Ti megtartanátok a beteg magzatot (gondolok itt például a Down-szindrómára)?

Nem. Minden tiszteletem azé, aki képes tudatosan vallalninehy beteg gyermeket, se en nem vagyok mártír.

Nem. Lehet lepontozni, de én nem szeretnék beteg gyereket. Nem csak arról szól, hogy a gyerek milyen, hanem egy egész család életét teheti tönkre.

Nem voltam ebben a helyzetben, de azt gondolom hogy nem tartanám meg. Minden tiszteletem azoknak a szülőknek, akik így vállalják a babát. Szerintem én alkalmatlan lennék rá...

Nem tartanám meg. Nem azért, mert nem tudnám szeretni, hanem mert nem érzem magam elégnek a feladathoz.

Én is tisztelem azokat, akiknek ez semmi gondot nem jelent, nekem nem menne. Pláne nem úgy mondjuk, hogy már van egy egészséges gyermekem, és az ő élete is a beteg tesóról szóljon. De egyébként sem. Senkinek nem jó. Életeket tehet tönkre, és mindenkinek csak egy van belőle. Nem vagyok mártír én sem.

Nem! Nem bírnám ki azt a küzdelmet.

En nem tartanam meg, mert nem szeretnem ot es az egesz csaladot szenvedesnek kitenni. A ferjem pedig meginkabb ellene van. Neki az egyik occse masfel evesen leallt a fejlodesben, 15 evig kinlodott a gyerek mig vegul vegelgyengulesben elhunyt. Rament az egesz csalad, az apjuk elhagyta oket, az anyjuk idegileg sosem jott igazan helyre. A ferjem gyerekkent, iskola utan jart dolgozgatni (14evesen) hogy besegitsen otthon, mert az occse kezelese, igazabol az eletben tartsa rengetteg penzbe kerult.

Nem tartanam meg. Van mar egy gyerekem es ha utana szuletne egy beteg gyerek akkor vele tobbet es mashogy kellene foglalkoznom mint az elsovel es igy az elso gyerekre is negativ hatassal lenne. Kevesebb ido jutna ra es igy nem csak a masodik gyerek aki betegen szuletett lenne nehez az elete hanem az elsonek is aki nem tehet semmirol. Hiaba tudnam szeretni hisz az en gyerekem lenne de szerintem ilyen helyzetben nem csak a beteg gyerekre kell gondolni hanem az egesz csaladra.