Ember az ilyen főnök?

szaisztok.

két éve dolgozom itt ahol vagyok, teljesen új volt a cég mikor jöttem, két hónapos. nem volt semmi rendszere, nem volt egy mappa sem az irodában. csak a főnök és én. a főnök egy másik cégénél volt az irodám. mindent én építettem fel, a főnök ugynevezett jobb keze voltam. Állandóan csak dícséretet hallottam tőle vissza. aztán kb.1,5 hónapja jött egy új kollagenő és ő lett az Isten. lehet hogy neki főiskolája van, de gyakorlatban sokkal lentebb áll tőllem! engem és hozzám hasonlóan a régi embereket a főnök már nem sokra tartja az új kolleganő után.

a lényeg. ma elakartam kéresztkedni szabira mert kedden mennék fogorvoshoz és utánna egy genetikai UH-ra, mivel elég alacsony volt az afp és visszahívtak 22 hetesen.S mondtam hogy akkor a szokásos nyári szabimat meg júlisuban venném ki. Mondom a főnöknek hogy mennék kedden meg majd júliusban, mire ő szépen megkért hogy beszéljek a dokival és irassam ki magamat táppénzre mert én sosem vagyok itt. az hozzátartozik, tegnap a férjem jött értem fél háromkor (négyig dolgozunk) mert becsípődött az ideg a forgómnál tegnapelőtt és tegnap délutánra a sok üléstől megint előjött. Szóval mondta a főnököm hogy tegnap sem dolgoztam. mondtam neki hogy fél háromkor mentem el. erre mondta hogy múlthéten sem voltam. mondtam hogy de voltam, dolgoztam és vizsgálat sem volt, úgyhogy ilyet ne mondjon. a baj hogy ugye sajnos nekem a nettó fizum az kevés, gk. költségre kapok még pénzt. (tudom csúnya dolog de nem volt választásom).szóval mondtam neki hogy nekem ez a táppénz havonta 50ezer Ft minusz lenne. erre mondta ő hogy tudja, de azért inkább iratassam ki magamat mert sosem vagyok itt!!!!

Amikor megtudtam hogy babát várok, elmondtam hogy végig szeretnék dolgozni. sanos volt egy vérnyomásproblémám és akkor egy hétig a kórházban voltam.(márc.elején) de egyébként nem kértem könnyítést, rövidebb munkaidőt, semmit. A vége az hogy ismét mondtam a főnökömnek nem érzem jogosnak amit mond, és megfordultam, otthagytam.

az új kolleganő beszélt a főnökömmel hogy ne basztasson engem, elvégzem a dolgomat. azt mondta többet nem szól. ti mit tennétek!?

Termnészetesen a baba egészsgée a legfontosabb, de nem dolgozom veszélyeztetett munkakörben, bírom a munkát(még). nem vagyok otthonülős tipus, nem bírnék még 4 hónapig a plafont nézni. s ott van hogy bizony 50ezer minusz lenne ez havonta ami ugye most nagyon számít.

szerintetek? menjek táppénzre vagy tegyek úgy mintha semmi nem lenne, jöjjek dolgozni és vegyem fel a fizumat aztán dolgozzak ténylegesen addig amíg bírok? én az utóbbit választanám, nem tudom vajon ti szerintetek ez milyen ötlet? Ti mit tennétek?