Mit lehet csinálni ha a szüleim nem engedik, hogy normálisan haladjak autóúton, főúton? Már unom, hogy 70-el kell mennem mert bármikor kijöhet elém valami?

En ezt a legegyszerubben ugy szoktam elintezni: "Ha nem tetszik, lehet kozlekedni gyalog, busszal, vonattal esetleg kerekparral"

Ilyenen en mar nem idegesitem fel magam, 10 eve vezetek. Akinek nem tetszik az menjen maskepp. En se kritizalok mast, ha beulok valahova.

Nálam a megoldás eléggé galád volt ugyanerre a problémára :)))

Mikor anyum főzött mindig ott lebzseltem körülötte és állandóan bele kontárkodtam :), akkoriban egy tojást nem tudtam megsütni.

Apum otthon lakatolta a kocsikat, őt is állandóan csesztettem, pedig ehhez sem értettem.

1-2 hónap után nem szóltak bele a vezetésembe :) teljesen önállóan jöttek rá a dolgokra

Én 20 éve vezetek. Buszt, kamiont is. Mégis ha faterommal együtt megyünk akár az én kocsimmal akkor is belebeszél.

Nem normális de megszokott dolog. Intelligencia kérdése amiből a legtöbb ember gyengén áll.

Faterom regi kocsijaba, a kesztyutarton volt egy matrica

"Kuka utas vesd az eszbe, ne dumalj a vezetesbe! "

Nehéz meghúzni a pontos határvonalat, hiszen még kezdőnek számítasz és lehetnek hasznos tanácsaik. Nyilván nem normális dolog egy nyílt terepen, egyenesen vezető és jó minőségű úton rászólni valakire a 90-es tempó miatt. De lehet, hogy egy vadveszélyes szakaszon haladtok, mondjuk bokros területek között alkonyatkor, és bàr nem mondják ki elég pontosan, de erre gondolva intenek lassabb tempóra. Magyarul mindig kérdezz rá részletesen, hogy mire gondolnak.

Amit pedig a vasúti átjárónál csinálnak, egyenesen felelőtlenség. Hiába fehér a lámpa és sima az út, igenis érdemes plusz 5 másodpercet rászánni az életedből arra az átjáróra és legalább az utolsó előjelző táblánál visszavenni 30-40-es tempóra, időt adva magadnak a megállásra, hiszen úgy minden màsodik hónapban akad idehaza egy-egy vörös jelzőt meghaladó vonat vagy akar megfutamodott kocsi, amelyeknél nem mindig vált pirosra a sorompó.

Tudod, ez elég kétélű dolog.

Van az a típus (pl öcsém leendő anyósa), aki belekontárkodik de siralmasan vezet. Nem látja át a forgalmat, érzéke annyi van hozzá mint egy polipnak az űrhajózáshoz, így fosik és csak károgni tud.

Van a másik típus mint apánk, aki Törökországtól-Marokkóig mindent bejárt, rengeteg tapasztalata van személyautóval, kamionnal, átlátja a forgalmat és ha kell megy mint az őrült, de alapjában véve már lenyugodva pötyög a többiek mögött. Na ő rengeteget dumált nekem az elején, már eléggé elegem volt, de megtanított arra hogy egyszerre mindenre figyeljek, minden lehetőséggel számoljak és mindig tudjam hogy mi van körülöttem. Szóval utólag nagyon hálás vagyok neki