Miért van néhány ige végén сь/ся? (Orosz)

Mellesleg konkrétan az учу jelentése a "tanítom' is lehet.

Szóval tényleg nem jó pl.

Nem mellesleg az учусь tárgy nélkül is használható. Tehát úgy általában tanulok (és nem teszem hozzá, hogy mit)

Az учу-hoz viszont hozzá KELL teni, mi az amit tanulok, (ha nem arról van szó hogy tanítok valakit).

Szóval az учу nem visszaható.

pl.

matematikát tanulok:

учу математику

ellenben

matamatikusnak tanulok: учусь математиком

--

A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

János 3:21

"учусь математиком" ilyen nagyon nincsen! Учится на математика. Az eszközesetes az akként dolgozik. Ha meg otthon tanul egy iskolás, készül a másnapra, akkor nem az учусь igét használja a mit csinálsz kérdésre, hanem a занимаюсь-t.

Ha azt vesszük, hogy az учу jelentése a "tanítom' is lehet, akkor ehhez hozzárakva a себя-t szépen ki is jön, hogy tanítom magamat vagyis tanulok. Így magyarázható a visszahatóság, más kérdés, hogy a magyarban nem az.

A -ся/-сь végződés a себя, azaz, (saját) magam(at) rövidülése a visszaható igék esetén.

Pl.:

оправдывать - menteget

оправдываться - mentegetőzik, vagyis mentegeti magát.

Ha oroszt tanulsz, akkor szerencséd van, mivel itt ez összeolvadt az igével, sosem válik el.

De, a legtöbb szláv nyelvben az ennek megfelelő 'se' teljesen külön életet él és a helye a mondatban sokszor kötött.

Szerbül tudok példát (szerbül is beszélek):

осећати - érezni

осећати се - érezni magát

Осећам се добро - jól érzem magam.

De, ha egy kicsit is komplikáltabb a mondat, akkor már teljesen elválik az ige a 'se' egységtől.

Мама се исто не осећа добро - az anyuka szintén nem érzi jól magát.

Ово се често, чак и радним данима гледа преко интернета - ezt gyakran, még hétköznap is interneten keresztül nézik (szó szerint: nézve van, гледати се).