapig ki nem allhatta, uvoltott szegenyke nagyon, de mar vigyorog kozben :)

A szulest nagyon jol viseltem, igaz 22.5 orat szultem, viszont egyszer sem volt olYan hatalmas fajdalmam. A szuleszek meg is dicsertek, hogy ilyet meg nem lattak, es hogy mennyi felnott not megalazok most ezzel :D

Imadom egyebkent a legjobban a vilagon, es semmit nem bantam meg :)

18 évesen szültem az elsőt és nehéz volt. Mert szerettem volna mindent jól csinálni, de a körülöttem lévők meg voltak róla győződve, hogy sz@r vagyok és tanácsok helyett állandóan kiosztást kaptam.

De a másodiknál már a sarkamra álltam, tehát ez nem tartott örökké, most meg már (ennek 22 éve) nem is veszek róluk tudomást.

Elmondhatom, hogy bár sokat tettek keresztbe, de mindent saját magamtól és a saját hibáimból tanultam, nulla segítséggel. Nem így történt volna, ha másként állnak hozzám. Bennem ez maradt meg.