Szorongás egyetem előtt, mit lehetne tenni? 19/L

19 éves lány vagyok, és idén szeptembertől kezdődik számomra az egyetemista lét. Szerencsére sikeresen leérettségiztem, jobban sült el, mint amire számítottam, viszont az egyetemre egyszerűen nem érzem magam késznek, odavalónak... Elég nehéz megfogalmaznom, ami bennem van, de elég erős szorongással függ össze ez az érzés. Úgy nagyon sem az ismerkedéshez, sem a tanuláshoz és sem a másoknak való megfeleléshez nincsen energiám, amit végigtoltam a gimiben. Tudom, hogy ez az élet, az egész nyarat végigdolgoztam külföldön azért, hogy az első 3-4 hónapban tudjak magamnak egy kis albérletet kivenni Budapesten az egyetem miatt. És nem ezzel van a gond, hanem azzal, hogy úgy érzem, szükségem van a pihenésre, és szükségem van arra, hogy kicsit magamnak is éljek, tudjam, mit akarok egyáltalán az életemmel. Mert nem tudom. És azt sem, hogy egyáltalán milyen szakra jelentkeztem, ahova felvettek. Kizárásos alapon választottam ezt a szakot, mást nem tudtam volna. Egyébként BGE nemzetközi gazdálkodás. Még csak matekból sem vagyok jó, sőt... A matek érettségim 61 % lett, középszinten. Ha a szeptemberre gondolok, egyszerűen kihűlnek a végtagjaim, stresszelvi kezdek. Mert valahogy úgy érzem, nem az én utam ez. Ugyanakkor nem akarok tanulatlan maradni, mert nem tartom butának magam, és hát úgymond családi elvárás... Majdnem mindenki diplomás a családban. Én teljesen más beállítottságú vagyok, amit sokan nem értenek meg és nem hajlanók elfogadni. Az ellenkező nemhez vonzódom, tehát nem e téren (nem mintha baj lenne ha nem így lenne), hanem én inkább a magányos programokat szeretem, van egy motorom, azt szeretem nagyon bütykölgetni, van egy gitárom, imádok gitározni, és imádok nagyon fotózni. Sokkal inkább valahogy űznék és tanulnék olyasvalamit, ami ezekhez kapcsolódik, de nem akarom, hogy ne jöjjek rá arra, hogy ez csak egy gyermekálom. Beszélek 4 nyelvet egyébként, angol, francia, olasz és német. Éltem külföldön Ausztriában és Németországban is (általános iskolai koromban költöztünk ide-oda), szóval van külföldön is tapasztalatom. Szívem legmélyebb őszintesége szerint színészkednék, zenélnék, és motorokkal-autókkal foglalkoznék. Az első kettővel az a gond, hogy nem igazán tudok fellépni emberek előtt, szorongós típus vagyok, az utóbbival az a gond, hogy akkor most legyek nő létemre szerelő, aki nyakig olajos, és aztán köszöntse így a diplomás szüleit? Én azt értem, hogy nem másnak, hanem magamnak kell megfelelnem, és ez talán ilyen egyszerű is, de közben nem az... Vakvágány. Mit lehetne tenni? Bárkinek hason tapasztalata?