Nyelvtanárok! Hogyan kezelnétek egy ilyen diákot? Mit lehet tenni ilyen esetben?

Adott egy általánosan jó képességű diák, aki értelmes, logikus gondolkodású és emellett lelkiismeretesen tanul is. Rendesen tanul, gyakorol és ez meg is látszik (a maga szintjén) mert jó a szókincse, jól mennek neki a hallás- és szövegértés feladatok illetve a nyelvtan is, az új szabályokat is könnyen megérti. A fogalmazással, levelekkel sincsen különösebb gondja. A probléma az, hogy ez a tudás szóban nem mutatkozik meg ugyanis nem beszél. Egyszerűen nem tud megszólalni. Maga a lány sem egy beszédes fajta, magyarul sem sokat hallani a hangját. Inkább olyan csendesebb, zárkózottabb típus. Szóbeli feladatoknál, párbeszédeknél, szituációknál olyan mintha bezárulna a világ és onnantól kezdve kész, vége, nem szólal meg. Ha valaki csak úgy, akár órán kívül kérdez tőle valamit akkor amennyiben a kérdés engedi csak bólogat vagy rázza a fejét, más esetben is csak rövid válaszokat ad és nem igazán beszélget. A társaival sem kommunikatívabb. A "mélypont", ha saját magáról kell beszélnie vagy esetleg a véleményét kellene kifejtenie egy adott témával kapcsolatban. Erőltetni, noszogatni pedig nem nagyon lehet, kis híján elsírja magát. Nincsen semmilyen családi probléma a háttérben, nem bántják őt sem fizikailag, sem szóban. Az iskolában sincs szó ilyesmiről. Amúgy egy nagyon rendes, kedves, aranyos, jóindulatú, mosolygós lány. A jegyein nem látszott meg mert csak írásbeli számonkéréseket kaptak, csak ötösei voltak. A mostani tanévben érettségizne, ő is szeretné és egyszer mindenképpen kell is tehát nem lehet hova halogatni, a tudása is elegendő hozzá, viszont ott vannak szóbelik.....

Mit lehet kezdeni egy ilyen esetben a tanár illetve a lány részéről? Esetleg van valakinek hasonló tapasztalata?

Előre is köszönöm a válaszokat!