Normális, ha nem reagálom túl a terhességet?

Teljesen jó állsz a terhességhez, nem is lesz semmi baj!

Ami meg a szülést illeti, attól a legtöbb kismama fél. Én 29 hetes vagyok, de még gondolni sem merek rá.

Szia!

Én is ugyanígy gondolkodom, hogy a terhesség nem betegség, henem -egy csodálatos- állapot. Tőlem ha megkérdezik, hogy "hogy vagy?", én aztmondom, hogy minden rendben. Sajnos ilyenkor a kommunikációnak vége, úgy látom, hogy mindenki arra kiváncsi, hogy itt fáj meg ott fáj. Tulajdonképpen szerintem hozzáállás kérdése az egész. Mindent csak természetesen.

A múltkor ezen az oldalon szintén teljesen pozitív hozzászólást írtam és le lettem pontozva. Ez is azt bizonyítja, amit leírtam.

Üdv 37 heteske

Ügyes vagy, hogy így állsz hozzá a terhességhez, igazából ez lenne a legjobb viselkedés mindenkinek, csak a nőben alapvetően benne van, hogy aggódik azért, akit szeret, hát még ha a saját gyerekéért van szó... (Én már a párom miatt is agyvérzést tudok néha kapni, ha megy valahova kocsival és nem veszi fel a telefont, sajnos gyakran mindenféle rémképek ködösítik be olyankor az agyamat, hogy biztosan baj van, megsérült, összetörte magát, stb, de ugyanezt eljátszom a szüleimmel is.)

Ettől függetlenül a terhességhez most már én is úgy állok, mint te. Sajnos a második trimeszter elején majdnem elveszítettük a babát, hetekig nagyon pesszimista voltam, minden nap azzal a gondolattal keltem, hogy talán ma lesz vége az egésznek. Hát, rövid időn belül már olyan depressziós voltam, hogy semmit sem volt nekem pozitív. A 20. heti uh-n amikor közölték, hogy minden tökéletes, akkor nyugodtam meg csak igazán és akkor tudtam már én is úgy gondolkodni, mint te! És így sokkal jobb a közérzetem, szebbnek tűnik az egész világ. A 38. hétben vagyok, elvileg bármikor jöhet a baba, de én már a szüléstől sem félek, sőt, már annyira szeretném látni a fiamat, hogy alig várom, hogy szülhessek, mindig azt lesem, hogy mikor fáj már végre valamim, mikor indul meg a vajúdás. Szerintem te is el fogsz jutni ebbe a stádiumba!

Egyébként nekem a legtöbb nyűg a terhességgel a 32. hét környékén jött, azóta sokszor magammal vagyok elfoglalva, mert mindenféle szenvedést előjön, ami előtte nem. 25 éves vagyok, ezelőtt egy évvel, sőt, még néhány hónapja is pörögtem, enyhén hiperaktív életet éltem, most meg úgy érzem magam, mint egy erősen leépült hatvanas: fáj a gyomrom, a nyelőcsövem, rettenetes gyomorsavam van, vérszegény lettem a terhesség alatt, egész nap élőhalott vagyok, zúg a fülem, majd minden nap hányok a gyomrom miatt, néha lihegek már egy-két emeletnyi lépcsőzéstől is, folyamatosan fogorvos után szaladgálok, mert tönkrementek a fogaim, különös pigmentfoltok jelentek meg a korábban szép bőrömön, a hasamat benőtték a pihék, a fejem lufi lett, pedig nem híztam sokat, rosszul alszom és alig bírok felkelni önállóan az ágyból, akkora a pocakom. És ezek miatt néha az önértékelésem a padlón van, mindez bántja a nőiességemet és úgy érzem, hogy soha nem leszek már olyan fürge, szép és egészséges, mint voltam. De következő pillanatban pedig arra gondolok, hogy mindez csak egy átmeneti állapot és az egész a babám miatt van, így nem érdekel, legyen még akár ezerszer is rosszabb, akkor is végigcsinálnám újra!

Úgyhogy őrizd meg a jelenlegi pozitív hozzáállásodat, de ha esetleg neked is előjönnének olyan apró-cseprő nyűgjeid, mint nekem, az se vegye el a kedved, mert ez semmi ahhoz képest, hogy anyák leszünk!

Szia!Szerintem teljesen jól csinálod,irigyellek is miatta! :) Én is aggódom,mint bármelyik kismama és ezentúl már így is marad,szülőként lesz sok izgulni való...Az egészséges féltés természetes dolog,amiatt ne legyen lelkifurdalásod,mert nem sápadsz el minden apróságon.A rengeteg felesleges infó,amit kapunk és a sok-sok "jótanács" sokkal inkább megijeszt és akaratlanul is negatív gondolatok jutnak eszembe...nehéz ezt kezelni. :(

Nálunk is első baba lesz,minden eltelt nap után kicsit megnyugszom,és örülök hogy ismét közelebb vagyunk a picink érkezéséhez.Persze minden kismamának vigyáznia kell a maga és babája egészségére,akkor nagy valószínűség szerint minden rendben lesz majd!Üdv,32 hetes kismama