Van olyan kismama aki inkább "terhességnek" érzi a várandósságot "áldott állapot" helyett?

Bocsi, de muszáj. Terhes szó jelentése térben és időben kiterjedő gyönyörűség, szóval eredetileg nem volt köze a teher szóhoz.

Nekem többnyire gondtalan a terhességem, szinte végig jól voltam/vagyok, vannak napok amikor minden rossz és tehernek érzem. Nálunk is tervezett évekig várt baba, aki lombikkal sikerült

Az elsot vegig hanytam, meg a szuleszeten is. Nem fordult ide ida, vegig ugyanugy volt, azt hittem valami belso szervem leszakad mert mindig ugyanazt rugta. 200 as pulzussal, 60/40 vernyomassal orultem a wc re kitamolyogtam.

Masodiknal olyan gyomorsavam volt vegig, hogy szetmarta a nyelocsovem, percekben mertem az alvast, azt is csak ulve.

En imadom a gyerekeimet, ok az eletem, de meg egy terhesseget nem birnek ki.

Nekem a szokásos hányingeren és fáradékonyságon kívül inkább az volt a bajom, hogy nem mertem utazni, nem mertem végigmenni az utcán, mert mivan, ha.... történik valami, megtámadnak, ki segít, stb.?

Lehet, hogy a hormonok játszottak, de szinte begubóztam. Nem lettem depressziós, mert örültem, ha kimehetek, de csak társaságban (férjemmel, anyámmal stb.), egyedül nem.

Különben is várandósan az ember jobban figyel és észrevesz olyan dolgokat, amiket normális esetben nem, pl. az emberek hozzáállása másokhoz. Elég ijesztő volt a saját bőrömön tapasztalni, hogy mennyire sz-rnak egymásra.

Szóval én is elképzeltem, hogy majd terhesen megyek kismamajógára meg ilyenek, aztán mégis máshogy alakult. Inkább túlélésre játszottam, viszont nem csinálnám vissza, mert örülök, hogy - még ha nem is a megálmodott vattacukorterhességet éltem meg - , megélhettem és éreztem, ahogy növekszik és ahogy rúg a fiam.