Ha kitűnő/jeles tanuló vagyok, akkor tényleg az életemben nem viszem majd semmire?

Sziasztok!

Én egy nyolcosztályos gimnáziumba járok, idén kezdtem el a 9. osztályt. Tavaly felvételiztem egy másik gimnáziumba, de a matek központit elrontottam, ezért maradtam a 8osztályosban. Szüleim nagyon igyekeztek, hogy iskolát tudjak váltani, de valami miatt semmi sem jött össze. Biztos Isten ezt az utat adta nekem. Már csak 4 évet kell kibírnom ebben a gimiben... az osztályomban. Szüleim mindig azt mondták (ma is "elpapolják" néha nekem), hogy minden iskolában ugyanúgy kell tanulni, és ha kitartó vagyok, meg szorgalmas, akkor simán bekerülhetek egy egyetemre/főiskolára. Minden egyes nap csak erre tudok gondolni, és ez motivál. Sajnos az osztályomban a gyerekek többsége gáznak tartja a tanulást. Zavarják a tanórákat, tiszteletlenek a tanárokkal és persze egymással is. Pont emiatt szerettem volna "elmenekülni" innen.

A mai napon olvasta fel a kémia tanárunk, hogy eddig kinek milyen jegyei vannak, hányasra áll. A névsorban előttem lévő gyerekeknek eléggé...hogy is fogalmazzam...katonás jegyeik voltak: 1; 2; 1... Aztán jöttem én, akinek csak ötösei vannak. Na és ezt ahogy meghallották, elkezdtek stréberezni, meg hogy biztos nincs magánéletem stb... Még a mai napig nem értem, higy az ilyenek miért járnak gimnáziumba. Nem kötelező mindenkinek leérettségiznie. .-.

Ma olvastam egy cikket a kitűnő tanulókról, amiben az állt, hogy egyetemen jók, de a való életben elvéreznek.

Nektek mi erről a véleményetek? Azok a tanulók, akik a kiváló teljesítményre mennek minél jobban rá, akik nem igazán örülnek amiatt, ha becsúszik egy hármas dolgozat, elvéreznek majd, mert az élettől nagyobb pofonokat fognak kapni, mint egy nem jeles bizonyítvány?

Válaszotokat előre köszönöm..^^'