Milyen nehéz a doktori iskola? Lehet mellette valamit csinálni?

Azzal kezdjük, hogy nagyon alacsony a doktori programok végzési rátája, azaz rengetegen feladják. Többek között azért, mert nem mérik fel, mivel jár egy doktori program elvégzése, és dolgozni vagy mást tanulni próbálnak mellette.

Ne csináld. Csak akkor menj doktori programra, ha teljesen rá tudod szánni azt a 3 évet, és meg tudod csinálni a kutatásod. Ha más szakot kezdesz el mellette, garantált a kudarc.

Ha megvan a doktorid, majd lesz még bőven időd mást is tanulni, én is épp ezt teszem.

Igen, én is ezt tettem, végigcsináltam a doktori iskolát, utána kezdtem el még több szakot is, a legutóbbit 45+ évesen... ma már élethosszig lehet tanulni, nem úgy van, hogy 1 szakot elvégzel és azzal vagy kénytelen boldogulni.

De higgy nekem, ha a másik szakot a doktori mellett kezded el, soha nem lesz belőled doktor. A doktori iskola nem csak egy egyszerű egyetemi szak, ahol órák vannak és a tananyagból így-úgy le kell vizsgázni. Hanem egyrészt a tananyag mennyisége is eleve "végtelen" (bármilyen tudományágból elolvashatatlan mennyiségű szakirodalom van), így már eleve az is számít, hogy egy szemeszterben csak a 3-4 kötelező, vagy 20-30 releváns könyvet olvasol-e el (és megszámlálhatatlan szakcikket). Publikálni is kell, és egy-egy komolyabb tanulmány írása nagyon komoly erőfeszítést igényel. A saját kutatás is kb. végtelen időt igényelne. Nem lehet úgy összecsapni ezeket, hogy közben másik órákra is bejársz, azokat is tanul(ga)tod, oda is irányul a figyelmed.

Képzeld el, hogy jön mondjuk a kedd délután, végre nincs se órád, neked se kell tartanod (ezt is tegyük hozzá, hogy tanítani is kell, és az egyetemi órákra való készülés óránként fél-egy nap!) -- és akkor mit csinálsz? Végre lenne 3-4 órád a kutatásoddal foglalkozni, de helyette nekiállsz a másik egyetemre tanulni...

Nem sietsz sehová. Majd elvégzed a másik szakot 29-32 évesen, vagy 39-42 évesen, vagy 49-52 évesen... tényleg nincs hova rohanni.

Szia! Én sajnos nagyon tapasztalatlanul vágtam ebbe bele tavaly a Covid miatt és hát nem haladok jól. A konferenciáim megvannak, de majd még kell menni, a kutatásom nem releváns, nem tudom a munkaerőpiacon eladni, és sokkal jobban járt az, aki 10 év munka után a munkahelyen tud hobbiból kutatni. Ösztöndíjas PhDs vagyok, be kell vállalni extrákat és eléggé leterhelt lettem erre a félévre. Ez egy munkahely, nem elég a minimumot nyújtani, heti 1 napom van másodállásban, de még így is megkérdezte a témavezetőm, hogy miért nem haladok a dolgaimmal, júniusban vizsgáznom kell. Erre az egyetemre amúgy fel sem vennének kutatni, mert nem kell nekik momentán új kutató, csak képeznek. XD

És én nem leszek kutató, nagyon sok energiát bele kell ebbe ölni, ha válni akar az ember valamivé, mert én BTK-n vagyok, nem valami gyakorlati helyen, aminek értelme is van. Muszáj lesz kompetens másodállást lelnem, vagy átmennem fizetősre (nem tudom hogy oldom meg), mert egy 29 éves nő semmi munkatapasztalattal nem tud elhelyezkedni pl: egy cégnél, mert az lesz a bajuk, hogy nincs gyerekem, szülni fogok.

Szóval én picit bánom ezt a dolgot, de már nem lehet kiszállni, 5 év a max, ami alatt el lehet végezni, annyi idő alatt meg csak sikerül. :D

Kitartást neked is!