Német múlt idő. Mikor van ge- előljáró gyenge igéknél vagy erős igéknél? Nagyon össze vagyok zavarodva, nem tudom mikor mit használunk, valami példát?

Csak az "összetett" igeidőknél van

(pl Perfekt nevű igeidőnél)

Középiskolás nyelvtankönyvben benne van

Példa

gyenge ige Perfektje: hat gelernt (tanult) vagyis az ige -t végződést kap

erős ige Perfektje: hat gesungen (énekelt) (tőhangváltozás plusz -gen)

Tehát a "sein" v. a "haben" megfelelő alakja

utána "-ge", utána az ige töve s a "gyenge" igéknél

-t végződés, az erőseknél tőhangváltás és -gen végződés

Még példa: gyenge ige "Ich habe gekocht" (főztem)

erős ige "Ich habe geholfen" (segítettem)

Az hogy nyenge vagy erős egy ige, az azt mondja meg, hogy van tőhangváltas vagy nincs.

Alapvetően minden ige kap ge-t, ezalól két kivétel van:

1) Az ieren-re végzödő igék (passieren, studieren, kontrolieren). Ezek alapvetően nyenge igék:

ist passiert, hat studiert, hat kontroliert

2) Ha az igekötő nem válik el. Ez bármilyen ige lehet. 8 igekötő soha nem válik el: emp-, ge-, ver-, zer-, er-, be-, miss- és voll-.

Ezentúl viszont bármelyik igekötő lehet elváló és nem elváló is, ez igétőé függ alapvetően, de sok igénél van egy jelentés, amiben elvál és így ge-t kap és egy másik jelentés, amiben nem vál el, és így nem kap ge-t. Általában az átvitt értelemben nem válik el az igekötő. (illetve az elváló igekötőre hangsúly esik, a nem elválóra nem, de ezt nem biztos, hogy olyan sokat fog segíteni neked)

Pl. umbauen:

hat umgebaut - átépítette/renoválta

hat umbaut - körülépítette