Elmúlik valaha is a "gyereket szeretnék" érzés? Már 3 gyönyörű, egészséges gyermekem van, de vágyok még egyre. A kicsi 20 hónapos most, már egy éve bennem van a vágy. Ez a késztetés korral múlik el, vagy ha rajtam állna 20 gyereket is szülnék? :D

Mi eggyel tovább mentünk :) Tehát a 4. után álltunk meg. A de jó lenne még babázni érzés úgy múlik egyre jobban, ahogy látom, a meglévő 4 (2 kamasz 1 kisiskolás, 1 nagycsoportos) hogyan kerül kétszer annyiba anyagilag mint korábban.

Győzzük , félreértés ne essék- hálistennek, de nem szeretnék a mostani életükből semmiből se visszavenni, azért hogy elférjen még egy gyerek, vagy azért hogy én babázzak. Szóval teljesen húsbavágóan racionális döntést hoztunk.

Hogy a szívem fáj e néha- igen :) Dehát az előbbiek sokat esnek a latba.

Nekem 2 van. A nagy 1 éves korában kezdtem érezni, hogy jó lenne mégegy, neki is vágtunk, össze is jött azonnal. Mikor a kicsi is 1 lett, újból elkapott a vágy (furcsa mindig pont 1 év után :)), de tudtam, hogy nem lett volna jó döntés akkor (picik voltak még, nem "fért volna bele" az időnkbe egy újszülött). A vágy viszont azóta is megvan (4 éve), és mostmár lassan jöhet a 3. :)

Többet viszont a közeljövőben biztosan nem vállalunk (nem szeretnénk túlvállalni magunkat). Ennyit szépen el tudunk látni úgy érezzük, anyagilag is biztonsággal belefér.

És remélem a babázhatnékos vágyam is alábbhagy :) Ha meg nem, ki tudja, lehet akár 10 év mulva döntünk úgy, hogy jöhet mégegy (csak 26 vagyok, tehát nem lenne olyan későn). Szóval véglegesen nem zárjuk le a témát, de a 3. után azért igyekezni fogok enyomni a vágyat :)

Utolsó, ez majd ideig-óráig tart, aztán újra előjön. Nem rosszból írom, én is tudom.

Nekünk így lett 3, de most is motoszkál az ösztön, h jöhetne még, hiába éreztem akkor, h na most teljes a család.

Én úgy gondolom, h ez belénk van kódolva genetikailag, kb. úgy, mint a férfiakba az utód nemzés. Csak az értelmes, racionális ember gondolkodik, számol, felméri anyagi, időbeli és idegi képességeit és annak megfelelőn dönt.

Nekem 3 van, már nagyok. Soha nem múlt el a vágy, de muszáj volt megállni, nem engedhettünk meg többet.

Most pedig már nem is lehet többé, utolért a klimax, esély sincs. De még most is fel-feltör a vágy, hogy milyen jó lenne kicsit fiatalabbnak lenni és újra babázni.

21 voltam az elsőnél, viszont az a kapcsolatom 10 év után véget ért, így nem volt téma. (Ekkor volt a lányom 3 éves.)

6-ot töltötte, mikor a jelenlegi párommal összejöttünk. Nem tagadom, bennem is azért ott volt, hogy jó lenne egy pici, de nem volt tervezve direktbe, viszont 3 hónap után teherbe estem. Miután megszületett, beszéltünk róla, hogy majd esetleg még egy, de majd ha a kicsi 3 éves elmúlt. Nem így lett, most tölti a 2-t augusztusban, én most 36 hetes terhes vagyok.

Nem tervezünk többet, nem hiszem, hogy lenne rá kapacitásom. Egyedül ami talán bennem lesz, hogy fiú nem sikerült 1x sem, pedig mondjuk szerettem volna, de emiatt nem szülnék többet, én alapból 2 gyereket terveztem összesen régebben, de mióta tart a kapcsolatunk, belementem a 3-ba (persze összesen), így marad a 3 lány, több nem lesz.

(30 leszek idén.)

6os vagyok, persze én is így gondolom ahogy leírtad, a környezetemben is vannak ilyen példák szép számmal. Lehet, h rosszul fogalmaztam meg, úgy értettem, h az olyan típusoknál, ahol már viszonylag sok gyerek után (pl. 3) még mindig vágynak többedikre, ott valószínűsíthető, h nagyon erős az anyai ösztön, és ez mindig újra és újra fel fog lobbanni, akár 4., akár 5. után is. Mert csak ideig-óráig érzik az, h most elég kerek a család, addig míg a pici tényleg pici, aztán kezdődik elölről, mint a mókuskerék.

Nálam is amúgy az segített, amit az egyik válaszoló is megfogalmazott, h belegondoltam, h milyen sokba kerülnek, szerettünk volna a lehetőségeinkhez mérten magas színvonalú életet biztosítani nekik, értsd anyagi támogatás iskolához, esküvőhöz, lakáshoz. Előtte eljárni sokat nyaralni, világot látni. Plusz nekem mindegyik sportol, nyelvet tanul az is nagyon sokat elvisz.