Az iskolai idegennyelv tanárok miért turkálnak a gyerekek családi hátterében?

Én egyetértek a kérdezővel!

De ez a módszerük, ezt a központi utasítást kell követni, ez van kiadva!

Pontosan azért utáltam a nyelvórákat, mert olyan személyes dolgokról kellett mindig nyilatkozni, amiről még magyarul sem tudtam volna semmit mondani, mert pl. nem járok szórakozni, nincs családom stb stb.

Én is mindig utáltam, amikor a magánéletemben vájkáltak és kellett mindenki előtt beszélni a semmiről.

Csak egyetlen módon lehetett ezt túlélni: ahol lehetett, nyilván hazudtam.

Persze, hetente járok ide és oda, tele vagyok barátokkal, akikkel kirándulunk ide meg oda stb - miközben egy szó sem volt igaz, de nem mondhattam azt, hogy nem járok sehová, mert jobb szeretek a négy fal között egyedül lenni.

Szóval én megértem a kérdezőt és nem hinném, hogy úgy nem lehet megtanulni egy nyelvet, hogy az ember nem magáról beszél.

De valamiért mindenhol azt hiszik, hogy a diák élete csupa móka és kacagás meg élménybeszámoló.

Persze, nyilván, ha az embernek nagy a családja meg tele van pénzzel, akkor mehet ide meg oda, de akinek nincs semmije, a xarból sosem fog várat építeni.

Nekem ez a véleményem!

#11 Azért szokták azt javasolni, hogy ne azt mond, hogy te nem csinálsz xy dolgot, mert azt könnyebb úgy elmondani, hogy az megfeleljen a körülményeknek, pl az elvárt szókincs terén. Mert ha azt mondod, hogy nem csinálod, az alapvetően egy mondat, míg egyébként meg magától értetődő, hogy részletezed.

Ha el tudod mondani részletesen, hogy mit miért nem, meg helyette mi van, meg stb, akkor nincs gond, csak ez nem jön magától sok embernek

12-es: de szerintem ez akkor is gáz! Cikinek tartom kibeszélni mások előtt az ember belső dolgait, a magánéletét, amihez vadidegeneknek semmi köze!!

A másik meg az, amikor a kedvenc tv-műsorokról kell beszélni. Bakker, nekem meg tévém sincs! :XD

Az miért nem elég egy nyelvórán, ha az ember lefordítja az olvasott szöveget meg az azzal kapcsolatos kérdésekre válaszol?!

Simán feleslegesnek tartom a személyeskedő kérdéseket és nem hiszem, hogy ennyire muszáj lenne vájkálni az ember életében.

#13 Sokkal jobban hasonlít az életre a jelenlegi módszer, mint a hülye szövegfordítgatás. A külföldi barátaimmal is beszélgetni szoktam, nem szöveget fordítani. Ha ide-oda fordítassz, irl megnehezíti a kommunikációt, tapasztalatból mondom.

Ha meg nem akarsz a magánéletedről dumálni, akkor találj ki valamit. Fogd fel, hogy vizsgán senkit nem érdekel a magánéleted, a szókincs a lényeg. Nem kell ezen hisztizni.

Nemhogy örülnél, hogy legalább ebben életszerű dolgokat várnak az oktatásban, nem bmeg, azon hisztizel, hogy juuj a magánéletem, miközben nobody cares.

Igen. Nekünk, tanároknak ez a hobbink, hogy a gyerekek magánéletében vájkálunk. Ugye ezt nem gondolod komolyan?

Én nem nyelvtanár vagyok, de van nyelvvizsgám és pont ugyanezeket kérdezik. Itt el is lehet olvasni a középszintű tételeket:

[link]

Ebben bőven vannak olyan speciális kérdések is a vizsgahelyzetben, minthogy mutasd be egy családtagodat, vagy melyik szülődre hasonlítasz jobban tulajdonságokban, vagy ki végzi otthon a házimunkát, vagy hová szokott menni nyaralni, vagy szokott-e zsebpénzt kapni, stb. És legtöbbször ott a Miért? vagy Miért nem? kérdés is mellette.

Senkit sem érdekel a tartalom, csak hogy ki tudja-e magát fejezni jól vagy sem.

Emelt szintű vizsgán meg mélyebben is belemennek, minthogy mi a véleménye a nők szerepéről a családban, vagy mit gondolsz a mozaikcsaládokról, és hasonló kifejtésre váró kérdések.

Én úgy gondolom, ha valami nehezebb téma, azt érdemes otthon a gyerekkel átbeszélni, hogy ne kelljen szégyellnie semmit.

Vagy akár lehet közösen is készülni nyelvvizsgára.

"Nemhogy örülnél, hogy legalább ebben életszerű dolgokat várnak az oktatásban"

Hát nekem az nem életszerű, hogy vadidegenekkel osztom meg a magánéletemet, mert ők nem a közeli barátaim és kellemetlen.

És nem csak szövegfordítás lehetne, hanem beszélgetés MÁSRÓL, nem önmagadról vagy életszerű feladatok megoldása.

Vagy megnézni egy jelenetet és aztán azt átbeszélni, ki mit látott, mi a véleménye stb. stb. vagy gyakorolni inkább a hasznos szituációkat, amelyekre az életben szükséged lehet.

Merthogy a kutyát nem érdekli, a szüleid mivel foglalkoznak, ha mondjuk mentőt kell hívni egy sürgős esethez és el kellene tudni mondani angolul, hogy mi a panasz és mi történt - szerintem ezek hasznosabbak lennének és jobban az életre készítenék fel a diákot mintsem a személyeskedő elbeszélések.

Továbbra is úgy gondolom, hogy kellemetlenek a személyes beszámolók - pláne, ha nincs miről, mert az ember nem volt a tengernél és nem tervez nagy dolgokat.

Ez itt Magyarország, ahol sokan a létért küzdenek és nem valami szabadidős kalandpark egy egzotikus szigeten.

Az a baj, hogy a hazai nyelvórák nem magyaroknak szólnak, hanem csupán csak az elitnek.

Ha nincs miről beszélni, akkor meg marad a hazugság és ez szerintem gáz!

Nálam pl. alapból úgy indított az egyik angol tanár, hogy miért az a nevem, ami - és nekem ne mondja senki sem, hogy ezt feltétlenül muszáj volt mindenki előtt megkérdezni és hogy személyeskedés nélkül nem lehet angolt tanítani..!