Építészmérnök szak, 37 évesen, munka mellett, levelezőn. Mennyire érdemes/esélyes jelentkezni ilyen szempontok megléte mellett? Borzasztóan nehéz, nagyon kemény matematika+fizika kell hozzá, vagy közepes szinttel és (hagyományos) érettségi esetén...

Kedves Kérdező!

Nem vagyok filozófus, sőt azon ostobák közé tartozom, akik tudják magukról, hogy buták... legalábbis az élet dolgaiban... de a saját megítélésem szerint

A LEGNAGYOBB BŰNT AKKOR KÖVETJÜK EL MAGUNKELLEN, HA NEM LESZÜNK AZOK, AKIK LEHETTÜNK VOLNA!

Közeledve a hetvenhez ezt fogadd el tőlem kérlek, és MINDENKÉPPEN VÁGJ BELE!!!

Én a főiskola előtt ötévig dolgoztam, utána "végigtanultam " az életemet estin, de még 42 évesen is beíratkoztam nappalira is. A fiam Pécsre járt levelezőre építésznek amellett, hogy saját építőipari céget vezetett, és mint már sejted, az ügyvezetés nem napi nyolcórás munka...

Ha már felvettek, akkor nem a matek és a mérnöki fizika okozza a gondot, hanem az időigényes rajz és modellezés, amire "csinálni kell" időt. Ezt megoldani a legnehezebb. Pl.: a mi családunkban én csinálthattam VOLNA az ábrázológeometria feladatokat, persze a fiam útmutatása alapján, mert négy évtized alatt kijöhet az ember a gyakorlatból... Ő viszont az én megítélésem szerint profimódon modellezett, így rendszerint megkapta a jót, esetleg a közepest.

Ki fogsz nevetni; én valójában repülőgéptervezést tanultam. Nem nehéz kitalálni, hogy egyetlen repülőgépet terveztem, amit még a főiskolán kellett végigszámolni számítógép nem lévén szoftverek nélkül, memóriátlan zsebszámológéppel... (aerodinamikában a vízszintes stabilitás meghatározásának képletében a betűk, számok, indexek, osztás- és szorzás- és egyéb jelek darabszáma pontosan 182!: el lehet képzelni azt a görcsölést...) Rengeteg statikát tanultunk, így keveredtem az építőiparba, ahol 33 éve szerény, csarnokokat építő cégem van. Mi, és a magunkfajta kis cégek azok, akik a munkát effektíven megcsinálják, a fővállalkozók pedig elviszik a hasznot, és még ki sem fizetnek...

Ha munkavállalóként akarsz majd építészmérnök lenni, akkor nem javaslom, hogy energiát fektess az egyetem vagy a főiskola elvégzésébe, mert nem éri meg. Ha önálló vállalkozóként próbálkozol, akkor készülj el az üzleti élet olyan inkorrekt és hazug mélységeire, melyet jelenleg el sem tudsz képzelni.

Éppen ezért az utóbbi másfél évtizedben csupán kétszer mentünk el alvállalkozónak, mindkétszer 100% előleget kértünk a szerződés megkötésének napján. Más feltételekkel nem javaslom...

Hogy hová is készülsz VALÓJÁBAN, arról álljon itt egy kis tanmese:

A rendszerváltás után hazajött külföldre szakad "hazánkfia", és megvette egyik legforgalmasabb utunk mellett -tehát nagyon jó helyen - álló, lepukkant gyárunkat azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a nagyjából ezer embert kirúgja, a gyárat eltúrja, és helyén "business center"-t épít.

Talált egy "nagyszerű fiatalember"-t, akinek a nevén létrehozott egy Kft-t, amihez neki jogilag semmi köze nem lett. Ezt az "idegen" céget szerződtette 1990-ban 300 MFt (ez ma 4-5 Milliárd! lenne) vállalkozási díjért a munka kivitelezésére. Szépen haladt az építkezés, minden elkészült határidőre I. osztályú kivitelben, de a végszámla kiegyenlítése elmaradt. Mentünk a "nagyszerű fiatalember"-hez, akivel az együtt töltött félév során összebarátkoztunk, ahogy az már illik, tettünk kisebb és nagyobb szívességeket... Ő korrekt módon tájékoztatott: - Nézzétek meg, a pénz elfogyott, többet nem is kapok, én fizettem amíg tudtam, forduljatok "hazánkfiához". Meglepő módon elsőre fogadott minket és elmondta, hogy - Nem állunk ugyan szerződéses viszonyban, de mi is derék magyar emberek vagyunk, mint ahogy Ő is derék magyar ember, ezért megmutatja a teljes könyvelést, nézzük meg, kifizette a teljes 300 MFt-ot, többet nem köteles, és nem is hajlandó.

A történetben az a csel, hogy előre tudták; a beruházás 450 MFt-ba kerül!!!

Ügyvédünk elmondta, hogy "hazánkfiát" nem perelhetjük, mert nem szerződött partnerünk, a Kft. igen, de abba nem lesz pénz, így nem kapunk egy vasat sem. Kértünk rendőri védelmet, hogy elhozhassuk amit nem fizettek ki, de a rendőrök ettől a botor lépéstől óva intettek, mivel ha bemegyünk az jogtalan behatolás, ha elhozzuk az rongálás; szíveskedjünk a független Magyar Bírósághoz fordulni.

"Slussz-kész-passz, fújt a bőrgyár", mehetünk panaszra akárhová...

Apám megtanított arra, hogy a vereséget is emelt fővel kell viselni, és "sírni csak a győztesnek szabad..."

Azóta eltelt harmincháromév, megtanultam tízezer cselt, kár, hogy egymillió van, én meg fajankó vagyok...

Nem igaz, hogy több pénzem van, mint eszem, hanem kevesebb eszem van, mint pénzem! És ez nem mindegy...

Az élet errefelé így megy, BIZTOS, HOGY KÖZÉNK AKARSZ TARTOZNI?

És a "szerszám" melyik végén akarsz állni: te fogsz alvállalkozókkal kitolni, vagy inkább veled toljanak ki?

Mindegy, sok sikert, "JÓ UTAT, ÉRD EL A CSILLAGOKAT"!

Pontosítás a 11/11 hozzászóláshoz:

Nem 1990-ban, hanem 1990-ben (ezt az égést...)

A "tanmese" utolsó sora, mely közvetlenül a "sírni csak a győztesnek szabad..." után következett volna véletlenül kimaradt:

"DE EZ PERSZE CSAK EGY LEGENDA..."