Francia, angol, német, olasz, portugál, spanyol nyelv? Ezek mennyire nehezek? Hasonlitanak egymasra?

Angolul, németül és olaszul beszélek.

A legkönnyebb számomra az ANGOL volt.

A legtöbbet a NÉMETTEL küszködtem.

A leggyorsabban az OLASZ myelvvel haladtam a kezdeti időszakban, mert az angol nagyon jó alapot adott. Az igeragozás és a kötőmód azonban az olaszban is kemény dió!

Az általam beszélt nyelvek nem igazán hasonlítanak egymásra. (Talán az olasz és angol között van szorosabb kapocs, mert sok szó első, vagy első két szótagja a két nyelvvben megegyezik.)

A spanyol és a portugál írásban nagyon hasonlít egymásra. Az olasz és a spanyol is, de már kicsit kevésbé, még szóban is megértik valamennyire egymást a két nyelv beszélői. A francia is eléggé hasonlít az olaszra, a nyelvtan szinte ugyanaz, de a kiejtés eléggé más, és persze a ragok is, míg pl. az olasz, spanyol, portugál ragok jobban hasonlítanak egymásra. Főleg a spanyol és portugál, ahol jelen időben írásban az igeragozásban lényegében csak a T/3 tér el. Az olasz, francia, spanyol, portugál nyelvben a nehézséget főleg a sok igeidő jelenti. A franciának az alaktana nem olyan bonyolult, az olasz, spanyol, portugál nyelvben többféle rag van és talán több a rendhagyó ragozású ige is, mint a franciában. A kiejtése miatt a francia és különösen a portugál nehezebb, mint az olasz és a spanyol.

Az angol is főleg a sok igeidő miatt nehéz. Az alaktana nem nehéz, mert alig vannak ragok. Viszont sok finom kis szabály van, apróságok, amiket meg kell tanulni. A kiejtés is nehéz, bár naponta hall és lát az ember angol nyelvű cuccot, így már a kiejtés és írás viszony annyira talán nem nehéz.

A németben nincs sok igeidő, viszont a melléknévragozás kissé bonyolult, és abba is bele lehet pl. bonyolódni, ahogy a mondatban a sok szó jön egymás után. Pl. ha mellékmondatban van szenvedő szerkezet összetett múlt időben módbeli segédigével, az kicsit bonyolultan néz ki.

Az angolban már nincs nagyon nyelvtani nem (a nyomai vannak csak), a németben három nem van és meg kell tanulni a főnév névelőjét és többes számát is, mert sokfajta többes szám is van, és a végződésből gyakran nem állapítható meg a nem (oké, ezen lehet vitatkozni, mert néha megállapítható ezért).

A franciában, olaszban, spanyolban, portugálban csak két nem van (oké, a spanyolban legyen három, kevés a semleges nemű szó, de ebbe valaki biztos bele fog kötni), és a francia kivételével a végződésekből általában jól ki lehet következtetni a nemet.

Szubjektív, kinek melyik nyelv nehéz. Talán a francia a legkönnyebb ezek közül, bár a kiejtés okozhat némi problémát. Az olasz, spanyol, portugál sem kifejezetten nehéz nyelvek, a portugál a kiejtés miatt nehezebb a többi említett nyelvnél.

Megint szubjektív, hogy az angol vagy a német a nehezebb, mindenki az angolt mondja a legkönnyebb nyelvnek, pedig ez nem igaz. Bár, középfokig nem nehéz az angol, az igeidőket is túl lehet azért élni, mert van bennük logika. A németet nehéznek mondják, tényleg az is középfokig, de középfok után már meglátja az ember a nyelv szépségét.

Hasonlítanak-e egymásra? Szerintem a német hasonlít a legkevésbé a többire a melléknévragozás, főnévragozás (+gyenge és vegyes főnevek, főnévvé vált melléknevek, KATI szórend, stb.) miatt, és a szókincse is jobban eltér (Pl. a tévére nem a szokásos szót, hanem a Fernseher szót használják, a szín szóra nem a color vagy valami hasonlót, mint a többi említett nyelvben, hanem Farb). De pl. a módbeli segédigék és használatuk jobban hasonlít az angolra, mint az említett újlatin nyelvekben.

Szerintem, kissé talán meglepő, de az angol talán nem is áll annyira messze az újlatin nyelvektől. Az igeszemlélet hasonló, külön igeidő van az angolban és az újlatin nyelvekben a folyamatos és a befejezett cselekvések kifejezésére (pl. múltban szokásos, ismétlődő cselekvést az angol és az újlatin nyelvek is külön igeidővel fejezik ki).

De összességében az összes említett nyelv gondolkodásmódja némiképp hasonló, és pl. feltűnően egységes módon tér el a szláv nyelvekétől. Így pl. egyikben sincs puszta névszói állítmány, vannak összetett igeidők az előidejűség kifejezésére külön, gyakori a szenvedő szerkezet, a főnévi igenévnek is van múlt idejű és szenvedő alakja is, különböző igenevekkel lehet rövidíteni mellékmondatokat, ha a főmondat és a mellékmondat alanya azonos. Ez magyar anyanyelvű számára elsőre szokatlan lehet.

Hú, kicsit nagyon belementem... Remélem, írtam használhatót is.