Nem szemétség apámtól, hogy ők akarták, hogy egyetemre menjek és felhánytorgatja, hogy "náluk lakom, egy szemét ingyenélő vagyok, aki csak lehúzza őket pénzzel"?
Meg válogatott szemétségeket hordott össze (lek..vázott többek között). Meg is szokott pofozgatni.
Röviden annyi a történet, hogy ő szakmunkást végzett, nem tanult tovább, korán dolgozott.
Ez elkezdődött 16 éves koromban, hogy egy "prosti" vagyok, álljak ki az útszélére, mert ő tovább nem tart el, más már dolgozik. A dologhoz hozzátartozik, hogy nekem 18 éves koromig volt a tankötelezettség, ki nem rakhatott volna, csak cseszte a csőrét, hogy lányosodom sztem. 12 (!!!) évig voltam osztályelső, mellette 40 km-re jártam be gimnáziumba, sokszor 0. vagy 8. órám is volt a gyógytesi miatt. Jó eszem is volt, sokat tanultam. Kb. a könybújás volt megengedve, a négyesért is lecsesztek, a hármasért szószerint megöltek. Nem mehettem sehova. Még azt se mondom, hogy sokba kerültem, mert ruhám se sok volt.
Utána jött, hogy egyetem. Én ki akartam hagyni egy évet, hogy dolgozom, meg csinálok nyelvvizsgát, vagy ha megyek egyetemre elmegyek Pestre és veszek fel diákhitelt.
Végül helyben maradtam, főleg, hogy így is kevesebb legyen a költség, azóta megy ez, nagyon durván. Hogy mit keresek még otthon,mikpr ha nem megyek egyetemre, kidob otthonról.
Ez nem az első évem már, de mondhatom, hogy a legszörnyűbb éveim... Kb. már azért is bántott, hogy pénteken nincs órám.
Félévkor otthagyom, de akkor meg az lesz a baj, hogy eddig "taníttattak, most meg elsétálok". Mimt egy általános iskolában, ha lennék, csak hagytam hogy elfajuljon a helyzet.
Csak én érzem becsapva magam és szemétségnek ezt??? Valahol 14 éves koromban csesztem el. 18 év alatteg ki sem dobhatott volna itthonról az élősködöt, mert kiskorú tankötelezett voltam.
Hozzáteszem, hogy gyakptnoki munka főleg vidéken, NINCS. A diákmunka meg arra elég, hogy ruhára vagy ilyenekre ne kelljen pénzt kérnem.
Normálisan nem lehet neki ezt elmondani, mert üvöltés lesz a vége, hiába próbáltam ezt így ugyanígy. És igen, ezt gimiben csesztem el, utána csak folytattam.
Meg most, ha dolgoznék is otthon laknék, hogy ez a baja. Ráadásul nem is keress rosszul anyukám se, hogy az a kis ennivaló miatt csődbe mennénk.
El sem tudom lépzelni, mi lett volna, ha nem mintagyerek vagyok, rossztanuló, vagy bulizós, ilyenek. Pedig ők is emberek.
Persze, én vagyok most a szemét, hálatlan, ha elköltöznék.
válasza:Én is hasonló cipőben jártam, azzal a különbséggel hogy nekem nem is ment jól az egyetem. Ha valami nem sikerült akkor azt hallgattam folyamatosan, ha nem tanultam mert nem volt mit akkor miért nem tanulok, ha tanultam mert volt mit akkor miért csinálok úgy mint aki tanul. Pénzt nem hozok, stb. Nagy nehezen elvégeztem az egyetemet, majd elkezdtem munkát keresni. Na az a fél év maga volt a pokol. A végén azzal gyanusítottak hogy nem is küldök be önéletrajzokat (heti rendszerességgel újraírtam az Önéletrajzom, csináltam egy B2 nyelvvizsgát a fél év alatt szinte 0-ról ELSŐRE, csak az internetről tanulva, stb). Ment az ordibálás napi szinten, el kellett mennem a munkanélkülibe bejelentkezni, akkor is ment a szöveg. Akkor kezdett javulni a helyzet amikor lett munkám végre, rokon ott dolgozott úgy juttatott be (előtte hónapokig azt mondta nem juttat be mert csak szégyeníteném, hallotta milyen vagyok). 5 év alatt 3 előléptetésem volt, háromszoros fizetéssel mint előtte, megint javult kicsit a helyzet. DE.
És itt jön a nagy DE. A legjobb akkor lett a kapcsolatunk amikor elköltöztem egy új meló miatt (még jobb fizetés és pozíció). Kérdezték nem rossz egyedül? NEM. Hogy van kifordítva a zokni mosás előtt? LEsz*rom! Hogy van a tej a hűtőben? Duplán lesz*rom! Mennyi a villanyszámla jajj a költségek, mikor alszol, mikor kelsz, miért ennyi a fizetésed miért nem annyi. Itt már tripláznék, de szerintme érted mi következik :)
Egyedül lakni szabadság. Gondolj erre. Bírd ki az egyetemi éveket, és költözz el 100-200 km-el. Tök jóba lesztek utána hidd el. Én akkor is tudtam "szemét lenni" amikor hazaadtam, segítettem otthon. Egy szobát kell kibérelned majd, gyűjtsd rá a pénzt hogy el tudj indulni. Hajrá!!
Na, hallod, ugyanez... Nekem sem megy egy tárgy miatt jól az egész, meg nem is szeretem.
Most is azt csinálja, hogy nem hiszi el, hogy 20-30 helyre beküldtem a gyakornoki állásra (nyáron) és mégcsak be sem hívtak, pedig napi szinten küldtem 200 km-es körzetben, pedig nincs sok vidéken.
Igen, szerintem ugyanez lesz a munkával is utána, hogy miért nincs, miközben vidéken, nem is nagyon lesz. Amikor mondom nekik, hogy utálom a falut, tervben van külföld is, akkor megy hogy "ott dolgozni is kell ám, egy ilyen ostoba sehova sem fog kelleni, utána haza se gyere".
Az a szomorú, hogy én ezt beláttam 12 évesen is, ugyanis egy 3/4 már akkora tragédia volt nekik... Egyébként ügyvéd szerettem volna lenni mindig is, de támogatás nélkül meg majd ha "lesz egy normális végzettséged munka mellett, megcsinálhatod". Na mindegy, de magamnak köszönhetem ezt az egészet, hogy szószerint beleálltam ebbe az előre kitervelt "szerepbe".
Dettó ugyanez, nagyon durva. Köszi, valahogy kibírom. Nálunk is ez megy, hogy "szégyenítem", azt is felhozta, mert az ingyenmunka gyakorlatra 8-ra jártam dolgozni, (attól volt a munkaidő), őt ezzel lejárattam. Meg mit mondanak a faluban.
válasza: válasza:"A felelősségvállalás az élet különböző területein, különböző mértékben figyelhető: az egyén felelős attitűddel viseltethet saját teljesítménye, céljai elérése, az élete, esetleg családja életének alakulása iránt. Az, hogy vállaljuk a felelősséget tetteinkért, azt is jelenti, hogy elfogadjuk, hogy mi magunk hozzuk a döntéseket az életünk során, és ezek befolyásolják nagyrészt, hogy az életünk milyen irányba halad, milyen emberekké válunk. Ez együtt jár annak elfogadásával is, hogy nem hibáztathatunk másokat a saját döntéseink, tetteink következményeiért."
Felelősségvállalás! Jó buli!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!