Régóta van jogosítványod?

Külföldön szereztem meg vagy 50 éve. Gyenge nyelvtudással is elsőre ment.

A magyar jogsihoz kreszből kellett vizsgáznom -addig nemzetközivel vezettem- az is elsőre ment.

Azóta jóval több mint fél millió km-t mentem vagy 30-40 féle kocsival.

18-éve. A kresz nem sikerült elsőre, a többi igen. A forgalmin elkapott bennünket egy nagy felhőszakadás, érdekes volt úgy vizsgázni, egy gyalogost is sikerült rendesen beteríteni....

Nem volt annyira zökkenőmentes, de meglett szerencsére. Aztán autózgattam, egy-két balf.szkodás után lett egy "kihagyás", mellőzés. Majd utána újra visszaszoktattam magam az autózáshoz, főleg mivel több autó lett, nem egy mint amikor vizsgáztam anno. De főképpen a városi, főutak zsúfoltsághoz, mert ott volt a leginkább lemaradás. A pályázáshoz kellene rutin még. Viszont még mindig nem vagyok, nem tartom magamat profinak, kiváló sofőrnek.

30+ eve. Kezivaltos, bitang sz.rul tekerheto kormanyos kockaladan tanultam, es a szabalyok akkor is pont ugyanilyen bonyolultak, de egyben megtanulhatoak is voltak, a forgalom se volt sokkal kisebb es parkolni is tudni kellett radar, ilyenolyan csipogo, kamera meg szervokormany nelkul is.

Aki azon nyavog hogy nem mer vezetni, meg ugysem tudja megtanulni, az bizony a legtobb esetben csak tulsagosan jo dolgaban nem tudja mire fogja a sajat lustasagat, a kitartas hianyat.

Úgy gondolom, régótának számít: 1970. december 19-étől van „B” kategóriás engedélyem. (Mielőtt valaki hitetlenkedne, hogy szombati napon vizsgáztam, akkor még csak kéthetente volt szabadszombat.)

Az elméleti vizsga szóbeli vizsga volt. Úgy gondolom, nehezebb volt, mint a teszt kitöltés.

A „B” kategóriánál is volt rutin vizsga, rutin pályán. Több feladatot kellett végezni, mint most a forgalomban történő egy megfordulás és egy parkolás, de úgy vélem, könnyebb volt zárt helyen, begyakorolt helyen.

A forgalmi vizsga azért volt könnyebb, mert sokkal kisebb volt még a forgalom.

Elsősegélynyújtó vizsga nem kellett.