5. re sikerült a B-s forgalmi vizsgám és kicsit izgulok, nektek akiknek 5. re sikerült a forgalmi hogy boldogultok az utakon?

Nekem elsőre meglett, azóta is aktívan vezetek (taxis vagyok), de friss jogsival pár hónapig nem vezettem egyedül, valaki tapasztaltabb ült mellettem mindig. Ez a legjobb. Az oktatáson kapsz egy nyers tudást, a gyakorlati tapasztalatot neked kell összeszedni. A melletted ülő tapasztaltabb nem azért kell, hogy esetleg beavatkozzon, mert az veszélyesebb lehet, mint ha valamit elbénázol, szimplán tud adni ötleteket, és akármilyen hihetetlen, neked fogy adni biztonságérzetet, kvázi nem leszel egyedül. Ez addig kell, ajánlott, amíg nem érzel magabiztosságot valamennyire a balegyben.

Az viszont biztos, hogy letudni azzal, hogy neked ez nem való, nem szabad a fiókba dobni a jogsit, bármikor kellhet, hogy hírtelen elboldogulj egy autóval, ha úgy hozza az élet.

így van, ez nem befolyásolja a dolgokat feltétlenül. nekem is 5.re sikerült, már több mint 5 éve balesetmentesen vezetek, illetve én is sofőrként dolgozok.

viszont ismerek olyat, akinek minden elsőre sikerült, mégsincs hozzá igazán érzéke, ezért azóta nem is ült a kormány mögé...

az egy jel, hogy sikerült, tehát nem vagy reménytelen. innentől már csak változó idő kérdése, hogy meddig kell úgy gyakorolnod, hogy ül melletted valaki.

Hát elöször is gratulálok a sikeres vizsgához.

A jogosítvány nem azt jelenti, hogy valaki tud vezetni, hanem azt, hogy képes volt 30-40 percig ordas hiba nélkül közlekedni. Ez mindenkire igaz, rám is igaz volt mikor megszereztem a papírt.

Azt javaslom, hogy vezess maximálisan óvatosan. Ne bízd el magad, ne jampizz az utakon. Tartsd tiszteletben a többi közlekedőt (beleértve a gyalogokat és a bicajosokat) és ne foglalkozz azzal ha valaki anyázik.

Cia!

Igaz, én "csak" 2x buktam, de imádok vezetni- igaz, még csak helyben, városon kívül nem "enged" a Párom egyedül :-)

Nekem az első önálló vezetés élményem, még jogsi nélkül volt, a 2. bukás után. Hát szó se róla, eléggé remegett a lábam az első alkalommal... Azóta sikerült a kis kártya (majdnem egy hónapja kaptam meg),az első utam a suliba vezetett a lánykámért- végig szidtam a bicikliseket az utakon XD, de imádtam a "szabadságot". Az a baj, ha volt mellettem valaki (oktató, vagy a Párom- akik évek óta vezetnek), akkor nem voltak önálló döntéseim, hiába várták el. Most, hogy nincs mellettem senki,már messze nem vagyok olyan bizonytalan. Még nem villogtak le, vagy mutattak be, úgyhogy biztosan jól elboldogulok az utakon. :-)