Pedagógusok! Hogyan nem égtek ki a pályán, és mi motivál benneteket?

Magam is pedagógusként dolgozom pár éve, és eddig mindig úgy éreztem, hogy jó helyen vagyok, még a nehézségek ellenére is. Az elmúlt 1-1,5 évben viszont baromira elkezdett zavarni, hogy ilyen megalázó fizetésért teszem mindezt. Bár kijövök a havi fizumból, az utóbbi időben valahogy minden társaságban előjön a "ki mennyiért dolgozik" témakör, és nagyon rosszul érint, hogy emberek olyan fizetésekért panaszkodnak, amikért én már örömtáncot járnék... Nyilván minden viszonyítás kérdése,én ehhez szoktam hozzá, de úgy érzem emiatt már nem sokáig maradok a pályán. Ráadásul azt vettem észre, hogy kisebbségi érzésem támad ezek után a beszélgetések után, mintha az emberek manapság annyit érnének, amennyit keresnek. Tudom, hogy én választottam ezt a pályát, és tudtam mire vállalkozom, de kezdek teljesen kiábrándulni belőle, akaratom ellenére is. Hozzátenném, hogy sok fiatal/kezdő pedagógus ismerősöm van, akik már vagy elhagyták a pályát, vagy most készülnek váltani, de olyan is akad, aki inkább el sem kezdi ... Mi lesz így itt pár éven belül?!