Ha terhesen magányos vagyok lehetséges hogy majd a pici megszületése után mindez megváltozik?

Másik városban élünk mint a családjaink. Bár nincsenek messze, de a szüleimmel nekem nincs jó kapcsolatom (vagyis kifejezetten rossz) így rájuk nem számíthatok. Az egyetlen testvérem 3 gyereket nevel, ebből az egyik még pár hónapos, így ritkán tudunk találkozni. A sógornőm több 100 kilóméterre lakik tőlünk, a férjemnek pedig csak az apukája él aki beteges és idős is. Így a családommal alig tudok a babavárásról még csak beszélni sem, és nem is fogok tudni segítségre számítani tőlük.

Barátnőm aránylag kevés van, de akiket nagyon szeretek is vagy nagyon sokat dolgoznak, vagy messzebb élnek és többhavonta 1x jönnek haza.

A férjem rengeteget dolgozik, igaz ezt megszokhattam volna, de amikor napokig alig tudunk beszélni pár percet nagyon szomorú tudok lenni.

Próbálok barátokat szerezni, kimozdulni, már tervezgetem a gyerekszobák, babaholmikat nézek stb... de rengeteget vagyok egyedül és azt érzem nincs rám jó hatással. A férjem sem érti meg ha elmondom neki hogy szomorú tudok lenni, mert szerinte hálásnak kéne lennem hogy mindenünk meg van, egészséges a pici, stb... neki majd lesz több ideje ha nem lesz hajtás (csak sajnos a legtöbbször az van) és én hálás is vagyok, és nagyon várom már a kisbabánkat, csak jó lenne valakivel csacsogni, beszélgetni, időt tölteni, akár a gyerekről, akár másról.

Félek ha be leszek zárva a 4 fal közé egy csecsemővel akkor ez vajon változni fog-e?

30 hetes pedig már elmúltam, szóval a kezdeti hangolatingadozásnak már meg kellett volna szűnnie...