Babát várok, de nem vagyok minden nap boldog, mint ahogy az elvárható lenne, van így ezzel más is?

Mondhatni depressziósnak érzem magam.

26 hetes vagyok és sajnos nem egyszerű a terhességem. 3 hónapon keresztül ágyban voltam az elképesztő rosszullétek, hányás miatt. Nemrég már javult a helyzet, jól nem vagyok, de sokkal jobban. Mikor már örülhettem volna, végre kimozdulhattam, emberek közé mentem, begörcsölt a hasam és ágynyugalom lett belőle. Semmit nem csinálhatok, teljesen haszontalannak érzem magam, hogy másoknak kell kiszolgálniuk engem. Plusz minden féle más probléma is becsúszott, orvossal kapcsolatban, családi ügyek, lakásfelújításban is vagyunk, az sem úgy alakul, ahogy terveztük, a férjemmel is elég sokat veszekszünk a gondjaink miatt, szóval szörnyűnek érzek mindent és alig várom reggel, hogy este legyen és vége legyen a napnak. Annyira sok még ez a 3 hónap, ami előttem áll. Legszívesebben sírnék megállás nélkül.

Ne értsetek félre, nagyon szeretem a babámat, de ezekkel az érzésekkel nem tudok mit kezdeni. Folyamatosan próbálok pozitív lenni és vannak napok, amikor sikerül is, de vannak olyan napok is, mint ma, amikor nem. Mindenki szerint ez az az élethelyzet, mikor a legboldogabbnak kellene lenni, ami miatt én még csak jobban haragszom magamra, mert nem élvezem a terhességet.

Én vagyok az egyetlen? Ha meglesz a pici lányunk, akkor vajon elmúlik ez?