Mi a véleményetek arrol ha valaki nagyon fiatalon (15 évesen) lesz anyuka?

Sajnálom.

Ha tényleg az anyja akar lenni, nem a "testvére", akkor nehéz dolga lesz.

Ha pedig megfutamodik, akkor a gyereket sajnálom. Minek életre hívni, amikor rögtön eldobják (mert eldobás az is, ha a nagyszülôk nevelik a sajátjukként)?

Rendkívüli mód kevés százalékban azon fiatalok száma, akik ilyen fiatalon felelősségteljesen képesek gondolkodni, élni és képesek egy teljesen új élet, sőt, mi több, a saját gyermekük élete felett felelősséget vállalni.

Az átlag - elnézést kérek mindenkitől előre is - fiatalság ilyen korban, mind szellemileg, mind intelligencia szintet illetően még nem érett meg arra, hogy szülő legyen. Ilyen fiatalon az embernek még nagyon-nagyon sok mindent meg kell tapasztalnia és meg kell élnie ahhoz, hogy felelősségteljes ember legyen.

Az én személyes tapasztalatom: ugyan nem 15 évesen, de ilyen 18-19, 20 éves csaj ismerőseim, akiknek gyerekük lett, 12 éves értelmi szinten mozgott... tudnék írni olyan dolgokat, amik kiverték nálam a biztosítékot, hogy saját elmondásuk szerint "Miért is akarnak gyereket...". Én azt mondom, az ilyen embernek nem kell gyerek...

...arról nem is beszélve, hogy - ugyancsak muszáj általánosítanom - az átlag úgy "mükszik", hogy fiatalon szülnek, utána keseregnek, hogy oda lett a fiatalságuk (WTF?! Gyereked van és keseregsz, ahelyett, hogy örülnél neki? Minek lett gyereked?!), vagy gyereket szülnek és eljárnak bulizni, miközben a gyerek egészen öt-hat éves koráig a szülőkkel él... ésatöbbi...

Bocs, de én abszolúthe ellenzem az ilyen fiatalon való szülést... persze nem vetetném el, mert az milyen már, csak... basszus, gondoljátok át inkább! Sz'tem.

Kedves Kérdező, pontosan ezért írtam, hogy elnézést kérek mindenkitől, mert nem mindenki olyan érett gondolkodású, mint te vagy. Nem szeretek általánosítani, mert nem szép dolog, de sajnos meg kell tennem, mert az esetek 99%-ban az fordul elő, amit írtam (saját tapasztalataim szerint), de örömmel olvastam az írásodat :) Te vagy az egyik példa arra, hogy vannak kivételek :)

Büszke lehetsz magadra, szép eredmény, amit elértél, és nagyon erős a lelked, hogy egyedül (szüleid nélkül) felnevelted :) Sok boldogságot, s csak így tovább!

Azt még tedd hozzá, hogy azóta is boldogan együttélsz az apjával, úgy hihetőbb.

Semmivel se támogattak a szüleid, de tudták gyerek mellett tanulni és főiskolára járhatsz.

Jajj várj, kitalálom! 15 éves korod óta dolgozol és eltartod kettőtöket.

A kérdést is csak azért írtad ki, hogy dicsekedhess.