A Károlin vagy a Pázmányon (vagy esetleg az ELTE-n) a jobb a pszichológia BA képzés?

2-es ezt nem tudom honnan vetted, a Pázmányon és a Károlin is színvonalas képzés folyik, gyakran ugyanazok az oktatók tanítanak az ELTE-n meg a másik két egyetemen is.

Szerintem nincs nagy különbség színvonalban a 3 egyetem közt.

Rendben. Előljáróban annyit szeretnék mondani, hogy nem vagyok az ELTE-PPK hallgatója sem oktatója, így nem "hazabeszélek".

A pszichológia gyakorlat ÉS elmélet. Akárcsak az orvostudomány. Ez utóbbiban se lenne értelme olyan orvosi egyetemnek, ahol nem annyira erős az elmélet, de "gyakorlatias" (gyengébb tudással többet műtenek? vagy...?). Az egyetem feladata elsősorban az ELMÉLET átadása, természetesen gyakorlattal körítve, de a gyakorlatot az ember leginkább a munkahelyén tudja megszerezni (ez általános igazság). Ha belegondolsz, egyszerűen nem is lehet tantermi körülmények között olyan színvonalú és mélységű gyakorlatot átadni, mint egy klinikai szakpszichológus képzésen és a vele együtt járó gyakorlaton.

A pszichológián elég magasak a ponthatárok. Nehéz bekerülni az eltére. Akinek ez nem sikerül, azok mennek pl. a Károlira. Tehát eleve gyengébb a hallgató-anyag is. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kiemelkedőt alkotni a Károlin, de az összes versengős szakra (jog, pszichológia stb.) általában véve igaz az, hogy a gyengébb egyetemekre gyengébb hallgatók mennek, akik nagy általánosságban véve gyengébb eredményt is produkálnak.

Illetve a követelmények is hozzájuk igazodnak. A Károlin az oktatás, a követelények gyengébbek, lájtosabbak. És amikor a Károlis hallgató elmegy pl. az ELTE-re mesterszakra, akkor ott szó szerint a felzárkóztatása szokott zajlani. Kérdezz csak meg bármilyen eltés mesterszakost.

Ezt a tényt általában azzal szokás palástolni, hogy az oktatás "emberbarátibb", "gyakorlatiasabb", "barátságosabb", "jobb hangulatú" stb. Szerintem ez BS. Az egyetem dolga, főleg alapképzésben, hogy elméleti legyen. Egy pszichológusnak ugyanis van 5 év alapképzés + 4 év szakképzés (!) mire klinikai pszichológus lesz. Ez összesen 9 év, és mellette rengeteg gyakorlat. Azoknak, akik nem végeznek szakképzést, hanem mondjuk tanácsadó pszichológusok lesznek az MA diplomájukkal, szintén a munkahelyükön és kiegészítő workshopokon, képzéseken kell megtanulniuk valójában a szakmának azt a részét, amelyben dolgoznak. [Még egyszer: nem várható el egy 5 éves, iskolarendszerű egyetemi képzéstől, hogy profi pszichológusokat neveljen. És ezen nem segít az sem, ha egy képzés "gyakorlatiasabb" (értsd: gyengébb).]

Nem kifejezetten rossz a Károli sem, csak egyszerűen egy fiatal egyetem, és (nagyon) sok idő kell ahhoz, hogy egy egyetem reputációját, belső kultúráját, tudományos színvonalát felépítsék, ez nem megy egyik évről a másikra. Lehet a Károlin is jó pszichológusnak lenni. De nem ez a magyarországi pszichológus-képzés csúcsa. (Mint ahogyan az elte képzése sem egy világcsúcs. Elmegy kategória.)

Az, hogy az ELTE "kutatásorientált", kb. semmiben nem érinti a hallgatókat. Az emberek 95%-át teljesen hidegen hagyja a kutatás, és ezt az oktatók is tudják. Ha valakit érdekel, akkor tök jó, könnyebben be tud kapcsolódni egy jó kutatócsoportba. Ha viszont nem, akkor csak megtanítják az alapokat, hogy a szakdolgozatod megírásánál ne legyél teljesen elveszve (és feltételezem, hogy ez ugyanígy a másik két egyetemen is megtörténik).

Ez a "gyakorlatorientált" dolog pedig bocsánat, de tényleg hülyeség. Meg lehet nézni a tanterveket, nagyon hasonlóan épülnek fel mindenhol. Ráadásul az egyetemen a gyakorlat nem azt jelenti, hogy leülünk egy "igazi emberrel" szemben, és beszélgetünk vele, mintha pszichológusok lennénk. Kiscsoportos, jó esetben interaktívabb órákat jelent, amik az egyes témák anyagának az elmélyítésére jók. Viszont olyan gyakorlat, amit valószínűleg előzetesen elképzelsz, nem nagyon van, főleg az alapképzésen. Egy pár alkalmas kórházi gyakorlat van a BA vége felé, ez sem mindegyik egyetemen, de az ELTE-n például pont van. A mesterképzésen már összesen kb. két hétnyi gyakorlat van (legalábbis egyes szakirányokon).

De, ahogy az ötös válaszoló is írja, ez tipikusan az a szakma, amit nem az egyetemen fogsz megtanulni. Az egyetem arra jó, hogy alaposan megtanuld az elméleti alapokat, amikre később építheted a szakképzések és a módszerspecifikus képzések tudását és gyakorlatait, plusz a saját szakmai tapasztalataidat. Gondolom mostanra kiderült, hogy én az ELTE-re járok, és összességében nincs is nagy bajom a másik két pesti egyetemmel, de ha egy intézmény kihangsúlyozza, hogy ők pont ezt az elméleti alapot nem adják át túlzottan alaposan, akkor ott lehetnek később nagy hiányosságok. És még nem is az a legnagyobb probléma, ha ez a mesterképzésen derül ki (igaz, nekem is hasonló helyzetben voltak egyes csoporttársaim, mint amiről az első válaszoló írt), hanem akkor van baj, ha a szakképzésen, vagy ami a legrosszabb, a gyakorlatban, munka közben bukik ki.

Nyilván nem tudunk helyetted dönteni, én pedig nem tudok teljesen pártatlan maradni a kérdésben. De azok alapján, amiket a korábban Pázmányra vagy Károlira járó csoporttársaim meséltek, mindig csak egyre inkább megnyugszom, hogy jól döntöttem.

Tök érdekes ez a beszélgetés.

Az alapképzésben részemről ezt láttam:

ELTE - a főtantárgyak mellett több módszertani óra, ami erősebb alapot ad, ha rá akarsz jönni, hogy egy neves amcsi kutatás bullshit. Sokféle kurzusból lehet választani, jóval színesebb a kínálat, mint máshol. Nagy a hallgatói létszám, így nem igazán lesz közelebbi kapcsolat az oktatókkal, viszont így nem tűnik fel, ha nem jársz be előadásra.

Károli, Pázmány - itt is jól megtanítják a főtantárgyakat, mellette nem annyira színes a kurzuskínálat, de ami a szakmához kell, azt megkapod. Személyesebb a légkör a diákok közt, és a tanárokkal is időnként kialakul kapcsolat.

Szerintem az alapján válassz, hogy mire van igényed.

(Hatos vagyok. Előre is bocsánat ezért a nagyon hosszú válaszért. Csak azért nem írok inkább privát üzenetet, mert hátha más is hasznosnak találja a leírtakat.)

A közösség szerintem teljesen rendben van, bár az tény, hogy nem lehet 300 másik emberrel egyformán jóban lenni. De egyáltalán nem nehéz barátokat, vagy legalább "haverokat" találni. Többször volt, hogy úgy alakult pl. órai csoportmunka vagy mosdós sorbanállás alatt, hogy beszélgetni kezdtem olyanokkal, akikhez korábban egy szót sem szóltam, és talán még ránézésre is nagyon különbözőek voltunk, de mindig tök kedves volt mindenki. Soha semmi negatívumot, kirekesztést vagy hasonlót nem tapasztaltam, az ilyeneknél már mindenki jóval érettebb. Illetve a gólyatábor is jó arra, hogy barátkozz kicsit, és nálunk semmi olyan megalázó szívatás nem történt, mint amit néhány helyről hall az ember.

A tanárokra szintén nem nagyon tudok rosszat mondani. Persze vannak kedvesebbek, vannak szigorúbbak, többet megkövetelők, van, akinek kb. elég, ha bejársz órára... Szóval nehéz így általánosságban beszélni róluk, de szakmailag abszolút nem tudok róluk rosszat mondani. Sőt, ez elég egyéni, de számomra tök motiváló, amikor hallok mondjuk az új kutatásaikról, pedig tényleg teljesen hidegen hagy a kutatás. Plusz többen dolgoznak klinikusként vagy tanácsadóként is a tanítás mellett, így tudnak eseteket vagy gyakorlati példákat is behozni az órákra. Főleg mesterképzésen tapasztalom, hogy ők is kicsit jobban megnyílnak, empatikusabbak, hiszen kevesebben vagyunk egy-egy szakirányon, és valamivel jobban meg tudnak ismerni minket. De engem az sem zavart, amikor nem ismertek igazából semennyire, mert mindig segítőkészek voltak, ha úgy adódott.

Mint írtam, a gyakorlatok kisebb csoportos órák, amik egy-egy előadáshoz tartoznak. Tehát mondjuk a Szociálpszichó 1. előadás mellett van Szoc. 1. gyakorlat is. Egy gyakorlatra jár kb. 16-24 ember, de az, hogy pontosan mit csinálunk, elég változó. Lehet, hogy elmélyíti, lehet, hogy kiegészíti az előadás anyagát. Lehet, hogy a tanár az előadáshoz hasonlóan lead egy anyagot, de interaktívabb, minket jobban bevonó módon. Van, aki hoz nekünk feladatokat, játékokat, másnál meg mi magunk is prezentálunk. Lehet, hogy olyan feladatot is kapunk, hogy adott témában készítsünk valakivel egy interjút (pl. szülő-gyerek párral ilyen-olyan feladatok, kérdések mentén Fejlődéspszichóra), majd ebből írjunk egy beadandót. De vannak olyan órák is, ahol a tárgy jellege miatt valami mást csinálunk (pl. statisztika gyakorlaton természetesen statisztika programot használunk). Nem tudom, hogy ez így mennyire érthető, de ha nem teljesen világos, kérdezz még nyugodtan! :)

Ha a másik féle gyakorlatra gondolsz, akkor az nálunk úgy nézett ki, hogy három egymást követő nap el kellett menni az egyik előre megbeszélt kórházba (ezt a suli szervezte, mi csak jelentkeztünk a helyekre). A pszichiátrián kaptunk egy beteget, ami csak annyiból állt, hogy a három alkalom alatt fel kellett vele vennünk egy első interjút és egy anamnézist, majd ebből írni egy esettanulmány szerűséget. Úgy tudom, ez a fajta gyakorlat Pesten az alapképzésen csak az ELTE-n van, de javítson ki valaki, ha tévedek. Mesterképzésen ez még részben hátravan nekem, de itt kétszer egy hétig kell menni egy kórházba (klinikai szakirányosoknak), és a szakirányodtól (felnőtt vagy gyerek specializáció) függ, hogy pontosan mit kell csinálni, de ebből is írhatod az alkalmazott szakdolgozatot. Más specializációkon fogalmam sincs, mi van.

Az ELTE-n a PPK-nak két épülete van: a KAZY (a Kazinczy utcában) és az IZU (az Izabella utcában). A PPK fő épülete a Kazy, a kar legtöbb szakának ott vannak az órái, és ha jól emlékszem, a weboldal képei is inkább a Kazyról vannak (de ha küldesz linket, akkor biztosan el tudom dönteni, melyik melyik). Viszont a pszichós órák szinte kivétel nélkül az IZU-ban vannak, ahol egyébként szintén nincsenek olyan klasszikus előadók. De nem, egyáltalán nem zavaró, sőt. Nekünk az Anat. és élettan (ami már más néven fut) annak idején a TTK-n volt, ahol van ilyen nagy előadó, de én személy szerint nem szerettem. A sor közepéről kimászni például marha kellemetlen volt, ha a szélek felé mások is ültek, mert mindenkinek fel kellett állnia. Ezzel a PPK-n levő "sok székes" rendszerrel az egyetlen probléma az, hogy néha kissé szűkös a hely az előadásokon (bár ez teremtől függ), de a legtöbbre úgysem fog minden egyes ember bejárni egész félévben. És legrosszabb esetben is csak 4-5 emberen kell átmasznod, akiknek ráadásul fel sem kell állnia. :)

Látom, hogy azt nem tőlem kérdezted, de azért a vizsgázásról is írok kicsit, ha már így belejöttem. :D Az előadásokból írásbeli vizsgák vannak a vizsgaidőszakban. Egy félévben talán olyan 6 vizsga az átlagos, de őszintén szólva nem emlékszem olyan pontosan, mert a képzés vége felé nekem mindig egyre kevesebb lett (mesterképzésen meg főleg). Itt változó, hogy mit kérdeznek, lehet tesztes vizsga, lehet esszés vagy a kettő ötvözete is. A legtöbb nem egyszerű, de kellő tanulással megírhatók. A gyakorlatokra többféle módon adhatnak jegyet, általában még a szorgalmi időszak végén. Elképzelhető, hogy kapunk olyasmi feladatot, mint amiről előbb írtam (beadandó interjú alapján), vagy csak szakirodalmazással kell beadandót írni. Van olyan tanár, aki zh-kat írat (ami kb. olyan, mint egy dolgozat vagy témazáró az anyag mennyiségétől függően), más meg értékeli mondjuk az órai prezentációt (amire szerintem nem lehet ötösnél rosszabb jegyet kapni, ha tisztességesen megcsinálod). Ezeken kívül vannak szigorlatok, amik adott tárgycsoport összes tárgyából állnak össze. Tehát pl. a Személyiségpszichó szigorlat anyaga a Szem. 1. előadás + gyakorlat és a Szem. 2. előadás + gyakorlat anyagából adódik össze. Tételek vannak, amikből szóban kell felelni. Ez elég durvának tűnhet, és tény, hogy nem éppen élvezetes, de utólag belegondolva tök jól jött, hogy adott anyag végére érve még egyszer, egyben meg kellett tanulni mindent, mert sokkal alaposabb tudást adott, mintha záróvizsgára kellett volna megtanulni 6 félév anyagát ömlesztve, tárgytól függetlenül, vagy mintha soha nem kérték volna számon.