Gyújtógyertya meghúzása helyesen, sima gyertyakulccsal, hogy kell?

Vagy meggyőződés arról, hogy stimmel a nyomaték. Kinek mi. Van, akinek bonyolult, nyilvánvalóan.

Ezzel a módszerrel köpködte be a hengert. Azóta gyengébben tekertem vissza, ráadásul volt ez a rögtönzött támasz a megfelelő erősségtartományhoz. Ha nő a fű, ki lesz próbálva. Gázabb a helyzet, mint a szinyón, mert itt nem férsz hozzá a gyertya környékéhez, ha megint hót redva lesz, márpedig ahol tömítettség kell, ott nem ártana szépre pucolni, de javíts ki, ha tévednék! Tehát tisztítás csak burkolat le, gyertya kijjebb, pucolgatás, gyertya ki, pucolgatás, aztán mindenki vissza a helyére, és már rád is esteledett, hacsak nem a legnagyobb melegben, esetleg hajnalok hajnalán álltál neki a hangnyomásbajnok kaszáddal...

Ilyen alátétes egyébként, azért is kellene tartani a nyomatékot.

Akkor még nem bonyolítottam túl a gyertya dolgot. Téli elrakáshoz ajánlják sokfelé, megbízhatóbb oldalakon, hogy csöppents a lyukon olajat a dugóra és húzz három lassút, mielőtt visszarakod a gyertyát. Azt nem mesélik, hogy a normális "aluban rövid M10" meghúzás marhasok lesz neki. Utána már keresgéltem, hogy az a kis melléfolyás meg mi a franctól lehet? Így kötöttünk ki a meghúzás erősségénél, amire az SI egységben megadott értéknél (esetünkben 10-15Nm) nem kell precízebb. Gondolom itt is tágabb a valósan elfogadható tartomány meg minden, de megspóroltunk volna egy pucolást. És még milyen jó, hogy a google volt az első, nem az, hogy "é há gyön mellette, meg kék húzni jobban e" reflex.

Három lassú húzás a berántón történik, miután a vélhetően épp elegendő olajat eloszlattad egy kis billegtetéssel a dugó tetején. Nem tudom, miért ajánlják, gondolom a főtengely hajtókar tűgörgős csapágyazású, és az edzett, de nem rozsdamentes acél szereti a féléves olajruhát, ha nem mozgatják. Tavasszal húzni kell pár benzineset rajta, aztán kicsit siettetni a bemelegedést, és kb 1 perc után ráhúzni a gázt, hadd füstölje ki magából a náthát.