Mire számíthatok a harmadik trimeszterben? Ki hogy élte meg?

Nem akarlak elkeseríteni, de én mindig úgy voltam vele, hogy nem értettem miért nem szeretnek a nők terhesek lenni. Bárki kérdezte mindenkinek mondtam, hogy én imádom ezt az egész állapotot. Ez tartott egészen a kb.32.hétig, na onnantól kezdtem el érteni, hogy miért terhességnek hívják:)

Akkor kezdett el fájni a hátam, az még talán bírható lenne, de azóta sokat híztam is, vizesedek is, a baba nyomja a gyomromat, a szegcsontomat, aludni csak 5-6 órákat tudok, már hetek óta, mert se nekem se neki nem jó sehogy. De aztán lehet, hogy ez sincs mindenkinél így. Azt nem mondom, hogy annyira rossz ez az egész, mert most is imádom ahogyan mozog egész nap, pedig már sokszor fáj, mert már annyira nem fér el, de ha lehetne választani, akkor azt mondanám most azonnal szüljünk, és ne várjuk meg még ezt a 2 hetet.

Szóval szerintem az egész szép dolog, még az elején a hányinger is, de a vége az kicsit húzós:)

Nekem légszomjam van, nem nagyon fér már el a babám és még igazán most fog nőni. Nem tudok ülni, állni és feküdni is csak kevés ideig. Állandóan a wc-re járok, mert a baba nyomja hójagom és már kezd fájdalmas lenni a mocorgás. De ezt nem mondom ám senkinek. :-) Már nem sok van hátra és mindent ki kell bírni a baba érdekében. :-) És még dolgozni is szeretnék egy darabig, úgyhogy nem panaszkodom, csak készülj fel, hogy sokminden elő jöhet így a végére. :-)

Ja, a "drága jó" lábdagadást kihagytam, ez a kedvenc tünetem. Már egy db cipőm sem jó rám, de a cseresznye evés nekem ezen segített! :-)