Mik azok a "kedvenc" szituációk a tömegközlekedésben, amiken a legjobban felhúzzátok magatokat?

Legkevésbé azt bírom, ha valaki (indokolatlanul) túl közel jön. Például ülök, van még 10 ülőhely és támaszkodós állóhelyek, de ő odajön és konkrétan felettem kapaszkodik (amit olvas vagy a telefonja esetleg be is lóg az arcom elé). Vagy állok mondjuk az ajtóval szemben, rajtam kívül állnak 2-en összesen a metrókocsiban, felszáll és beáll elém 30 centire.

Ha úgy ülnek le mellém, hogy nekinyomnak a falnak.

Tatra villamoson a szemben levő üléseknél rettentő kicsi a lábtér, igazából konkrétan "romantikus". Pár éve még a legtöbb ember úgy csinálta, hogy aki másodiknak ült le (valakivel szemben), az ferdén ült, így el lehetett férni. Az utóbbi időben az emberek 90%-a viszont beteszi a lábát. Ilyenkor én szoktam elfordulni (aki már ott vagyok megállók óta) és amúgy nem értem, direkt fordulnak be, hogy engem kitúrjanak, vagy hogy nem zavarja őket a kicsi hely? Nemcsak intim szféra nincs, hanem konkrétan irtó kényelmetlen pózt kell felvenni.

Gyalogos közlekedésnél arra vagyok allergiás, amikor kétszemélyes járdán ketten jönnek egymás mellett és nem húzódnak egymás mögé. Lehetőségeim: 1. úttest, 2. sár, 3. ha kerítés mellett vagyunk, gyorsan átugrom rajta, 4. ha házfal mellett vagyunk és van pinceablak, beugrom azon.

Amúgy az utolsó pillanatban valamennyire egymás mögé szoktak lépni, de nem teljesen és a járda legszélén egyensúlyozva, szinte lapjával kell elhaladnom.

Valaminek a közepén van. Mozgólépcső, járda. Szemben se lehet elmenni, előzni se lehet.

Folyosó melletti ülésen ül, táskát pihentet a széken. Igen, elvileg lehet szólni neki, de ha szólsz, akkor dünnyög, morog, arcokat vág.

Nem sorban áll olyan helyen, ahol sorban illene (pl. céges busz, ami csak ülő utast szállít), sietek és hamarabb voltam ott, mégis én maradok le, mert össze-vissza állnak, mint a bocsánat, de a csürhe.

Az ajtóban (de konkrétan) az ajtóban áll megállókon keresztül. Udvariasan leengedi a leszállókat, fel a felszállókat, viszont akkor is kényelmetlenebb, lassabb így és agyilag se tudom felfogni. (Nyilván üres jármű esetén, tömegben ott áll, ahol tud.)

Összességében azt látom, hogy nagyon erős a csordaszellem. Az emberek abszolút nem gondolják végig, hogyan kellene cselekdni a gördülékeny, gyors de mégis kényelmes, biztonságos közlekedés érdekében. Csak mennek és majmolják a másikat.

Egy ajtónál tömörülnek, futnak a villamoshoz és nem gondolnak bele, hogy ha feltartják azt, jelzést bukik, további másfél percig ott dekkol (villamosvezető rokonom szerint néhol ennél több ideig) stb-stb-stb-stb-stb.

Az ember annyira okos, intelligens tud lenni, hogy az lenyűgöző, de a hétköznapi dolgokba a 95% nem gondol bele. A saját testéről se tud semmit és közlekedni se tud.

Gördülékenységre...

Olyan is volt (mondjuk az az illető szándéka, udvariassága miatt inkább aranyos), hogy Hannoveri villamos, középen ugye az a biszb@.sz. Ketten szállnánk fel, le senki. Srác mutat nekem, hogy menjek nyugodtan előre. Tény, udvarias volt meg OTT, AKKOR nem tartottunk fel senkit. De az a gördülékeny, ha egyik oldalon egyik, másik oldalon másik.

Fentiek egy része valósabb, másik része "first world problem", viszont ezek a "kedvenc" szituációim, az tény. :)

A pirosban való "gázadás" mostanság nagyon divatba jött,főleg a nagyobb értékű,vagy új autókat látom így áthajtani.

Nem tudom,mi ez a trendi,de ezzel nem az a baj,hogy egyszer átmegy,hanem ezt nagyon meg lehet ám szokni.Amiből az lesz,hogy azt veszi észre már az ember, hogy rendszeresen áthajt már a "narancssárgán",és akkor finoman fogalmaztam.

Hát azt "gondolhatnóm",hogy nem azért vett egy drága autót,hogy Ő is ott álljon a másik mellett a pirosnál. Neki minden áron előrébb kell lenni,hát sokszor ezen az áron megy csak.

Hm, érdekes kérdés, igazából elég sok minden fel tud idegesíteni.

- Amit már írtak is, hogy valaki nem ül le, csak beáll az ülés elé, és még a koszos táskáját is ráteszi.

- Állok a zebra előtt, mert piros a lámpa. Nyilván nem az út szélén állok, hanem egy kicsit visszább. Erre jön valaki, beáll elém úgy, hogy éppen csak nem szédül ki az autók elé. Mikor zöldre vált a lámpa, akkor viszont csak csigatempóban vánszorog előttem, és nem tudok haladni. Akkor meg minek kellett beállni elém, mit nyert vele.

- Állok a buszpályaudvaron, a kocsiállásra, ahonnan indul a buszom, abban az időpontban két busz is be szokott állni egymás mögé, az egyik hamarabb áll be, és megy X településre. A másik kicsit később áll be, és megy X településen át Y településre, ez egy távolsági járat, ami a kiindulási hely és X település között "gyorsjáratként" funkcionál. Én tudom, hogy a második busz az első mögé fog beállni, ezért oda állok a peronon, ahová a második busz ajtaja fog esni. Mikor bejön ez a busz, akkor az első busznál sorban állók nagy része megrohamozza ezt a buszt, vagy mert távolsági utasok, és azt hitték, hogy a második busz majd csak az első helyére fog beállni, vagy mert X városba utazók, és rájöttek, hogy ez "gyorsjárat". Na és én ugye már jó előre beálltam oda, ahol fel lehet szállni, erre mire a busz nyitná az ajtót, már ott is vannak, és volt már, hogy konkrétan félrelöktek.

- Túrázók elengedik a kutyájukat, ami összeugrál és/vagy meg is akar harapni.

- Autóval állok a pirosnál, én vagyok az első. Robogós pizzafutár bejön elém, de már csak a zebrára tud ráállni, a gyalogosok meg kerülgethetik. Ez nyilván gyalogosként is zavar.

- Mellém akarnak ülni a távolsági buszon, miközben van még egy csomó szabad hely.

- Felszáll a nénike a hűtőtáskával, vagy banyatankkal, vagy diák a bőrönddel a buszra, és ahelyett, hogy hátramenne, ahol szintén van hely, ő beül mondjuk a 2. sorba, az egyik csomag megy az ablak melletti ülésre, ő ül a másikra, a bőrönd/táska/akármi meg elfoglalja az egész folyosót, és minden új felszállónak át kell másznia rajta.

- Randalírozó kisebbségiek, büdös hajléktalanok.

- A villamosnál rengetegen az első kocsiba szállnak, tiszta heringparti, a hátsó meg tök üres. Ja, ez mondjuk nem idegesít, jót röhögök rajtuk hátul.

- Felszállás előtt/közben állnak meg beszélgetni, és rámcsukódik a villamos ajtaja. (Már többször megtörtént.)

Tömött járművön, amikor már nincs hely, de még tolnak, akinek meg nekitolnak engem szid, hogy mit képzelek, ő terhes.

Azok, akik az ajtóban állnak, közben a kocsi közepe meg üres.

Azok, akik leszállnak a buszről, és úgy mennek át az úton, hogy nem néznek körül. Ezt kerékpárosként egyáltalán nem élvezem, amikor a semmiből elém kerül valaki.

Amikor a banya felszáll a távolsági buszra, és csak egy megállót utazik, ahová a helyközi busz is elvinné.

Elektromos rolleres felnőtt férfiak a járdán, 30km/óra sebességgel.

Amikor rajtad kívül mindenki férfi a metrókocsiban, és egyik sem áll fel a felszálló idősnek.

Amikor töküres a busz, és leül mellém. Vagy olyan is volt már, hogy a banya konkrétan oda akart ülni, ahol én ültem, és nem, nem elsőbbségi ülőhely volt.

Amikor a busz tele van a reggeli csúcsban diákokkal és dolgozókkal, és a nénik mennek csavarogni vele. (Azért nem a piacot mondom, mert a másik városban nincs mindennap piac, de mindennap ott voltak.)

Zebrán haladva átesel a kihúzhatós pórázzal sétáltatott kisméretű kutyában. Vagy a pórázban.

És még, a boltban az, aki sggedbe áll. A boltban a nő egy rahedli gyerekkel, akik nekiállnak szétszedni a boltot, az anyjuk meg hagyja. Amikor a gyerekben esel át a boltban, mert neked rohan az egyik sorból.