Mit gondoltok a nagyobb (3-4 év) vagy a kisebb (1,5-2 év) korkülönbség a jobb? Mik a tapasztalatok?

Szia!

Nekem a nagylányom és a kisfiam között 5,5 év van. Én úgy tapasztaltam, hogy ez sok, nem jó. Nagyon megszokta a lány, hogy egyedül van, övé minden figyelem.

Most a fiam és a kislányunk között 2,5 év lesz. Kíváncsi vagyok, hogy ez milyen lesz! :)

Tippelhetek: a párod nem veszi ki a részét a gyereknevelésből, azért mondja ilyen könnyedén, hogy jöhet a második?

Ha ő altatna, kelne éjjel... stb., akkor egy nehezebb gyerek mellé nem akarna rögtön megint.

Én 5+osan vállalnék testvért. Én az unokatesómmal(egy év) és a tesómmal (3 év) együtt nőttem fel. Gyilkoltuk egymást. Felnőttként is elég nehéz a kapcsolatunk, még mindig megvan a versengés maradványa. Úgy vettem észre a szüleimnek is nehéz volt, 2 gyereket nem szabad egyedülhagyni, akkor sem, ha az egyik 3 évvel nagyobb. 3at meg pláne. Csupa gond.

A legjobb, ha gyerekkora óta van egy egykének legjobb barátja és a szüleik is barátok. Kellő időt töltenek együtt is, külön is, nem kell semmiért versengeni, nem sérülnek, egyenlőségben nőnek fel.

Nagyobbra voksolok. Nalunk nagyobb, es tesom es enkoztem is nagyobb volt. A nagyobb gyerek mar megerti, felfogja, hogy kisteso lesz/van, nem annyit lat csak hogy oke anya nem jatszik velem mert nem er ra, hanem megerti az okot is (szoptatas, altatas, stb.).

Ismeretsegi koromban legtobben "sorozatszultek", azaz 1.5-2 ev van a gyerekek kozott. Terhessegek tekinteteben ketten is veszelyeztetettek voltak, az meg hagyjan hogy nem emelhettek de egyik fel sem kelhetett, agynyugalom kellett. Na most az akkor 1 eves "nagytesonak" ezt magyarazd meg...szomszed neni latta el, mert apuka dolgozott.

Masik meg korhazba kerult hetekre legalabb haromszor.

Ha mar nagyobbacskak: harcolnak a figyelemert, a kicsi harap, hajat tep, a "nagy" (aki meg szinten kicsi, dackorszak, stb.) siman odacsap a kisebbnek az ismeros csaladoknal..ha meg nagyobbacskak, ugyanez csak durvabban. Ertem ezt 3-4-5 eveseknel.

Azt mindjak az anyukak, hogy a kis korkulonbseg szupi, mert a gyerekek imadjak egymast es lelki tarsak meg osszenottek, de ez nem latszik. Barmikor talalkozunk, (valakivel naponta!), nem foglalkoznak egymassal, ha mas gyerek is van a tarsasagban. Lehet hogy tok jol elvannak ha ketten vannak csak, de ez egy 4 ev kulonbseges gyerekparra is igaz (sajat pelda). Tehat az sem igaz, hogy a kis korkulisek egymas legjobb tarsai....sehol sem, akiket ismerunk. Mindegyiknek sajat pajtasai vannak, akkor jatszanak egymassal, ha csak ketten vannak.

Szoval sokkal kevesebb elonye van, mint hatranya. Voltakeppen szinte konkret elonyet nem is latom, csak a nehezsegeit.

Nálunk nagy korkülönbség van köztük, egy percig sem bántam meg.

A fiam nehéz eset volt, nagyon hasfájós, és kiderült, hogy ADHD-s. Semmi félelem érzet, hatalmas mozgásigény, sok figyelemre van szüksége. Majdnem négy éves volt, mikor úgy éreztem, van időm és energiám egy tesóra.

A lányom tipikus két emberes baba volt, egész nap cicizett, sose aludt egyben sokat. Két évesen se tudtam másra bízni, rettentően anyás.

Most született a legkisebb. (A kisebb 7, a nagyobb 12). Még csak pár hetes, így természetesen szinte egész nap szoptatok. De ezt leszámítva egy panasz szavam se lehet. Mégis úgy érzem, hogy nehéz mindhárom gyerekkel törődni.

Minden tiszteletem azoké az anyáké, akik kisgyerek mellett picit vállalnak! Én nem lennék rá képes, az első évet nem élném túl. Ennek tudatában választottunk nagy korkülönbséget.