Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Hogy fogadjam el, hogy törödje...

Hogy fogadjam el, hogy törödjek bele? Nem sértéseket várok, hanem valami féle tanácsot.

Figyelt kérdés

16 hetes vagyok.Ahogy itt olvasom,hogy szinte mindenki a pozi teszttől mennyire örül,nos nekem ez máig nem megy.

próbálom erőltetem, de semmi.Védőnő szerint a hormonok, és hogy nem tervezett volt,kúp mellett estem teherbe./csak1x nem szállt ki az ember,gondoltuk ott a kúp/

Ha valaki rákérdez, akkor pár szó erejéig tart a beszéd, és témát váltok.

Takargatni nem tudom, nem is akarom,mert jól látható a kezdődő gömbölyödés.

Néha szedek vitamint,mert azért nem szeretném ha baja lenne, de hiányzik valami az érzelmeimből.

Tudom ez önzőn hangzik,de félek.Ugye azt mondják a kismama szervezete teljesen legyengült állapotban van, és nekem ez a boldog babavárás helyett olyan "túlélni" féle dolog.Én tényleg félek,a mi van ha majd pont én....kezdetű dologtól.Gyakran jön rám a sírás,pont ezért és azért is,hogy miért vagyok ilyen.

Nem első gyerek.Akkor boldogságban úsztam az első perctől, de most....

Kérlek ne leszidjatok.A lelkem anélkül is fáj.Hiszen ennyi idő alatt,már rég el kellett volna fogadnom, de inkább nem is beszélek róla.

Bocs,ha hosszú,és köszi ha írtok valamit.

Ha valakiben felmerülne miért nem vetettem el, mert nem kérte,hogy így legyen,ha már "megcsináltam" nem tudtam megölni..


2010. ápr. 15. 07:59
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
100%
szerintem ha megszületik és meglátod,meg fog változni a gondolkodásod.
2010. ápr. 15. 08:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
91%
Én megértelek. Utáltam a terhességemet, csak kényelmetlenséget okozott az a 9 hónap. Én sem terveztetem, bár úgy voltam vele, ha jön, hát jöjjön, mert a férjem annyira akarta. A szülés gondolatától meg egyenesen rettegtem. Miután megszületett a lányom, hetekig nem tudtam vele mit kezdeni, mindig ingerült voltam, csak akkor éreztem jól magam, ha aludt. Aztán ez szép lassan kezdett megváltozni, most 3 hónapos, és már nem tudom elképzelni, mi lenne nélküle. Biztos vagyok benne, hogy nálad is megváltozik majd a helyzet, főleg, hogy nem is első baba, fel a fejjel!
2010. ápr. 15. 08:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
84%

Azt meg tudod magadban fogalmazni, hogy miért nem szeretnéd ezt a babát? Miért nem vagy kibékülve vele, a ténnyel, hogy lesz? Mert az már egy lépés lenne előre.

Egyébként sajnálom, hogy ezen mész keresztül, remélem, hogy a baba megszületése után más lesz majd és a gyönyörűségével elvarázsol, ahogy az általában történik!!!

2010. ápr. 15. 08:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
100%

Szia! Én ugyanígy voltam,pedig most a második babámat várom,aki ráadásul lombik baba,tehát nasgyonis terveztük.Örültem az agyammal,de nem éreztem én sem azt,amit Te is hiányolsz.Nekem az áttörés akkor volt,amikor a 18ik hétben egyértelműen elkezdett mocorogni:-)


Biztos vagyok benne,h legkésőbb amikor megszületik,utolér Téged is a mindent elsöprő öröm:-)


Minden jót!

35 km

2010. ápr. 15. 08:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:
89%
Ennek amit érzel, van valami oka, amiről még te sem tudsz.Mert azért mindent nem lehet a hormonok számlájára írni.Semmi baj nincs veled, szerintem sokan vannak így.Kicsit össze vagy zavarodva, és az is benne van szerintem, hogy most nem akartál gyereket.Lehet, hogy közhelynek hangzik amit írok, de tényleg hagyj magadnak időt.Valószínűleg nem szándékosan nem örülsz a babának, és ez meg fog változni.Sokat segíthetnek ebben az ultrahangok, a mozgolódások, a rúgások.És amikor majd megszületik, és a karodban tartod, minden megváltozik.Hálás leszel a sorsnak, hogy ő jött.Majd meglátod.
2010. ápr. 15. 08:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:
61%
Szia, nemsokára szülök, első baba és tervezett. Nekem is elég megterhelő a terhesség lelkileg. Az első időkben minden este azt álmodtam hogyan tudnék megszabadulni tőle... borzasztó érzés volt. Amikor meg el kezdett mozogni úgy éreztem, hogy bántani fog és direkt okoz fájdalmat. Most a vége felé jobb, megszoktam hogy babás vagyok, de semmi babaszoba tervezgetés, meg őrült ruhavásárlás, csak a minimális dolgok... Szerintem szedjél nyugtató homeóbogyókat hátha segít.
2010. ápr. 15. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:
100%

Fel a fejjel! Gondolom attól is félsz, -mivel írtad, nem első baba- hogy hogy fogsz boldogulni már 2 gyerekkel (fizikailag, anyagilag...). Biztos lesz segítséged. És ehhez ez a borongós, frontos időjárás sem kedvez, ilyenkor bárki még levertebb.

Szerintem ha megszületik, akkor megváltozik ez a dolog benned. Menjetek el a pároddal kikapcsolódni, vacsizni, moziba, addig a másik gyerekre (bár nem tudom mennyi idős) a nagyik vigyázhatnak. Valamint ha tudtok, akkor menjetek el egy 4D-s uh-ra, ahol látni fogod a kisbabádat a pocakban, lehet ez is segít majd.

Csak tippeket tudok adni, segíteni nem tudok, de kívánom hogy sok boldogságban legyen részed!

2010. ápr. 15. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim válasza:
100%
Szia! Teljesen megértelek, hasonlóan érzek én is. 14 hós a fiam, 4 spontán vetélés után született meg, nem terveztünk több gyereket, mert örülök, h viszonylag problémamentes terhesség volt és egészséges a gyerek. Erre 1x maradt ki a védekezés és teherbe estem. Rengeteget sírtam, de elvetetni nem volt lelkem. Annyi vetélés után nem tehettem meg, h megöljem. Most 12 hetes vagyok, még mindig nem tudok neki örülni, de próbálom elfogadni a helyzetet. Minden nap mondogatom magamnak, hogy szeretem ezt a babát és örülök neki, így talán tényleg elhiszem. Mindeközben lelkiismeret furdalásom van, mert attól félek, ő megérzi ezt és nem szeretném megbántani. Ha gondolod, keress fel egy szakembert, hogy segítsen feldolgozni a történteket. Kívánom, hogy tudj mihamarabb örülni neki és boldog legyen a babavárás és az utána eljövő idők (magamnak ugyanezt)
2010. ápr. 15. 12:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:

35 hetes terhes vagyok az első babánkkal.

Én egyáltalán nem akartam gyereket, a férjem és a család elvárásának tettem eleget azzal, hogy teherbe estem (esküvő is csak az ő kedvükért volt).

Nagyon rosszul viseltem az elején a rosszulléteket, amik majdnem félidőig napi 24 órában kínoztak. Aztán amikor egyik estére mindkét mellemen csillag-alakban végigrepedt a bőr (mélylila striák ragyognak rajta), na az megint betett.

Nem voltam kíváncsi sem az ultrahang-felvételre, sem a szívhangjára, semmire - most sem izgat fel különösebben, a védőnő mindig kérdezi, meghallgassuk-e, hát meg kell mondjam, nekem tök mindegy. Minden egyes változást, ami a testemben végbemegy, és rossz irányba mutat, nehezen élek meg, valóban teher számomra ez az egész.


Szóval teljesen megértelek.


De ez az élet rendje, végülis a férfiak nem vállalhatják át ezt a feladatot, kénytelenek vagyunk mi magunk végigvinni.


Amúgy kifejezetten idegesítenek a gyerekek, nem is találok velük közös hangot, nem tudom, mit mondjak nekik, ha srínak, akkor meg kb a világból ki tudnék rohanni. Abban reménykedem, hogy ha majd megszületik, akkor én is megváltozom, és fogom tudni szeretni. :)

2010. ápr. 15. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:

utolsó, nem állom meg szó nélkül....miért is szülsz te gyereket?!

nem kellett volna engedned a család nyomásának!

szegény babádat sajnálom, még csak a hasadban van, de már nem szereted...azt hiszed, nem érzi?!

és amikor majd üvölteni fog, meg nem hagy aludni, gondolod, akkor szeretni fogod, ha már most nem érzel semmit?!

tényleg, miért hagytad magad rábeszélni?!

mondom ezt úgy, hogy én sem vagyok kifejezetten anyatípus...

2010. ápr. 15. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!