A gyermek jövőjét tekintve rossz lesz, ha 45 percet kell majd utaznia az iskolába elsős kora óta?

45 perc tényleg sok. 8-as kezdésre már 7-kor a buszon ülhet, azaz legkésőbb fél 7-kor kelhet. 2-ig tart a suli, lesz fél 4 mire haza ér. Az utazás meg fárasztó.

Ami meglep, hogy elsős gyermeket felültetnél egyedül a buszra. Lehet nem gondoltál bele, de minden nap tiszta ideg leszel mire biztonságban haza ér.

Nincs közelebb semmi lehetőség? Én helyi általános iskolába járatnám, aztán nyolc vagy hat osztályos gimibe. Ekkor már utazhat.

Én kb. 35 percet utaztam általánosban (Zánka-Balatonfüred), aztán ez 1 órára nőtt középiskolában (Zánka-Veszprém). Elsőben mindig volt egy szülő, aki elkísért minket (Zánkán 2-en szálltunk fel, +2-en Akaliban +1 valaki Aszófőn), jól elvoltunk. 2. osztálytól kezdve már "egyedül" utaztunk. Nem tűnt vészesnek, utólag visszagondolva se volt az. El tudtuk ütni az időd. Beszélgettünk, tanult, házit írtunk. Egyedül unalmasabb lett volna, de akkor se vészes. Középiskolába már nem volt soha ismerős a buszon. Ott általában azt csináltam, hogy a busz indulása előtt 10 perccel keltem fel, félkómásan lesétáltam a megállóba, felszálltam a buszra, és pár perc múlva már megint aludtam, és Veszprémbe érve meg felébredtem. Visszafele is szinte mindig aludtam, ez vált természetessé, akkor is el tudtam aludni ha nem voltam álmos éppen.

Szóval szerintem egyáltalán nem probléma 45 perc utazás. Gyerekek amúgy is jól alkalmazkodnak mindenhez. Ebben a korban hirtelen ha mondjuk egy normál családi lakásból egy 30 nm-es kis romos viskóba kell költözni, az a szülőket szinte teljesen ki tudja idegelni, míg a gyerekek meg semmit se éreznek, amíg együtt vannak, van mit enni, tud szórakozni, addig jól el lesz. Szóval az ilyen jellegű problémák, minthogy "sokat kell utazni" ebben a korban még nincsenek jelen. Ha hozzá is szokik, az meg mégjobb, mert ha mondjuk 15 évesen kellene hirtelen ennyit utaznia, azt rosszabbul élné meg valószínűleg.

Ha belegondolok, gyerekként 15-20 perc gyaloglásra volt az iskola, de néha (főleg télen vagy szar időben) még az is végtelennek tűnt gyerekként.

Az életrevalóság meg nem attól alakul ki, hogy szopatod napi 2 óra tömegközlekedéssel.

Ez szerintem komoly kiszúrás a gyerekkel.

Nyílván így is fel tudnak nőni, ember lesz belőlük, de nekem nem férne bele, hogy napi 1.5 óra játék időt elvegyek az életükből.

A probléma ismerős egyébként, én is szívesen laknék tanyán, de az iskola miatt mi a falu központjában lakunk, 5 percre a sulitól.

Majd ha kirepülnek a gyerekek, akkor megyünk tanyára.

Mi így döntöttünk.

Továbbvíve a #7 végső gondolatot, hogy kell-e fiatalon sokat buszoznia valakinek, az felnőtt korára is hatással lesz. Akik viszonylag sokat utaztak, azok később is sokkal jobban fogják ezt bírni. Én például most gond nélkül bejárok a 80 km-re lévő munkahelyemre minden nap autóval. De például a kollégám, aki abban a városban született, élt, járt iskolába, most nemrég elköltözött, 30 kilométerre innen, és azt mondta, hogy ennyit ő nem tud mindennap befurikázni, így felmondott és keresett másik állást. A barátnőm is ilyen. Ha be kell menni egy 40 km-re lévő boltba a megyeszékhelyre, mert csak ott lehet kapni ami kell, akkor ő már szenved. Ha a szüleihez megyünk le autóval (110 km), akkor meg szabályosan rosszul van, így nem is megyünk évi 2-nél többször. Ő gyakorlatilag nem is hagyta el a szülővárosát 20 éves koráig.

Tehát van egy ilyen hatása is az utazásnak. Ezt is érdemes belevenni a gondolatmenetbe. Az ideális állapot valahol félúton van. Megismeri, megbarátkozik a hosszabb, napi rendszerességű utazásokkal, de nem is veszít el folyamatosan sok időt az életéből. Nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni (talán mondjuk 4 évig utazik, 4 évig nem?), de ez lenne vélhetően az ideális.