Örülnétek újra a digitális oktatásnak?

Végzős gimis vagyok (leszek), egyáltalán nem örülnék neki. Mostani tanévben is alig jártunk, előtte is majdnem félévtől digitális volt. Konkrétan lassan többet volt digitális oktatás mint amennyit be kellett járnom. A húgom most kezdi a gimit, nekik még szarabb lenne a digitális mivel az osztálytársakkal még nem is nagyon ismerik egymást. Aztán nyár előtt majd bemennek és ugyanúgy bámulnak majd egymásra mintha idegenek lennének gólyatábor előtt, pedig eltelt egy teljes tanév.

Egyetem, 2. év és igen, nagyon örülnék neki. Nincs utazás, nincs órákig bent ücsörgés a kényelmetlen padokban, stb. Áldás lenne!

Levelezős vagyok egyetemen, és igen, örülnék neki. A péntek délutánjaim és a szombat egész napom lenne megoldva itthonról. Sőt az előadásokat fel tudjuk venni, ami így sokkal többet ér, mint egyszer végighallgatni. Nincs utazás (esetemben több óra), van ebédidő. Igaz így év közben nem vagyok annyira motivált, na meg sokan nem tartanak órát. A vizsgázás elég gáz otthonról, nem tanultok annyit mint offline vizsgára, de az eredményeim jobbak.

Én nagyon-nagyon nem örülnék neki, de egyedül szociális szempontból. Másodéves egyetemista leszek, és egy nagy nulla a baráti köröm egyetemről... Szeretnék új társaságokat szerezni, és sikerült magamban is elrendezgetni a szorongásos dolgaimat, szóval nekem nagyon szarul jött ki az elmúlt másfél év. :((

Végzős egyetemista vagyok és nagyon nem örülnék neki. Két félévet csináltam meg online oktatásban, de a harmadikat már passziváltam, mert katasztrofális volt. Nálunk az online oktatás színvonala fényévekkel elmaradt a jelenléti oktatáshoz. Az összes óránkat megtartották online az óra időpontjában, minden órán kötelező volt résztvenni bekapcsolt kamerával (ha nem kapcsoltad be, nem voltál ott…), de gyakorlatilag semmit nem csináltunk az órán csak beszéltek a tanárok minden hülyeségről, csomó technikai probléma adódott és mindig volt valami kis beszélgetős körkérdés amit motiválónak és pozitívnak szántak, de minden volt csak az nem… Ja és nem szabadott rögzíteni az órákat. Mellette viszont sokkal többet követeltek tőlünk, rengeteg beadandót kellett írni, sokkal több olvasmányt adtak ki, mert “úgyis otthon vagytok, ráértek” meg a határidőket is komolyabban vették, mert “hát online minden gyorsabb, nem”… Úgyhogy nekem az online oktatás alatt nemhogy több időm lett volna, jobban be tudtam volna osztani az időmet, a magam tempójában tudtam volna tanulni stb., hanem éppen ellenkezőleg. Kb. csak loholtam magam után, azt se tudtam mit tanuljak mert kb. semmire nem volt normálisan időm, tök feleslegesen görnyedten végig 90 perceket online óra címén (jelenléti oktatásban legalább érdemes volt bejárni, tanultunk, jegyzeteltem stb.) stb. Annyi, hogy nem kellett bejárnom személyesen az egyetemre, de esetemben ez max. 20 perc kellemes sétát jelentett a kollégiumból, amit tökre éreztem meg, hogy most picivel tovább aludhattam reggel… Az egyetemi kommunikáció eleve nem jó, de az online oktatás alatt csak romlott és nehéz volt kommunikálni a tanárokkal, ügyintézőkkel stb., a szakdolgozati konzultációkról nem is beszélve. Mindenféle anyaghoz sem lehetett könnyen hozzáférni, mert nem volt könyvtár. Valamint én azt éreztem, hogy a mentális egészségemre, az egész közérzetemre, a szociális életemre is nagyon rossz hatással volt. Szinte állandóan csak ültem a szobában és tanultam (mert egyszerűen sokkal többet kellett készülnöm és otthon a szobám volt az egyetlen hely, ahol csend és nyugi van, nem zavar a család és én sem őket, könyvtár stb. ugye zárva volt), sok szórakozásra és kikapcsolódásra, pihenésre nem volt időm. A családommal nem rossz a kapcsolatom, de a kollégiumból (pláne egyik napról a másikra) hazaköltözni nekem sem volt annyira örvendetes, mert nyilván a szülőkkel lakni más, picit visszacsúszol gyerekstátuszba, tök más korosztály, más életvitel és ebből adódóan nagyon sok kényelmetlenség, alkalmazkodás. Mi vidéken élünk, tehát itt nincsen nagy élet a vírustól függetlenül sem, de mégcsak nincsenek parkok stb. sem, ahova az ember picit kimozdulhat, két beadandó és a járvány között pedig nem fogsz kirándulni máshova. A barátaim messze laknak tőlem (az ország minden pontjáról járnak emberek egy adott egyetemre, a gyerekkori barátok is továbbtanulnak, költöznek stb.) és személyesen nagyon sokáig nem tudtunk találkozni (a kijárási korlátozás miatt az ingázás nem fért bele, de szálláshelyek sem voltak nyitva), max online tudtunk beszélni (de azt is nehéz volt összeegyeztetni és szerintem nem pótolja a személyes találkozást). A szüleim dolgoztak, ugyanúgy bejártak a munkahelyükre, tehát velük is inkább csak estefele találkoztam. Szóval nagyon sokat voltam egyedül, monoton volt, nyomasztó stb., nekem semmi “kedvem” nincsen ahhoz, hogy mindezt mégegyszer átéljem.

Mesterképzésen 1.éves egyetemista vagyok, dolgozom és családom van. Naná, hogy örülnék a digitális oktatásnak, hiszen nem kell utazgatni és 100 felé szakadnom. A plusz időt pedig a gyerekeimmel tudom tölteni.

Hogyne...már van egy szakmám amit online szereztem, alig értek hozzá, most járok vállalkozóhoz ingyen dolgozni, hogy tanítgasson engem. Most szeptembertől autószerelő képzésre fogok járni, de jó lesz ahhoz se érteni...

Nem örülnék neki ha digitális oktatás lenne megint.