Normális dolog, ha megtetszik egy lány az utcán, akkor odamegyek hozzá és megmondom neki, hogy szimpatikus első látásra, ha van kedve hozzá, akkor szeretném jobban megismerni és megkérdezem, hogy van-e kedve sétálni a környéken?

Már sajnálom hogy kiírtam a kérdést.

Köszönöm a válaszokat.

Előrébb nem jutottam, mert ugye van az hogy sétálni ott a környéken ahol éppen vagyunk az sok, de elkísérni amerre megy az már jó.

Ha sétálni hívom, akkor nem gondolok bele a helyzetébe. Nyilván nem vagyok gondolatolvasó, nem mehetek oda úgy, hogy megyünk együtt a kozmetikushoz (ha éppen oda megy az illető, mert így akkor gondolatot olvasva belegondoltam a helyzetbe).

Vagy hogy milyen az már hogy csak úgy leszólítok valakit.

Stb. Stb.

Nem mondom hogy rosszul gondolkodik aki ilyeneket válaszolt, lehez nekik van igazuk.

De inkább ahhoz állok most közelebb, akik azt írták, hogy vannak akiknek sehogyan sem jó. Ők lehetnek a negatív emberek, így valószínűleg nem is őket keresem. Mert aki nyitott, kedves és közvetlen, esetleg partnerként áll a másikhoz, nem mint valami felsőbbrendű, az szerintem kedvesen fog elutasítani, vagy kedvesen fog vezetni, hogy ő hogyan képzeli el a következő lépést, nem úgy hogy nekem ezt már előre tudnom kellett volna.

Nem értem ezt az egészet, de valószínűleg ez az én hibám. Nyilvánvalóan nem is lehet másképpen :)