Orvosisok, akik váltottak! Tanácsot kérnék? (Bővebben lent)
Jelenleg orvostanhallgató vagyok Debrecenben, Pest környékén élek. Azon gondolkodom, hogy átmenjek -e a gyógyszerészetire (SE GyTK). (Tudom, sok hasonló ilyen kérdés van, de hát azért vagyunk itt, hogy kérdezzünk..)
Pesten jártam gimibe, a barátaim is itt vannak, elég rossz elszakadni tőlük és többé nem igazán részt venni az életükben (a "vidék" és "orvosi"- kombó eléggé el tudja szigetelni az embereket..).
Mindig is szerettem embereken segíteni, de igazság szerint úgy érzem, rengeteg időm "elveszik" az állandó izgulással, stresszel, legfőképp tanulással. Sokan mondják, hogy ez megtérül majd később -amivel részben egyet is értek- de milyen áron? Távol kell éljek a családomtól/barátaimtól és amikor hazajövök, akkor is idegbetegen viselkedek velük a kevés pihenés/szabadidő miatt, ami engem is és őket is kikészíti.. Sosem volt gondom a tanulással, elsőre felvettek, de egyre nehezebb kinyitni egy könyvet és órákat felette tölteni. Körülöttem (itt most közeli ismerősökre, barátokra gondolok) mindenki jogsit szerez, moziba/színházbe/koncertekre/jó ég tudja mikre jár, párkapcsolatuk van (nekem egy normális kapcsolatom nem volt még..), esetleg diákmunkázik, pénzt is keres, kikapcsolódik (persze mindezt valamilyen
/nem orvosi/ szak mellett). És valljuk be, egyszer fiatal az ember, egyszer huszonéves, tudom, gyönyörű szakma az orvoslás, édesapám is űzi az ipart pár évtizede, de látva, hogy mekkora áldozattal jár az egész, hogy aztán az ember végre rezidens, vagy neadjisten szakorvos legyen, (valljuk be nem valami bőséges fizetésért.....), elgondolkozok, hogy átmenjek e gyógyszerészetire. Tudom, ott is rengeteg a tanulnivaló, tisztelem, becsülöm a szakmát, sok nehézséggel jár, de nekem mégis több szempontból előnyösebb lenne.
Szóval Ti, akik váltottatok, mikor döntöttétek el végleg és szerintetek megérte? Bármilyen (hosszú) sztori érdekel.
Előre is köszönöm:)
Szia!
(Először is bocsánat, de nem minden választ olvastam el részletesen, lehet valamit ismételni fogok.)
Hasonló cipőben járok én is, 3 félév után gondoltam meg magamat. A motiváció az volt, hogy azt tanuljam 1001%-kal, amit szeretek és élvezek, legyen akármennyire is nehéz. Szerintem most sokkal jobban megéri belefektetni. Fiatal vagy és természetes, hogy mindent ki szeretnél próbálni, de ez egy olyan dolog, amit később is meg tudsz csinálni. Ez a legjobb idő arra, hogy kihozd magadból a maximumot tanulás terén. A lényeg lényege pedig: ne mások határozzák meg, hogy mit csinálj. Nem kell lemondanod a barátaidról, hidd el, hogyha igazán szeretnek téged, akkor tudják, hogy neked mi a fontos éppen, hogy sokat kell tanulnod. Klisének fog hangzani, de itt az ideje, hogy felelősségteljes legyél, olyan döntéseket hozz, amelyek jó hatással lesznek a jövődre. Nehéz, ez igaz. Szerintem ha most az egyetemre koncentrálsz, diploma után még sokkal jobban fog esni a bulizás a barátaiddal, ráadásul egyetem alatt is belefér néhány alkalom azért.
Gondold át jól, és ha mégis úgy döntesz, hogy váltasz, olyan szakot válassz, amit szeretsz, ami motivál téged.
Sok sikert kívánok neked, hogy megtaláld az utadat!
válasza:Szia! Én sote áok-ra járok. Ugyanúgy van időm mozizni, színházba járni, kapcsolatom is volt (nem egyetem miatt lett vége), party promoter vagyok és gyakorlatilag minden második héten bulizni megyek, emellett pedig hozom simán a 4.5 feletti átlagot.
Mielőtt leszóltok, nem, nem felvágni akarok, hanem azt bizonyítani, amit valaki itt előttem említett, hogyha megtanulsz (számodra megfelelően) tanulni, akkor sokkal több mindenre van időd. Ez egy nehéz procedúra, van akinek egy félév alatt sikerül, van akinek 3 év.
Nagyon nehéz, ha a család meg barátok messze vannak, de a család mindig is ott fog állni melletted, a barátok meg hidd el szétszélednek a saját irányukba. Persze megmaradhattok barátoknak, de ha nem ugyanaz a közeg, amiben mozogtok, már sosem lesztek úgy összefonódva, mint előtte.
Az egyetlen dolog, ami alapján dönts, az az, hogy mivel akarsz életed végéig, 40 éven át minimum dolgozni. Én is néha elgondolkozok, hogy könnyebb lenne más szakon, kevésbé stresszes. De nem tudok mást elképzelni, mint a hivatásom.
Meg kell találni az arany középutat, hogyan tudj relaxálni és elvonatkoztatni az egyetemtől, ami gyakran fontosabb, mint megtanulni egy leckét mindenáron (persze utólag mindig be kell pótolni!). De néha fontosabb, hogy légy kipihent, akkor utána jobban is megy majd a tanulás
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!