Párkapcsolat autó nélkül?

Üdülési téma miatt visszatérve: Én ötször üdültem az évben és szállásról utazgattam más településeken át - autó nélkül. Például Bakonyban zirci szállásról utaztam Tésre és Várpalotára, onnan vissza. Teljes kör volt. Sopronról Kőszeg és Szombathely. Második bakonyi felvonás alatt Zircről Csesznek, Borzavár, Bakonybél. Végül páromat elvittem Miskolcra, amit én már ismertem. Helyi közlekedéssel mentünk Tapolcára és Lillafüredre, illetve Tapolcán volt a szállás. Párom mozgássérült valamennyire, de nincs lehetetlen autó nélkül sem. Miskolcra konkrétan még visszamegyünk.

Amúgy budapestiek vagyunk. Nem vagyok elkényelmesedve és szépen megszervezek mindent így. :-)

Ha nem történt volna egy súlyos baj az életünkben, akkor lett volna pénzem jogsira és megmaradt volna apám autója. Másfél millióm úszott el. Akkor vezethetném apám autóját, de tényleg nem vágyok rá igazából. Sajnos most anyagi gondjaink vannak, amin pont az év gazdasági helyzete is rátesz nagy lapáttal. Nem tudom, hogy most már bármikor is sikerül-e a jogsi. Viszont autó már nincs és arra nem lesz pénzem.

35/F

37 éves egyedülálló anyuka vagyok (14 hónapos a gyerkőc), van jogsim, de nem vezetek.

Eddig boldogultunk kocsi nélkül, nagyvárosban lakunk, de szinte minden elérhető sétával is.

Ami nem, arra ott a tömegközlekedés és a taxi.

Szülni villamossal mentem, mondjuk nem elfolyt magzatvízzel, szóval azt sem tudtam, hogy biztos szülés lesz-e belőle :)

Belföldön ritkán utaztam a gyerek előtt is, de repülővel már nyaralni is voltunk. (Amúgy egy korábbi baleset miatt félek is az autóban hosszú úton, vagy ha állat módjára vezet valaki.)

Szóval lehet lennének extrém elvárásaim egy férfivel kapcsolatban, de az autó biztos nincs ezek között :)

1-es! Nekünk nincs autónk, mégis autó nélkül megszültem a fiam, és képzeld, orvoshoz sem autóval járunk. Most meglepődtél, igaz?

(Akinek autója van, annak a valagához nő, és ellustul.) Amúgy nem vitatom, hogy valamikor praktikus, ha van autó, de hogy ne lehessen élni nélküle, az erős túlzás.

Természetesen létezik párkapcsolat autó nélkül is.

(van rá pár millió példa az országban)

Ahogy az is elfogadható, ha vannak olyan párok akik autót tartanak és élvezik annak az előnyeit.

Ha neked/nektek jó autó nélkül, én biztos nem foglak meggyőzni az ellenkezőjéről.

/bár Ovidius szerint: nem vágyunk arra, amit nem ismerünk.😉

"Párkapcsolat autó nélkül?"

Igen, párkapcsolatban vagyok, és soha nem okozott problémát a társkeresésben ez.

"Olyan nőkkel ismerkednék, akiket nem érdekel az autó, a vezetés."

Nem feltétlenül kell, hogy ne érdekelje. Nem kell mindenben egyezni ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön. Csak tudni kell a különbözőségeket helyén kezelni, meg persze nem árt a hasonló értékrend. Olyannal tényleg nem érdemes kezdeni, akinek az élet alfája és omegája az autó, de attól, hogy valaki szeret vezetni, még egyáltalán nem biztos, hogy ő olyan.

"Az, hogy egy kapcsolatban egyik felet sem erdekli még ritkább."

Pedig most pont olyannal vagyok együtt.

"De pl az asszonyt hogy viszed szülni?"

Sehogy. Hívom a mentőt, amit egy olyan ember vezet, aki ezt hivatásosan csinálja, és profibb benne, mint egy épp a felesége miatt izguló férj. A mentőben pedig egyből szakértő kezekben is van.

"Vagy a bébit orvoshoz?"

Időpontot kérek az orvoshoz, beteszem a gyereket a babakocsiba, és eltolom az orvosig.

Ha meg rendelési időn kívül van, akkor meg úgyis ügyeletes orvost hívok.

"Megoldható persze minden, csak autó nélkül elég ***."

Frászfenét.

Autó nélküli családban nőttem fel. Unokatestvéreimnek volt autójuk. Mégsem éreztem egyszer sem úgy, hogy bármiben rosszabb lenne a helyzetünk, sőt... legalább nálunk nem okozott állandó feszültséget, hogy mi mennyibe kerül az autón. Náluk rendszeres stresszforrás volt az, hogy mennyibe kerül a benzin, meg amúgy is az autó fenntartása. Soha nem volt probléma orvoshoz menni, ha pedig súlyos a helyzet, akkor egyébként is ostobaság nem mentőt hívni. Óvodába, általános iskolába gyalog mentünk, középiskolába meg busszal. Ha többen vagyunk, akkor egyébként sem lenne egyszerű autóval iskolába hordozni a gyerekeket, főleg, ha különböző iskolákba járnak, és mondjuk mellette még a szülőnek is 8-ra be kell érni dolgozni. De tudok olyanról, ahol ez van, szerencsétlen gyerek már fél 8-kor az osztályteremben unatkozik, meg 4-kor még az iskola aulájában ácsorog, mert várja, hogy a 4-ig dolgozó szülő érte menjen.

Egyébként pedig én úgy gondolom, hogy egyáltalán nem baj, ha az ember a lábait is használja. A mostani fiatalok nagy része tohonya. Ennek pedig egyik oka az, hogy azt a naponta kétszer negyed óra sétát is elveszik tőlük, ameddig az iskoláig elmenne gyalog.

"egy kényelmes élethez kell"

Inkább azt mondanám, hogy egy lusta, elkényelmesedett élethez kell. Tök érdekes, de egyszer sem éreztem még azt, hogy bármilyen kényelmi problémám lenne attól, hogy nem autózok.

"De hogy megtehetnéd, de nem vagy hajlandó, az elég gáz..."

A frászt. Nézzünk csak ki az ablakon! A legtöbb városnak már most komoly problémát okoz a forgalom. Ahová én járok dolgozni, ott a közutakon reggelente 20-30 perc többletet okoz csak az, hogy a dugókon átküzdje magát az ember. Ha most mindenki autóra váltana, akkor ez a 20-30 perc bőven óra feletti lenne. Ehhez pedig én nem fogok hozzájárulni, azért végképp nem, hogy valaki gyakoris idegen szemében fú, de menő legyek.

Aztán ott van a biztonság. Volt osztálytársam mára temetőben van, mert autóbalesetzezett, és nem élte túl. Ráadásul ő volt a vétlen utas. A közeli zöldségboltosnak fél év volt, mire úgy, ahogy tudott újra járni, mert úgy összetörte magát autóbalesetben. Tavaly télen meg egyik hölgy ismerősöm csak a szerencsének köszönhette, hogy karcolásokkal megúszta, az autója ugyanis totálkáros lett. Azért a tömegközlekedés nagyságrendekkel biztonságosabb, mint a személygépjármű.

Arról nem is beszélve, hogy hiába engedhetném meg magamnak, annak a pénznek jobb helye is van.

Szóval bocsi, de nem fogom sem háznak érezni, sem szégyellni magam, amiért én a környezetbarátabb, olcsóbb, és biztonságosabb módját választom a közlekedésnek.

#4 "nagybevásárlás, kirándulás, valakit be kell vinni az orvoshoz stb"

2023 van. A TESCO-ból már jó egy éve úgy szoktam a nagybevásárlást intézni, hogy online megrendelem, megjelölöm, hogy mikor szállítsák ki, és egy ezresért kihozzák. De már szinte minden áruház vállal kiszállítást. Ha meg csak kisebb bevásárlásra megyek, akkor felülök a buszra, bevásárolok, és jövök vissza.

Kirándulás? Igen, tetszik az, amikor sokan kirándulni mennek: autóval elmennek negyed órányira a "kirándulás" célpontjától, ott gyalogolnak negyed órát, örömmel nyugtázzák, hogy elérték az úticélt, evés, ivás, majd vissza az autóig, és autóval haza. Hát bocs, de nekem a kirándulás kicsit mást jelent. :D

Ráadásul az ismertebb kirándulóhelyek mind elérhetőek tömegközlekedéssel is.

Orvoshoz? 2 utcányira lakik az orvos, de még nem éltem olyan helyen, ahol így vagy úgy, de fél órán belül ne lehetett volna odaérni gyalog, és/vagy tömegközlekedéssel. Ha meg gáz van, akkor értelmes ember úgyis mentőt hív. Este, éjszaka meg orvosi ügyeletet.

#11 "Akkor probléma egyedül ha olyan falvakba mennél ahova napi 3 busz jár"

Ilyenből pedig azért elég ekvés van. :-) Tudom, én azért elég sok részén megfordultam már az országnak, éltem megyeszékhelyen is, de volt barátnőm egy alföldi zsákfaluban is. Tapasztalat: rohadt kevés olyan hely van, ahol ténylegesen napi 3 pár busz járna. Megyeszékhelyek, meg nagyobb városok 15-20 km-es körzetében legalább óránként jön egy-egy busz, vagy vonat. Tényleg nagyon isten háta mögötti helynek kell lenni ahhoz, hogy valahol a tömegközlekedés a minimálisan elvárható szint alatt legyen. Van ilyen persze, mondjuk a falvak 10%-a. Az autós kérdéskörben viszont divat úgy beállítani, hogy ami Budapest, vagy megyeszékhely határán kívül van, az már mind ez a kategória. Hát baromira nem.

#16 "bár Ovidius szerint: nem vágyunk arra, amit nem ismerünk"

Mint írtam, van a rokonságban autó. Mégsem vágyom rá...

A mondás igaz, amit nem ismerünk, azután vágyni sem tudunk, de ez nem jelenti azt, hogy valamire csak azért nem vágyunk, mert nem ismerjük.

Nálam sosem volt szűrő a társkeresésben, hogy van-e jogosítványa, autója vagy nincs.

Az előző párom a kapcsolatunk alatt csinálta meg a jogsit, de nem elvárásból, saját kocsija szerintem még mindig nincs.

A férjem volt szerintem az első párom, akinek régóta volt kocsija és profin vezetett, de nem nyomott a latban semmit.