Ha nincs gond a terhesség alatt, érdenes magán dokihoz menni?

Az első babámmal nagyon fiatalon voltam terhes, akkor még azt csináltam, amit anyám mondott nekem. Ő ragaszkodott hosszá, hogy az ő orvosához járjak terhesgondozásra, mert én is meg a testvéreim is nála születtünk. Utánanéztem, kérdezősködtem erről az orvosról, szinte csak jókat írtak róla, mindenki gyerekének az életét megmentette. Illetve, hogy mogorva a stílusa, de a legjobb nőgyógyász a kórházban. Még a szülésznő ismerősünk is azt mondta, hogy ő csakis ennél az orvosnál merne szülni. Ráadásul a magánrendelése is olcsó volt, na meg ugye anyám rám parancsolt, így hozzá jártam magánba. A "terhesgondozás" maximum 5 perc volt, öltözéssel együtt. Bementem, mondta, hogy vetkőzzek, amíg vetkőztem megnézte a korábbi leleteimet, megkérdezte, hogy van-e panasz, aztán felnyúlt, mondta hogy menjek felöltözni, azalatt pecsételt a kiskönyvbe,van-e kérdés, 4 hét múlva menjek újra, viszont látásra. Egyszer bátorkodtam kérdezni, hogy ő melyik őssejtes céget ajánlja, annyit válaszolt, hogy kint vannak a szórólapok. (Aztán szülés után lecseszett, hogy a placenta vér levétele hülyeség, azt minek vetetem le.) Ultrahangra, vérvételre, cukorterhelésre, nst-re stb. a kórházi szakrendelésekre kellett menni, de a 4 uh-ból csak egyet csinált ő, mert akkor mentem uh-ra, amikorra éppen sikerült időpontot kapnom. Tehát állandóan a kórházba kellett mennem, meg még pluszban külön a magánrendelésre amiatt a pár perc miatt. Ja és beutalókat sem ő adott, hanem a védőnő, tehát oda is külön el kellett járni. Mondtam anyámnak, hogy nem akarok tovább hozzá járni, mert 3-4 percért nem éri meg X ezer forintot kiadni, de aztán erősködött, hogy inkább kifizeti, de legyen mindenképp ő az orvosom, mert ő a legjobb, meg ne futószalag ellátást kapjak a szakrendelésen, meg így majd biztonságban leszek szüléskor, meg a szülésznő ismerős is mit mondott... Ja, a kórelőzményemmel meg annyira volt tisztában, hogy 38 hetesen kérdezte meg, hogy hányadik gyerek. Ez az orvos szokta tartani a városban a szülésfelkészítőt, amin végig arról beszélt, hogy milyen beavatkozásokra számítsunk a szülés alatt, és ne ellenkezzünk, mert fogyatékos lesz a gyerek. Arról pl nem esett szó, hogy milyen testhelyzetek enyhítik a fájdalmat stb. Ja és ha baj lett volna se tudtam volna hívni, mert a telefonszámát természetesen nem adta meg.

Azt terveztem, hogy szüléskor nem hívom be, nekem ilyen orvos nem kell, de mivel bent volt a kiskönyvemben a neve, automatikusan értesítette a kórház. Mivel meg akart dolgozni a pénzéért, ahol lehetett, beavatkozott. Először be akarta kötni az oxitocint, de nem sikerült (kórház legjobb orvosa...), ömlött a kezemből a vér, végül sikerült bekötni, és túl is adagolta az oxitocint (nem is részletezem,el lehet képzelni...). Mozogni nem engedett órákon át, nehogy elmozduljanak a tappancsok, beavatkozások előtt csak annyit mondott, hogy ne mozogjak, de hogy mit csinál, azt nem. Folytathatnám... Aztán úgy varrt össze, hogy nem csak a heg látszik (az nem is lenne baj), de "cafrangos" maradtam kívül-belül. Olyan cérnával varrt, ami nem felszívódó, pár nap múlva ki is szedte a varratokat, nekem meg 2 héttel később elkezdett fájni a gátam, becsomósodott. Kiderült, hogy jó pár varratot bennem hagyott és begyulladtak. Sok dolgot csak a zárójelentésról tudtam meg, google segítségével. Mondom, ez az a doki, akit mindenki istenít.

A második babámmal már másik városban voltam terhes (meg egy kicsit idősebb voltam). Többet nem akartam fogadott orvost, meg iskolába is jártam, tehát nem akartam még plusz egy helyre eljárni (magánrendelésre), ha amúgy is vérvételre és uh-ra a kórházba kell menni. Így tök jó volt, mert ingyen, egy nap alatt el lehetett intézni azt, amit korábban pénzért, több nap. Csak az volt ezzel a baj, hogy nem tudtam mindig ugyanahhoz a nőgyógyászhoz járni szakrendelésre, akit kinéztem, mert ugye az egyetemen nem hiányozhattam egy-egy óráról sokszor, így mindig más napokon hiányoztam, azaz mindig más nőgyógyászhoz jutottam el (összesen 5 nőgyógyász van a kórházban). Itt mindegyik orvostól lehetett kérdezni, mindig túlléptem az 5 percet. Az ügyeletesnél szültem, mivel nem a saját betege voltam, nem avatkozott közbe, hanem hagyott nyugodtan vajúdni, nem akart gátat metszeni azért, hogy több pénzt adjak neki, (nem is kellett, sérülés nélkül megúsztam). Vizsgálat közben folyamatosan bocsánatot kért, ha fájdalmat okozott. Nem volt tökéletes a második szülésem sem, de összességében jó élményként maradt meg.

Ha esetleg lesz harmadik gyerekem, akkor:

-vagy nem fogadok senkit és remélem, hogy ugyanilyen jó lesz, mint a második

-vagy felfogadom ezt az orvost, akinél szültem, de neki nincs uh a magánrendelőjében, tehát megint külön-külön helyekre kéne járni, nekem ez nem luxus, hanem nyűg, nem szívesen fizetnék érte. (5 nőgyógyász van a kórházban, ugye csak ők vezethetnek le szülést abban a kórházban, mindnek van magánrendelése, de csak egyiknek van uh-ja, de nagy uh-kat ő is a kórházi rendelésen csinál, amúgy csak mozizni lehet nála.)

Én fogadott orvos párti vagyok,de tudom meg kell válogatni,hogy kihez megy az ember.

Én végig magánrendenlésre mentem,az összes uh-ot ő csinálta,minden hónapban volt is uh,ahol nem siettünk,az összes keze ujját megszámoltuk meg ilyesmi,Hihetetlen jó élmény volt.Szülésnél bár arra készültem,hogy a függönyökkel elválasztott vajúdóba leszek,mégsem így lett,egy egy ágyas szülőszobába kísértek,ott szültem.

Csak fogadott orvosnál szülnék.