Volt már nektek olyan hogy elkendődtetek mikor megtudtátok hogy eltérő nemű lesz a baba, mint amit szerettetek volna?

De bunkó vagy utolsó!!!

Képzeld, én is kiborultam mikor az Uh-on a nő közölte, hogy kislányt várok. Majdnem elsírtam magam olyan csalódott voltam, mindenképp fiút szerettem volna mivel páromnak előző házasságából már volt egy lánya.

Aztán megszületett és imádom, már el sem tudnám magam képzelni fiús anyaként.

Ennek ellenére igenis legyen már joga elkeseredni egy anyának, ha épp nem olyan nemű a gyerek amire vágyik. Ettől nem fogja utálni, vagy kevésbé szeretni, a csalódottság nem tart örökké.

Lányt akartam, biztos voltam benne, hogy az lesz. Aztán a 15. héten kiderült, hogy fiú. Csalódott voltam egy pár napig, de aztán elfogadtam a helyzetet. Most már 14 hónapos, imádom, az első perctől, el sem tudom képzelni, h lányom legyen; olyannyira, hogy megint babát várok és remélem, hogy fiú lesz 😊

Amúgy az, h vkinek van preferenciája a baba nemére, nem azt jelenti, h ne az lenne az elsődleges, h egészséges legyen. Természetesen ez a legfontosabb, de attól még lehetnek az embernek egyéb vágyai is. Az egyik nem zárja ki a másikat.

Ez olyan, mint az “edd meg az egész szendvicset fiam, mert Afrikában éheznek”. Nos attól nem fognak kevésbé éhezni, mert én már ugyan tele vagyok, de emiatt még magamba tömöm a maradék szendvicset. Magyarul semmi kihatása a baba egészségére, hogy az embernek arra is van vágya, h fiú/lány legyen.

Nem.

Gyerekes dolog ezen pörögni.

Mi nagyon fel vagyunk készülve , hogy kislány lesz. Én is és a párom is kislányt szeretettünk volna.

Az én esetem más: apám annyira fiút akart, hogy nem tudta elfogadni, hogy lány lettem. Amikor megszülettem, akkor is azt mondta mindenkinek, hogy fiú lettem. Máig engem sem és a 14 évvel idősebb féltestvéremet sem tudta elfogadni, mert ő is lány lett.