Orvosisok, akik váltottak! Tanácsot kérnék? (Bővebben lent)

Én is átélem ezt az a baj hogy ez szakfüggetlen. Úgy érzem ahogy megyünk előre egyre inkább fáradok, nehezen értem meg az anyagot vagy sokkal több idő kell a szenvedés miatt. Elég erősen kell koncentrálni órán is mert ha valamit nem írsz le akkor szívás van.

Úgy gondolom a gyógyszerészetivel se járnál jobban ott is meg vannak a buktató tárgyak mint orvosin. Azt nem írtad hogy hanyadéves vagy, de értem a gondolkodásodat hogy most kell bulizni meg stb, de ez csak egy gondolat ami megfordult a fejedben én szerintem bánnád egy idő utan hogy otthagytad.

Normalis kapcsolatom nekem se volt még 20 éves vagyok úgy gondolom ez nem a tanulástól vagy az elfoglaltságtól függ mert sok ismerősömnek meg van barátja. Én a helyedben megvárnám a félév végét mielőtt bármit csinálnék lehet csak az beszél belőled.

Igen, fontos lenne tudni, hányad éves vagy.

Hasonló helyzetben vagyok, bennem még a felvételikor merült fel a gyógyszerészeti.

Nekem még a képzés 1/3-a van hátra, minden napját szívemből gyűlölöm (nem a tanagyagot magát, de minden mást: az egyetemet, az órákat stb.). Minden nap egy harc önmagammal felkelni és nekiindulni. Nem tudom, hogy bírom ki a szemeszter végégig, de ez van. Úgy érzem, már túl vagyok azon a ponton, amikor válthatnék, már nincs "menekvés", és hát végső soron ezt szeretném csinálni, csak kellene egy kis "pihenő". Gondolkoztam már a passziváltatáson is, de félév elején úgy gondoltam, majdcsak menni fog (és menni is fog, aztán nyáron remélem, tudok egy kicsit érdemben is kikapcsolódni.)

Ha tudsz, próbálj egy kicsit lazítani (pl. 1-2 hétig csak az abszolút kötelezőt hozd), és bírd ki valahogy ezt a félévet, aztán nyáron próbálj meg feltöltődni.

Vannak olyanok akiknek ez nem való. Aki erre a szakra megy, annak elhivatottnak kell lenni és lemondatni az olyan dolgokról, mint a diákmunka.

Amúgy meg simán lehet párkapcsolatod. Ez tőled függ. Moziba, színházba is lehet járni. Hidd el a telefonod többet nyomkodod, mint amennyi egy színdarab. :).

Én fogorvosit végeztem. Igen, elment az 5 év úgy, hogy nekem is egy csomó ismerősöm bulizott, dolgozgatott, fele annyit nem stresszelt, mint én, nekem 7 hetes volt a vizsgaidőszak, ami általában ki is tartott 7 hétig, a vége felé fordult elő olyan, hogy előbb végeztem, míg ők 2 hét után mentek nyaralni. Igen, engem a karácsonyfa alatt anatómia atlasz várt, beiglit pedig a tankönyv felett görnyedve tömtem magamba, mert 27-én vizsga volt. Igen, akartam ismerősömet agyonverni egy baseball ütővel, mikor kozmetikus iskolából hazajövet közölte, hogy ők is azt az anatómiát tanulják, mint én.

Ugyanakkor most, hogy elvégeztem úgy látom, hogy megérte lenyelni ezt a sok békát. Azzal foglalkozom, amivel szeretnék, ha befejezem a munkát, azt ott is hagyom, nem hozom haza; bárhol az országban el tudok helyezkedni, nem vagyok adott városokhoz kötve (barátaim döntő többsége olyan végzettséggel rendelkezik, ami csak Budapesten hasznosítható); jól keresek kezdő létemre: nem az a kérdés megyek-e nyaralni, hanem hogy hányszor és hová. Nem sz*r érzés, amikor pályakezdőként nem kell hónap végén számolgatnod az utolsó forintjaidat, amikor megkívánsz egy kabátot és anélkül veheted meg, hogy megnéznéd az árát, amikor tudod, hogy ha holnap elköltözöl A-ból B-be, bizonyosan lesz munkád, mert hiány van a végzettségedből és gyakorlatilag mindenhol kapkodnak utánad.

Szerintem feladni az álmaidat csak azért, mert a barátaid 200 km-el arrébb vannak ostobaság. A szüleid meg fognak halni (reméljük minél később), a barátaid bármikor kaphatnak olyan ajánlatot, amivel arrébb kell menni, lehet nem csak egy megyeszékhelynyit, hanem kapásból egy országnyit is. Fog akkor vígasztalni a tudat, hogy hát qvára nem azzal foglalkozol nyugdíjas korodig, amivel szeretnél, de cserébe plusz 5 évet együtt lehettél a szeretteiddel? Nem fog, ezt most elmondom neked. Mikor az ember élete végéig szóló végzettséget választ, akkor a szülők meg a barátok a legutolsók. Ha ők szeretnek téged, úgy is kitartanak melletted amíg tartanak ezek a stresszes évek (ami gyógyszerészetin pontosan ugyanilyen lesz, egy hangyaf**znyival sem lesz kevesebb).

Az legyen a kérdés, hogy mi szeretnél lenni. Ha orvos, akkor igenis tessék kibírni ezt a pár évet, mert ahhoz, hogy orvos legyél, az áldozattal jár. Ugyanígy a gyógyszerészeti is. Igen, a fiatalságodat áldozod fel, a szabadidődet, azokat a barátiadat, akik nem tudják, nem akarják megérteni, hogy ugyan mi a bánatot kell annyit tanulni. De ha ezzel akarsz foglalkozni, akkor nincs kérdés, összeszorított farpofával, de végig kell csinálni.

Próbáld mérlegre állítani a 2 végzettséget, olyan szempontok szerint, hogy mivel van több lehetőséged az életben (pl orvosival azért elég sok irányba tudsz haladni, nem kötelező életed végéig emberekkel foglalkoznod), mivel tudsz már pályakezdőként is kielégítő fizetést kapni, melyiket tudod elképzelni, hogy napi 8 órában csinálsz nyugdíjas korodig, melyik az, amelyikkel könnyebben tudsz váltani, ha mégsem tetszik stb stb stb. A barátokat, az egyetemi éveket pedig hagyd ki az egészből. Ha így is a gyógyszerészeti jön ki, akkor válts. Ha az orvosi, akkor pedig nincs miről beszélni.

Szia, én pont az SE-GYTKt hagytam ott. :D

Hidd el, sajnos nem lesz jobb, sőt, minket pl. biofizikából ötször annyira nehezebben engedtek át, mint az orvosisokat (tudom, ott pedig az anatómia ver ránk). A kémia felett is rengeteget kell ülni, és betanulni 500 reakciót 1-1 vizsgára.

Engem eléggé odavágott idegrendszerileg a gytk, nem véletlen hagyta ott az évfolyamunk szó szerint majdnem 50%-a az első év végén.

Sajnos itt ugyanúgy nem lesz szinte semmi szabadidőd, hiába gondolod most azt. Én csak a szogalmi időszak lightosabb heteiben jutottam el ide-oda, amúgy mindenki otthon ül a popsiján és tanul.

(előző vagyok)

Őszintén, szerintem életem legjobb döntése volt otthagyni. Nem buktam semmiből, tudtam hozni a kötelezőt, de egyszerűen tönkrementem idegileg, pánikrohamaim lettek, stb.

Átmentem egy másik szakra ami sokkal jobban érdekel, sokkal emberibb, és a tanárok sem úsznak örömmámorban, ha egy szó miatt megbuktatnak a szigorlaton, amire amúgy 3 hetet tanultál úgy, hogy ki se mentél a szobádból...

Kedves Kérdező!

Ne hagyd ott! Tudom,hogy nehéz,nagyon nehéz. Áldozatokkal jár,feladásokkal és mindenki eljut egy mélypontra. Én is gondolkodtam azon,hogy itt hagyom. Viszont én ugyan ott tanulok,ahol eleve lakom. Nem lenne könnyebb neked sem,ha váltanál. A GYTK is vértizzadós szak. Nem lenne több szabadidőd és a végén megbánnád. Te is leírtad,hogy az orvosit választottad elsőre. Ez nem hiába történt. Bírd ki!

Egy orvostanhallgató

Szia! :)

Én már elvégeztem az orvosit, a pályán is dolgozom. Budapesti vagyok, de "csak" vidékre vettek föl. Nekem az volt a fő gondom (szerintem neked is ez lehet, vagy a lelked mélyén nem ezt akarod csinálni), hogy sokáig nem tanultam meg tanulni. Ha megtalálod, hogy hogyan tudod a leggyorsabban, legeffektívebben megtanulni az anyagot, sokkal könnyebb lesz. Én pl. meg is buktam másodévben, utána viszont, amikor csak az az egy tárgyam maradt, megtaláltam a saját módszeremet. A következő évben olyan jó átlagom lett, hogy átvettek Budapestre. Volt időm bulizni, mozizni, és a barátaimat sem vesztettem el (akkor sem, amikor még vidékre jártam). Nem bántam meg, most nagyon jó helyen dolgozom és már együttműködésem is van egy magánklinikával. Ha tényleg ezt akarod csinálni, meg kell találni a módját, hogy megehesd a kecskét és a káposztát is ;) (És igen, az első 2 év nagyon nehéz. A 3. is, viszont ha azt nagyon megtolod (patológia, kórtan), sokkal könnyebb dolgod lesz a későbbiekben).