Ti is úgy éreznétek ebben a helyzetben, hogy lehet jobb lenne szakítani a párommal?
20 éves vagyok, a párom 21. 3 és fél éve vagyunk együtt. Nem tervezett terhesség volt, de én mindig is akartam gyereket, és örültem neki. A párom nem örült, ő el akarta volna vetetni, de én nem voltam rá képes. A terhességem nagyon nehéz, sok probléma volt eddig is, és a párom nagy segítség volt eddig mindenben. Viszont soha nem beszél a babáról, soha egyszer se simogatta meg a hasam, nem lehet vele beszélni arról, hogy mi lesz miután megszületik.
Anyukámmal élek, és úgy volt, hogy ő is ideköltözik amikor megszületett a fiunk, de már nem vagyok abban sem biztos, hogy velem akar lenni.
Egyre többet eljár a haverokkal, nem lehet vele beszélni. Vannak problémáink (többek között ezek amiket leírtam, de van más is ami már régóta probléma), amiket nem lehet megbeszélni vele. Én járok pszichológushoz, megkértem, hogy jöjjön el velem, mert lehet a pszichológus segítene megbeszélnünk a dolgokat, de nem akar jönni, és rávenni meg nem tudom. Arra gondoltam ezután, hogy írjunk akkor egymásnak leveleket, amiben leírjuk a problémáinkat, hogy mi bánt, miket érzünk, miket gondolunk (főleg a babával kapcsolatban). Ebbe belement. Én megírtam a levelem neki, de ő nem írt nekem. Illetve odaadtam neki, hogy olvassa el amit írtam, és ez már 3 napja volt, de még mindig nem olvasta el. Kétszer belekezdett, de nem jutott a végére. (Azt mondja azért, mert "túl hosszú lett, túl sokat írtam". 5 oldal lett.)
Én ezek után már nem tudom mit tegyek. Nagyon szeretem őt, és megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy szakítunk. De úgy érzem, hogy ő nem boldog velem, és inkább lenne a haverokkal, mint velem.
Őszintén szólva én belefáradtam a próbálkozásokba. Úgy érzem, hogy menthető lenne a kapcsolatunk, ha ő is hajlandó lenne dolgozni rajta, de úgy érzem, hogy neki nem olyan fontos ez a kapcsolat, mint nekem. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen velem. Utálom, hogy állandóan csak várok és várok, hogy jöjjön és együtt legyünk, utálom, hogy nem tudom mire számíthatok, hogy amikor megszületik a fiunk mi lesz.
Kétségbe vagyok esve, nem tudom mit tegyek. Ti mit tennétek a helyemben? A legnagyobb probléma, hogy arra se tudom rávenni, hogy beszéljük meg a problémákat.
Köszönöm a válaszokat!
20N (33 hetes kismama)
válasza:Egy 21 éves fiatal srácról van szó,ebben a korban szerinted melyik pasi akar gyereket?Én a helyedben,ha már belekényszerült ebbe a helyzetbe,adnék neki időt,amíg megszületik a pici:lehet utána már örülni fog az apaságnak :) De hangsúlyozom,LEHET!Most még ne várd tőle,hogy repessen az örömtől...
Mondd meg neki,hogy tartsatok szünetet és gondolja át a dolgokat.Ha együtt akar maradni veled,akkor vállalja is a felelősséget és ne legyen gyerekes-ha nem akarja,akkor nyilván szakítás.
válasza:HA feltűnt, akkor leírtam, hogy nem a te hibád a gyerek fogantatása, ahogy az sem róható fel neked, hogy nem akartad elvetetni. Ezzel semmi gond.
Ugyanakkor a másik oldalon ott van az, hogy ő meg nem akarta ezt. Ez se róható fel neki.
Szóval várd ki a végét. LEhet, hogy ha meglátja, megfogja, akkor megváltozik benne valami. Ne szalaszd el ezt a lehetőséget, mert még van remény. De most, amíg még nem született meg, ne nyomulj ennyire, mert csak eltaszítod magadtól. Hagyj neki egy kis teret és fogadd el a tényt, hogy ez azért van, mert ő erre nem volt felkészülve.
#6
válasza:A mi esetunk nagyon hasonlo volt.
Parom sem akarta a babat.nekem mar volt ket kosfiam elozo kapcsolatbol.igy bennem fel sem merult az abortusz.
Felidoben osszekoltoztunk ujra,de semmi jelet nem mutatta annak,hogy erdekelne a pici.
Amikor megszuletett......irto buszke volt.
Azota is imadja.oda meg vissza van erte.
A kapcsolatunkon meg dolgoznunk kell,de En mar sokkal nyugdtabb vagyok mint szules elott.
Kitartas.
válasza:Ez abszolùt nem korfüggő. Első fiunk nekünk is meglepetés baba volt ob annyira hogy a pozitív teszt után 1 hétig zokogtam 21 éves voltam a Párom 20. 1 éve voltunk együtt épp ekkor költöztünk össze. Fogalmunk nem volt mi legyen. Legbelül persze tudtam,hogy sosem tudnám megölni de nagyon fontos volt a Párom hogy érzi. Végül elmentünk a családsegítőbe ahol elmondtak minden lehetőséget. Majd mikor hazaértünk Párom a nyakamba borult,hogy Ő nem tesz ki engem olyan szörnyűségnek ami az abortusszal jár. Eldöntöttük megtartjuk. Ennek több mint 5 éve, és le a kalappal előtte mert az első perctől,(sőt a terhesség alatt is) rendkìvül felelősségteljes,csodálatos férj és Apa,most várjuk 2.fiunkat.
Szerintem a levél mint kommunikáciòs eszköz nem megoldás,le kell ülni megbeszélni 1,5hònap és megszületik a baba,kell neki egy csomò minden főként szülők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!