Jó ez a present continuous magyarázat?

Kedves #20., nem keverem, és az -ous képző /uə/-je bizony diftongus. Mivel fonetikai jeleket nem tudok alkotni, a példát innen másoltam: [link] (szeretem a Longman szótárt, de megnéztem, az Oxfordban ugyanígy van)

Sajnos az én angoltudásom a hiátusokig és nyelvjárásokig nem terjed, azt viszont tudom, hogy az -ous képzőt nem szedhetem szét. A teacher számomra teach-er, soha másképp nem láttam elválasztva - [link] - és persze ez nem jelenti azt, hogy igazam van, azt viszont igen, hogy így tanultam, így tanítom... ippeg mostan gyötröm szegény gyermekeket némi fonetikával - [link] - egyelőre úgy tűnik, túlélik. XD

"Na de itt egy olyasvalakiről beszélünk, aki – Kérdező állítása szerint – ELTE-n szerzett diplomával rendelkezik angolból. Kitől várjuk el, hogy a lehető legmagasabb szinten igyekezzenek a nyelvet beszélni, ha nem tőlük?"

Elvárni elvárhatod, attól még ők is csak ugyanúgy működnek, mint bárki más: nem mindegyiküknek jön össze a tökéletes kiejtés akkor sem, ha dolgozik rajta, hogy minél jobb legyen, pl. egyszerűen azért nem, mert felnőttként kezdett csak angolul tanulni. Attól még végezhetett az ELTE-n.

"a fonémarendszere inkoherens. Ugyanazt a LOT fonémát hol O-nak, hol Á-nak ejti – holott ez semelyik nyelvjárásban nem ingadozik: vagy mindig O, vagy mindig Á. Egy másik videójába belenéztem: a got-ot GOT-nak, de a forgot-ot már FORGÁT-nak ejti, pediga kettőnek azonosan kéne végződnie. Ha ő brit angolt beszél, akkor az ő kiejtési rendszerében ez az Á hang egyáltalán elő sem fordulhatna."

Nagyon jó megfigyelés. Igazad van.

"Ahogy a nem magánhangzó előtti R sem. A TH-kat meg meg sem próbálja dentálisan ejteni, helyette magyarosan D-nek vagy SZ-nek ejti."

Nem tökéletes a kiejtése, így van.

"Ez angoldiplomás szint volna?"

Igen. Nyugodt lehetsz. Nem a tökéletes, ráadásul koherens fonémarendszerű kiejtésre adják a diplomát, hanem arra a nyelvtudásra, ami elég jó ahhoz, hogy el tudja vele végezni valaki az angol szakot (vagy anglisztikát, vagy ilyesmi).

"19: Kevered az elválasztást és a szótagolást. Előbbi az írás, utóbbi a beszéd része. Amikor azt mondod, "valóban négyszótagú … szóban azonban sajna csak három", azzal saját magadnak meg a szótag definíciójának mondasz ellent. Abból, hogy elválasztáskor négy részre lehet osztani (con‧tin‧u‧ous), a szótagok számával vagy határával kapcsolatban nem feltétlenül lehet helyes következtetéseket levonni. A prism szó például kétszótagú /ˈprɪ-zəm/, de nem elválasztható. Vagy a teacher elválasztása teach·​er, szótagolása viszont tea-cher. De a continuous esetén speciel megegyezik az elválasztás és a szótaghatár."

Megint tanultam valamit. ELTE-s angol szakos diplomával a zsebemben. Köszi. Sosem volt tananyag semmilyen szinten, hogy hogyan kell elválasztani a szavakat, meg hogy hogyan szótagoljunk.

Az pedig tárgyi tévedés, hogy az /uə/ diftongust alkotna. Nem, az nem diftongus! Az /u/ és az /ə/ két külön szótaghoz tartoznak, ún. hiátust alkotnak, melyet bizonyos nyelvjárások egy hiátuskitöltő /w/ beszúrásával kerülnek el: /kənˈtɪnjəwəs/. Ezt egy diftongussal nem lehetne megtenni, ami bizonyítja, hogy az /uə/ nem diftongus. És ha nem diftongus, akkor két külön szótag."

Akkor pl. itt miért jelölik diftongusnak? Az English File nagyon nagy hangsúlyt fektet a kiejtésre:

[link]

Lehet, hogy van olyan /uə/, ami az, meg olyan is, ami nem az?

"egyelőre úgy tűnik, túlélik"

Nem biztos! :DD

21: "az -ous képző /uə/-je"

Na itt a probléma. Az -ous kiejtése csak /əs/, az /u/ nem a képző része, hanem a continue utolsó hangja.

"A teacher számomra teach-er, soha másképp nem láttam elválasztva"

Én sem állítottam mást. Én a szótagolásról mondtam, hogy az tea-cher, csak nem akartam fonetikus jeleket használni, de írhattam volna úgy is, hogy /ˈtiː-ʧə(r)/.

21, 22:

A diftongus, azaz kettőshangzó egyetlen magánhangzó, melynek hangzása az ejtése során átmegy a kezdőhangból a véghangba, és egyazon szótag magját alkotják, mivel oszthatatlanok. Attól, hogy két random magánhangzó egymás mellé vetődik a beszédben, még nem fognak kettőshangzót alkotni: azok különálló hangok maradnak, és külön szótaghoz fognak tartozni. Az /uə/ esetén épp ez utóbbiról van szó, ami tehát nem kettőshangzó, hanem egy /u/ és egy /ə/ egymásutánja csak, köztük a szótaghatárral.

Ami a fonetikus chartokon van kettőshangzó, az az /ʊə/. Vegyük észre: /ʊə/ ≠ /uə/. E kettőshangzó szerepel pl. a poor, pure, cure szavakban.

Az /ʊ/ hang nyilván önállóan is előfordul, pl. a book, look, cook szavakban, szó végén azonban nem állhat sosem, mindig áll mögötte egy mássalhangzó.

Szó végén csak a "hosszú ú" állhat, azaz az /uː/ – ez van a continue végén is. Ha azonban az ilyen szavakhoz magánhangzóval kezdődő képző járul, mint pl. az -ous, akkor az /uː/ megrövidül és /u/ lesz belőle, és utána jön az /əs/ képző, így lesz végül az új szó vége /uəs/. De ettől még a képző önálló szótag marad, hiszen minden magánhangzó önálló szótagot alkot, és a képzőnek volt saját magánhangzója. Az /u/ és az /ə/ között tehát mindig szótaghatár van, viszont az /ʊə/ mindig egyszótagú diftongus.