Orvosisok! Apátia, teljes motivációvesztés, bizonytalanság vizsgaidőszakban?

Azt ajánlom neked, hogy fejezd be most. Nem akarlak megsérteni, de ilyen orvosokra nincs szükség, akik ennyire motiválatlanok. Aki orvos akar lenni az elhivatott és mindent belead. Ahogy ezt elolvastam belőled nem lesz orvos. Nem is értem, hogy húztad ki eddig. Amúgy biztos az Orvosira jársz? Mert ott nem úgy van, hogy most "vizsgaidőszak". Ott folyamatosan vizsgák vanna. Félév elején és félév közben is, kicsit érdekesnek tartom, hogy "vizsgaidőszakot" írsz, na de mindegy.

Válts másik szakot. Gyógyszerészet pl.

A #2-esnek nem kellene ennyire leereszkedően kommentelnie. Az elsős tárgyaknak még szinte 0 közük van az orvosláshoz. Az anatómia az egyetlen, ami valamennyire is mutatja, hogy orvosira jársz, viszont az anat szín tiszta magolás plusz egy minimális megértés. Milyen egyéb tárgyak vannak? (Egyetemfüggő nagyon, de általában ezek) Biokémia, sejtbiológia, szociológia, biofizika, biostatisztika. Nagyon nehéz ezeket a tárgyakat úgy tanulni, hogy valaki már évek óta várta, hogy orvosira jöhessen, erre rá kell jönnie, hogy at kell magát verekednie az alapozó tárgyakon, hogy eljuthasson a klinikumig. Ez nyilvan szükséges, de nagyon könnyen kiégéshez vezet.

És orvsin is ugyanúgy van vizsgaidőszak, mint mindenhol máshol. Első két (három) évben még szorgalmi időszakban is sok a számonkérés, viszont negyed és ötödévben szinte semmit nem kell évközben tanulni. (Persze ekkor csak magaddal szúrsz ki, de nem nagyon van már számonkérés szorgalmi időszakban ekkor).

Kérlek SEMMIT ne vegyél fel abból, amit a második válaszoló írt. Nyilvánvalóan nulla ismerete van az orvosi egyetemről (lásd: szerinte nincs vizsgaidőszak), de mégis osztja az észt.

Vannak mélypontok, azt csak Te tudhatod, hogy még kibírható, szeptemberre kihevered, vagy annyira tönkre tesz testileg-lelkileg, ami már nem vállalható. És ezen nem az múlik, hogy majd milyen orvos leszel, hanem a saját egészséged. Soha senki sem lett még jobb szakember attól, hogy stresszelés nélkül vitte végig az egyetemet, nem ezen múlik a dolog, de még nem is feltétlenül attól, hogy valaki színötös mindenből, vagy időnként becsúszik egy-egy rosszabb eredmény.

Egy-két funfact: az orvostanhallgatók között feltűnően sokan élnek vizsgaidőszakban nyugtatókon. Én magam soha egy szemet nem szedtem be, annak ellenére, hogy tök átlagosnak számítana. De ez nem azt jelenti, hogy nem fogyok néhány kilót minden vizsga előtt, vagy ne lett volna olyan, hogy epét hánytam volna a vizsga reggelén (ugyanis más az elmúlt 24 órában nem jutott el a gyomromig). Másik: léteznek medikus önsegítő csoportok, illetve stresszoldó foglalkozások, habár sajnos nem túl elterjedt a hírük. Viszont nyilván az se véletlen, hogy ilyenekre szükség van.

A lényeg, hogy vannak ilyen hullámvölgyek, az ember vagy túl tud esni rajtuk és felállni, vagy felismeri azt a pontot, amikor már nem szabad tovább sanyargatnia magát, a saját érdekében. Nyilván a betegeknek se jó, ha egy már egyetem alatt kiégett, összeroppant orvos látja el őket, de szerintem inkább a saját boldogságodat tartsd szem előtt, ez a Te életed, nem másé.

Egy végzős orvostanhallgató

Hogy melyik a "killer-év", az erősen attól függ, melyik egyetemre jársz. Az első tényleg könnyebb a többihez képest, viszont egy gimihez viszonyítva elég nagy ugrás (és nyilván akkor ez ember még csak ahhoz tud viszonyítani legtöbbször). Ennek ellenére abszolút megcsinálható, csak szokatlan lehet a tempó, illetve általában aki kibukik első évben, az nem hülye, csak lusta.

Nekem egy ismerősöm arra a kérdésre, hogy újrakezdené-e az orvosit, csak annyit mondott, hogy inkább ne firtassuk. Sokan vannak, akik a végére se találják meg a helyüket, hogy az orvosláson belül mivel szeretnének foglalkozni, függetlenül attól, hogy miben tűnnek egyébként jónak. Sokan vannak (főleg inkább lányok, bár nem kizárólag), akik inkább mással szeretnének foglalkozni 24-26 évesen és nem a folyamatos tanulással, gondolok itt a családalapításra, főleg, hogy mások ilyenkor már bőven a családi házra gyűjtenek és konkrétan a gyerekeket tervezik. Az se motiváló, hogy ebben az országban ha meg is lehet élni egy orvosi fizetésből, sok év kell ahhoz, hogy ennél előrébb is jusson anyagilag valaki, mondjuk hogy vehessen egy lakást, amire a korosztálya már akkor elkezdett gyűjtögetni, mikor még ő bőven a képzés közepén volt. Gyakorlatilag sokszor több, mint egy fél évtizeddel lemarad az ember pl. a saját gimis osztálytársaitól, ami az életet illeti.