Egy hete volt missed, ab om. Ki hogy vészelte át ezt az időszakot? Bővebben lent.

Nekem 1 év alatt 2 is volt. :(

Az elsőnél szinte fel sem fogtam, mert úgy voltam vele, hogy a terhesség alatt nem történhet semmi baj; nem volt semmilyen vetélésre utaló tünetem:se görcs, se vérzés. 12-ik heti uh-ra mentem volna és kiderült, hogy legalább 2 hete halott. Szinte el se jutott az agyamig.

A második sokkal nehezebb volt, mert akkor már bennem volt a para és nagyon aggódtam az első perctől kezdve, vagyis a 2 csík megjelenése után. Szintén semmi jele nem volt; de lelkileg még most is megvisel, ha rágondolok.

Most észlelek terhességre utaló tüneteket (tesztet még nem mertem csinálni, de majd csak holnapután lesz esedékes) de nem merem belélni magam nagyon. Az segít, hogy van 2 szép, egészséges gyerekem, de héha még ez is kevés...Csak arra tudok gondolni, hogy van még ennél meredekebb szitu is és nem szabad elsüllyedni az önsajnálatban, mert az élet megy tovább. A gyász észerű keretek között szerintem teljesen normális. Kitartást!

Sajnálom. :( Nekem novemberben volt, szintén a 9. hét körül. Kb. 1 hétig volt hol erősebb, hol gyengébb vérzés, utána még egy hétig barnázás. Az együttlétet nekünk 4 hétig kerülnünk kellett. Hogy hogy vészeltem át ezt az időszakot? Folyton a netet bújtam, próbáltam a miértekre válaszokat találni, megérteni, elfogadni azt, hogy ez nem egy "szokatlan" dolog, hanem sajnos benne van a pakliban.

De hát amint látod, nézem a fórumokat, vagyis még 2,5 hónap eltetlével is foglalkoztat a téma. :( Nem tudom, hogy ez mikor fog megszűnni? Mindenesetre ittam gyógyteákat, ezek után is kutakodtam az eltelt időben, összeállítottam egy listát az elvégezhető vizsgálatokról, mert bár a doki nem javasolt semmilyen kivizsgálást, mégis szeretnék egy-két dolgot megnézetni.

És várom, hogy ismét próbálkozhassunk.

Javaslom, hogy miután meggyászoltad a dolgot és fizikálisan is rendeződsz, keress valami elfoglaltságot, új hobbi, sport stb.

En nem birtam volna ki maskent, mint ahogy mi csinaltuk. A ferjemmel minden nap sokat beszelgettunk es ketten szakcikkekbol es a net alapjan leszerveztuk a kivizsgalasokat. Tudni akartuk, mi volt az oka, mert nem akartam soha tobbe vetelest.

A 3.honapban, a kivizsgalasok vegere ismet terhes voltam es kezunkben volt a megoldas is a bajra.

Ep esszel nekunk mashogy nem ment volna.

35hkm

Szia!

Nekem osszel vol, 11 hetesen. Eredetileg a 2. ciklusban probalkozhattunk volna, de en is elkezdtem kivizsgaltatni magam. Ugy tunik, hogy kiderult mi okozhatta. Kozvetlenul a veteles utan en azt hittem, hogy jol vagyok, az sokat segitett, hogy a vizsgalatok lekotottek es remenyt is adtak. Akkor mar ugy gondoltuk, hogy hamar megprobaljuk ujra. De sajnos ezzel a lendulettel en sajnos ujra el is bizonytalanodtam. Igazabol az eredmeny sem lett egyertelmu, igy megismeteljuk. Talan csak idohuzas, semmi tobb.

Kozeledik a datum, amikor szulnek es most megint rosszabbul erzem magam. Mar terhes lehetnek ujra, de egyik nap akarom, masik nap meg felek az egesztol es azt erzem, hogy nem ujra akarok terhes lenni, hanem az elozot akarom visszakapni, ami ugye lehetetlen.

Igy meg nem tartom tul jo otletnek, bizonytalanul nem akarok belevagni.

A fejem nagyreszt optimista, szeretne es picit mar turelmetlen is, de nem siettet.

Sok helyen olvasom, hogy egy ujabb terhesseg segit a legtobben, de attol felek, hogy en csak ketsegbe esnek egy pozitiv teszt lattan.

Azt mondjak, hogy az ido sokat segit, ebben bizom en is. Lehet, hogy masnak nehany het is eleg, hogy teljes optimizmussal belevagnon ujra, de nekem tobb idore van szuksegem ezek szerint.

A paroddal beszeljetek rola sokat, nekem az nagyon jo volt, hogy o is egyutterzett velem es meghallgatott, elmondta a sajat erzeseit.

5: igen, kiderült. mindenen átmentünk vizsgálatokon, és kiderült, hogy trombózishajlam. azóta napi egy szuri és a magzat él. (én alig, de ezt hagyjuk.)

7: megértelek, Kérdező. én is a régit akartam vissza, és a férjem is. Az elvesztett jövőképünket, azt az embriót akartam követni a fejlődésben, nem egy újat. De, mivel elment, ezért ez a "ha nagyanyámnak bajsza lett volna" tipikus esete, hiába akartuk azt, az nem jutott volna el semeddig már...:/