Mennyi illik alkudni/engedni egy autó árából?

Hogy zajlott le a beszélgetés vagy vita?

Én konfliktuskerülő ember vagyok. Sose mondanék olyat, hogy ez az autó túlárazott. Lehet, hogy őneki érzelmi kérdés, hogy a szíve csücskét nem adja olcsón. Neki annyit ér. Ha nekem nem ér annyit, akkor ajánlok egy szerintem reális árat. Ha folytatódik a beszélgetés, akkor lehet, hogy a végén mindegyikünk enged még egy kicsit és lesz megegyezés. Ha ő lezárja azzal, hogy ez nevetséges ár, menjek a fenébe, akkor nyilván elmegyek.

Az viszont nem tartozik rá, hogy mennyit utaztál azért az autóért. Ne mondj olyat, hogy miatta utaztál ennyit. Magad miatt utaztál, mert ezt az autót jó vételnek gondoltad. Az mindig benne van a pakliban, hogy találsz benne olyan hibát, ami miatt eleve nem veszed meg, vagy csak jelentősen kevesebbet adnál érte, amit csöppet se biztos, hogy ő elfogad vagy akár csak alku alapnak tekint.

#1 vagyok.

Befejezve a gondolatmenetet.

Szóval én 1,7 M Ft-ért vettem autót három éve és 100e Ft-tal kevesebbet ajánlottam, ami ugyebár kb.6%. Az más kérdés, hogy végül nem engedett ennyit, de az az autó 1,7 M Ft-ot is megért volna.

Nem "illik" semennyit, ez nem illendőség kérdése. Az alkunak az a lényege eladói szemszögből, hogy ha nem akarod húzni az időt, csak meg szeretnél szabadulni a cuccodtól, akkor inkább eladod egy picit kevesebbért. Tehát kvázi az időt pénzre cserélted.

Na de mi van akkor, ha valakinek nem gond az idő? Mi van akkor, ha valakinek nem sürgős az eladás? Miért kellene pénztől elbuknia egy olyan dologért cserébe, amire nincs is szüksége? Az ilyen ember miért alkudjon?

Ezért is én sosem alkudom, így konkrétan. Elmondom amit látok és gondolok, ennek fényében megmondom számomra mennyit ér. Nem alkudom, nem győzködöm, csak közlök egy tényt. Aztán majd ő eldönti, hogy mit akar. Ragaszkodhat az árhoz, vagy ha nem, akkor majd ő lesz az, aki elkezdi az alkudozást, nem pedig én.

Ez nem illem kérdése. Hanem kereslet-kínálati piaci viszonyok, valamint az autó műszaki és esztétikai állapota határozza meg.

A "nagyon sok kisebb hiba" sem feltétlenül mérvadó. 2,5 millióért manapság ne várj szalon llapotú autót, amin a használati nyomokat is nagyítóval kell keresni!

2,5 helyett, 2,25-ös ajánlat merész, de szerintem még nem pofátlanság. Ő ezt nem fogadta el. Van ilyen, nem kell a szívedre venni.

2012-ben vettem utoljára használt kocsit. Akkor még kicsit más árak voltak. Akkor egy 1,6 millióért kínált autót 1,35-ért vettem meg. De! Az összes fék kopletten azonnal cserés volt. Az egyik felfüggesztésben a rugó törött volt. Az egyik okosfényszóró hibát jelzett, aminek a komplett cseréje nem volt két fillér. Így a különbözet nem a zsebemben maradt, hanem bőven az autóra kellett azonnal fordítani. Ez volt az alkualap.

A mostani autómat 2018-ban vettem. 9,1 millió volt a listaára, 7,3-ért vettem meg. Nem alkudozással! Az új autó volt, rendelésre érkezett. Országos szinten több szalont versenyeztettem meg, ez volt a legolcsóbb árajánlat ugyanarra a konfigurációra. Ezt a két esetet is csak azért írtam le, mert jól látszik belőlük, hogy nem illem kérdése a végső ár.

Én 2 autót adtam el eddig életemben. Az egyiket úgy tettem fel, hogy fix 2 millió, alku nélkül, mert tudtam, hogy nagyon jó az autó és jó árban is adom.

Aki jött érte, nem is alkudott. Ha próbált is volna. 1 ft-ot sem engedtem volna.

Egy másik autót 5,5-ért adtam el, ezt 5,8-ért hirdettem, hogy tudjanak alkudni belőle. Amúgy az autó 4,5-öt ért volna, el se akartam adni, de úgy voltam vele, ha kifizetik ezt a felárat, vigyék.

El is vitték.

Az első autóm 6 évig volt meg, és buktam rajta vagy 3,5 millát, a másodikon kerestem egyet.

5-ös vagyok. Akkor hogy ne csak a vételeimet, a legutóbbi eladásomat is leírom:

Ez 2022 nyarán tüörtént. Hibátlan autó volt, nem azért adtam el, mert bármi baja lett volna, hanem családi okokból kellett megvállnom tőle. Így viszonylag sürgős volt. Nem az ára kellett kenyérre, hanem foglalkozni/használni (két másik autó mellett) nem volt időm/lehetőségem vele, se hol tárolni. Azt nem akartam, hogy hónapokig az utcán álljon egy helyben valahol és így amortizálódjon el. Ezért az árat az alsóbb szegmensbe lőttem be. Először csak facebook márka-csoportban tettem fel. 5 perc alatt 73-an írtak rám privátban. A posztnál megköszöntem az érdeklődést és elnézést kértem mindenkitől, hogy nem egyenként rok vissza mindenkinek, a sok jelentkezőre való tekintettel, az üzenetek sorrandjében értesítem a jelentkezőket. Na kaptam is érte privátban a káromkodó szidkozódásokat, hogy mekkora szemétláda vagyok, mert ő azonnal indulna, stb-stb...

Másnap jött is az első rám író, bő 300 km-ről csak ezért, hétköznap. Megnézte az autót, láttam, hogy tetszik neki. De bepróbálkozott egy alkuvel. Elmagyaráztam neki is miért ennyi az ára. Nem elhajtottam, de megmondtam neki, hogy sorban állás van az autóért, volt aki látatlanban is ráigért az árra. Megértette. Belekötni nem tudott az autó állapotába, alku nélkül el is vitte.