Egy lassú de jó képességű embernek milyen továbbtanulási irányt ajánlanátok?

#19-es köszi az elég korrekt választ! Tényleg segít, hogy elolvasod, ha csak részben is, és korrektül leírod a véleményed. Az ember csak így tud önismeretet gyakorolni, hogy őszintén, kendőzetlenül kiírja, kimondja ami van benne, szembe néz vele, megnézi a külvilág, a nagy átlag, vagy bárki, mit gondol erről. Ezeknek van értékük, ezek elmozdíthatnak más irányba. Csak mi van ilyenkor? Az emberek nagy része a jó magyar mentalitással jön rugdosódni, és a kérdezőbe automatikusan beindul az önvédelmi mechanizmus, és érvek nélkül is az lesz premisszája, hogy nekem van igazam, és ők h**lyék, mert bántanak. Az ilyen kommunikáció, kapcsolatok nem visznek sehova, de hát kérem, ez Magyarország, meg a világ is nagyrészt sajnos. De hát mit tegyek, igazságkereső, sokszor konfrontatív ember vagyok, leírom érvekkel, miét nincs igazuk, hadd álljon itt. De ez igaz is, hogy aki bánt másokat, az bűnt követ el, én nem bántottam senkit, itt sokan címkéznek, bántani próbálnak. Csak ettől függetlenül érvelni KELL, ha szembe akarok szállni, még az ilyen érv nélküli egybites fröcsögésekkel is. Szerintem az lenne egy egészséges morális alap, ami a békés társadalmi együttélést lehetővé tenni, hogy amíg nem árt valaki másnak, addig hadd csinálja, nem bántom. Vagy jót szólok hozzá, vagy semmit. Amúgy is primitív, felesleges dolog olyan tevékenységre pazarolni az időnket amivel nem szolgálunk semmit, inkább rombolunk.

Amivel nem értek egyet veled, próbálom rövidre fogni:

Elismerem, hogy némileg álomvilágban élek, ha ez azt jelenti, hogy szeretik pár méterrel a föld felett járni, nagy ideákban, mély összefüggésekben nézni a világot, elemelkedni a mindennapi hajtás, megélhetésért küzdelem emberhez méltatlan körülményeitől. Szerintem ez egyáltalán nem rossz, kellenek ilyen emberek, sőt én kifejezetten ebben az attitűdben hiszek, az, hogy leírod, hogy ez semmilyen egyetemi szakhoz nem passzol, azt köszönöm, mert akkor megtudom, hogy lehet tényleg nem az-az én utam.

Azt mondták, hogy bennem van a hiba, én vagyok lusta, én vagyok talán nem is olyan jó képességű, csak nagyképű stb. Ez nem igaz

Tudod sok mindenki nem akart alkalmazkodni a rendszerhez, és sokszor ez nagyon termékeny hatással volt a kultúrára és legalább felmutatott egy valószínűleg emberibb alternatívát. Pld. hippik, vagy most némileg a vegánok is ilyenek, vagy azok a buddhisták, akik teljesen elvonulnak a világtól. Nem gondolom, hogy jó felé tart a világ (elemeiben igen, vannak jó eredmények, de egészében a korszellem nem), szóval talán nem is baj, hogy szembe megyek vele az úton, nincs előírva sehol, hogy alkalmazkodni KELL. Elég érdekes, hogy ezt érezted úgy, hogy nyomatékosítanod kell, van más út, értelmiségi pályán is, vagy mondjuk az, hogy csak az egyetemet bírd ki, amíg meglesz a papír és aztán csinálhatsz, amit akarsz a szakmádon belül, sok esetben, kis túlzással. Ne akard senkinek megmondani, hogy alkalmazkodjon, ha te úgy érzed ez a valóság, leírhatod, köszönöm is, de majd hadd döntsek én, és ne az legyen már a tanulság, hogy: "hát igen, nem alkalmazkodott a rendszerhez, ezt nem lehet". Alkalmazkodjak egy rendszerhez ahol legális a gyilkosság, a gyerekmunka, a rabszolgamunka, az álhírterjesztés, mások egészségének tönkretétele, és akkor vagyok egy jó, megfelelően kifaragott társadalmi lény? Na, ugye :).

Ezt a fekete-fehér világképet pedig ne add a számba, én nem mondtam sehol, hogy én jó lennék, az pedig rossz. Előbb is elismertem, vannak jó eredményei a nyugati világnak, nekem is ideje dolgoznom több olyan tulajdonságomon, amivel akár árthatok másnak, mert felelős vagyok a tetteimért.

"Szükség van egy általános műveltségre"

Ne mondd már, hogy ezt te vallod, hogy megadja az iskola? :D Érettségiig anyagok visszamondása, majd elfelejtése, néhány matek példa betanulása, kis logikával a feladatban alkalmazása, majd szintén 80%-ban pár éven belül elfelejtése zajlik. Épp ezek a gondolkodók adnak olyan erkölcsi iránytűt az embernek, olyan attitűdöt, gondolkodásmódot, ami örökérvényű, hatással van rád, tetteket szül stb.-stb. Ez kéne, hogy legyen az alapműveltség. Hogy mindenki abba a témába, ami érdekli, minőségi gondolkodókat, kutatókat hallgathasson, hogy megtanuljuk a békés együttélés szabályait, feltételeit, hogy alap dolog, hogy nem bántunk mást!!!

"Ne egy csőlátású barom legyél, aki csak azon a területen tud mozogni, ami őt érdekli"

Konkrétan a matematikus nagyapám lesz***rta az apámat, pedagógiailag, pszichológiailag az emberi kapcsolatteremtést tekintve teljesen megbukott, velünk se foglalkozott sose sokat, szinte semmit, csak a matekkal. Azt hiszem ez elég erős példa. Egy idő után, ha valamibe eredményt akarsz elérni, igenis, épp csőlátásúnak kell lenned. Egy súlyemelőt csak az érdekli, hogy tud egyel nagyobb tárcsát pakolni a rúdra. Egy úszót csak az, hogy tud 0,1-el jobbat úszni. Talán épp ettől félek, nem akarom mindennel leterhelni az agyam, hogy ne tudjak az élet szépségeire, a kapcsolatokra koncentrálni. Nem is akarok tudós lenni, mint ő, csak szeretnék egy olyan szakmát, amit élvezek, és tudok vele értéket tenni a közösséghez, amiért én annyi pénzt kapok, hogy fenn tudjam tartani magam. Vagy ez egy olyan science fiction világkép, hogy így kéne működni a világnak? A suliba is voltak témakörök, amit élveztem, megtalálhatnám a szintemet, területem, amit élveznék, és annyi időt szánhatnék rá, amennyit akarok. Ezért írtam ki a kérdést részben. Csőlátás pedig addig baj, amíg másoknak ártasz vele, ugyanezt tudom erre is mondani, nem kell mindenkinek tájékozottnak lenni. De jelenleg ott tartunk tájékozottságba, hogy gazembereket vezetik a birkanyájat, szóval ne mond, hogy erre kell az iskola és erre nem jók a gondolkodóim.

Tanultam, néztem videókat ebbe a témába, amiről beszélsz, pld. tanultam állapotgépekről, tárolókról, regiszterekről. Úgyhogy értem, ne aggódj. Amúgy a példád szerintem hibás, mert ez tkp azt jelenti, hogy valaki meghaladta a korát. Nincs még olyan erős, memória, erőforrás, majd később visszatérünk rá.

Amit én tapasztaltam arról, hogy minden területnek vannak-e olyan oldalai amelyek nehezek, unalmasak. Az oktatási rendszerben, az egyetemen is, rengeteg ilyen van bepakolva, aminek semmi értelme, mert kiesik úgyis idővel, korszerűtlen stb., vagy már úgyis megtanulhatatlan az a mennyiség, tehát sokan úgy fognak diplomázni, hogy nem tudják egy részét... akkor valóban olyan fontos? Inkább mindig azon az elven voltam, hogy kevés, de biztos tudás, ezért is hoztam a finn példát. Egyébként főleg a versenysport mentalitásba van, hogy sok olyat kell csinálnod, amit nem élvezel, ilyen mennyiségben, de hajt a cél, ezt hívják áldozatnak. Kutatók, orvosok lehet ezt csinálják, de hogy minden szellemi pályán tevékenykedő embernek ezt kéne, azt kötve hiszem. Lesznek mélypontok, de miért van az, hogy az élet más területén, ha mondjuk szeretsz edzősködni és edző vagy, akkor lehet nagyrészt élvezetes? Persze néha épp úgy jön ki, hogy meg kell még írni egy programot, és nagyon elcsúsztál, mást csinálnál, de alapvetően szereted. De amúgy sokan a programozásról is így beszélnek, azért is gondoltam, hogy afelé szívesen nyitnék.

Nem vagyok bebuzulva abba, hogy csak azzal foglalkozzak ami érdekel. Mondom, a kiragadtok részleteket a szövegből. Nem másoltam végig az iskolai éveimet, csomót tanultam olyat is, ami nem érdekel. Hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni, de az legyen korrekt és szolgálja az én érdekem. Nem ismersz se engem, se feltételezem a finn oktatási rendszert eléggé, hogy ezt meg tudd ítélni, szóval hagyjuk ezt.

Tehát akkor nem vagyok jó képességű, mert a krumplifőzelék receptjét nehezebben tanulom meg, mint az átlag, amikor kombinatorikából pld. sokkal jobb vagyok az átlagnál? Oké...

Persze, hogy könnyebb a szakközepes fizika, azért szakközepes :D. Az arányok miatt mondtam, meg, hogy leírjam ezt a jelenséget is, azt, hogy te mit látsz bele, nem az én dolgom :D.

Ne gondolkodjunk szerintem fekete-fehéren, az, hogy ezt az oktatási rendszert értelmetlennek tartom, és azt mondom, sokkal inkább kéne arra hangsúlyt fektetnem, ami érdekel, nem jelenti azt, hogy azt szeretném, hogy a világ alkalmazkodjon hozzám. És leírtam már, az anyagok nagy része kiesik, az biztos, hogy eddig, érettségiig, szinte egyáltalán nem kaptam ezektől olyat, ami érdemben formálná a személyiségem, szemléletem, szélesítené a látóköröm, és hogy te alapvetően abba a tévedésbe vagy, hogy pár kiragadott szövegrészlet alapján ítélsz meg engem. Tényleg nem ismertek, ne mondjátok meg mire lennék képes, mire nem, mennyire vagyok lusta, mennyire vagyok hajlandó olyat tanulni, ami nem érdekel. A történelem közepem is 78%-os lett 100%-os szóbelivel, pedig annyira nem érdekel a történelem... na, akkor?

Nem tudom miből vetted le, hogy nem ismerem ezt a különbséget, de köszi, hogy leírtad, mert ez hasznos tényleg, ha leírod a tapasztalataid. Én azt láttam, hogy a tesóm 32%-os matek középpel ment könnyűipari mérnökire (nekem 67% lett, úgy hogy örökké lehúztak matekból, ha lassabban haladunk, mint a finn oktatási rendszerben, szerintem emelten teszek 70-80 közt simán), gyengébb szakközépbe járt, nem tanult jól, mégis elvégezte. Szóval azért vannak tapasztalatok innen-onnan is. Persze itt megemberelte kicsit magát, de alapjai alig voltak, és nem annyira jó tanuló, sőt még dolgozott is mellette alkalmi melókat. És egy jobb környezetbe jobban tudod magad megemberelni, ki tudja egy jó iskolába, hogy teljesítenék, egy egyetem tuti jobb, mint ahova eddig jártam sulik.

Egyébként mondom, értsd már meg, tanultam :D. Azok egy-egy példák voltak. Én csak kíváncsi vagyok, hogy milyen területen lenne érdemes elhelyezkednem, hogy azok a témák, amikből nem tanultam és úgy lett 5-ös, tanulva, sokkal nehezebb anyagrészekből, lehessenek 5-ösök. És pont ez az, hogy én sose voltam olyan típus, hogy megjegyzem órán, mert nem olyan jó a figyelmem, memórián, nem fogok fel olyan gyorsan dolgokat, kicsit lassú vagyok. Ezért voltam inkább közepes tanuló.

Tudsz idézni egy olyan részt, ahol én verném magam? Vagy foglald már ezt össze, mert tényleg nem értem... most nem lehet kimondani, ha valami jól sikerült, ha valamibe jó vagyok? Nem gondolom, hogy a világ legokosabb embere vagyok, de azt igen, hogy mondjuk a felső 20%-ba, talán 10%, attól függ milyen képességeket néznek, benne vagyok, na tessék, verem magam :D.

Azért azt hidd már el, hogy a magyar oktatási rendszerbe, meg egyáltalán ebbe az életmódba, rohadtul sok gyerek van, akinek nem mutatják meg, nem tapasztalja meg miben lenne tehetséges. Főleg itt mivel jó képességűről beszélünk, már kiesik az, hogy az oktatási rendszerben mindenkire törit-matekot-bioszt stb. erőltetnek, mikor százmillió készség van a világon, lehet valaki lakberendezni tud, más autót szerelni. Amúgy elég fura mondat ezzel, hogy aki tényleg jó képeségűnek TARTJA magát, minek oda az a szó, így elég értelmetlen lesz szerintem.

Ha elolvasod amúgy inkább agyaltam, nem bizonygattam senkinek, hogy jó képességű vagyok, azt nem fogadom el, hogy valakit, bárkit lustának nevezzenek, mert ahogy írtam rosszindulatú, destruktív.

Képzeld nem sz***r hallani, csak néha figyelhetnél arra is amit a másik konkrétan kimond, ne a saját benyomásaid alapján gyártott prekoncepciókra alapozz kizárólag. Pont le is írtam, inkább mondják azt, hogy nem vagyok olyan jó képességű, és mondjuk pincérnek jobb lennék... Az zavar, hogy sok ellentmondásos, nehezen értelmezhető jelenség, esemény történt, amit szeretnék kibogozni, épp azért, hogy reálisan el tudjam magam helyezni, végre egyszer először az életben, amit nem segített az iskola semmiben :D.

Köszönöm a segítséget, ez most nagyon jól esett, hogy tényleg korrektül írtatok, Te is 18-as! Elfogadom, hogy így látjátok, sok igazság is lehet, sőt van is benne szerintem. Örülök, hogy kaptam egy más hatást, megprobálom értelmezni, befogadni. Nem vitáznék vele most már, tényleg kösz, hogy ennyi időt szántatok rám :).

Bár nincs rossz sorsom, messziről se, de elég rendezetlen volt mindig az életem, még egy alvásom is, vagy a családi háttér, próbáltam hajtani, tenni dolgokért, de úgy érzem, hogy sokszor ha valami sikerül, akkor ha minimálisat teszek érte is sikerül, ha nem, akkor hiába teszem bele a melót. Úgy érzem mintha nálam az se lenne mindegy ki magyaráz, voltak tanárok akiknél mindig nagyon jól ment, másoknál rosszul. Ezek szélsőséges példái voltak, hogy tanulás nélkül kapok 5-öst, máskor meg átlagos, sőt lehet az alatti annak a képessége, hogy mennyi energia kell egy jó jegyhez nekem. Nehéz így átadadni neten milyen vagyok, élőben tényleg nagyon csendes és nagyon ritka volt az, mint amit mondtok, hogy ilyen voltam és megjegyezték. Előadáson se okoskodnék, nem tartom magam annyira fontosnak, hogy én legyek közepén és szónokoljak. Mindig inkább egy réteghez tartoztam, barátokkal de kicsit kívülálló a hangadóktól, sokszor ő nekik nem is voltam én szimpatikus, pedig kb nem mondtam, tettem ellenük semmit.

Vagy amit legutóbb mondtam példa, kicsit ahhoz tartozik az említett fizika felelés is szakközépbe, pedig a feladatokból ott mindig jó voltam, elég könnyen vettük, de azért nem rossz, hogy hibátlan voltam kb. Amit még elfelejtettem, hogy az volt még fura, hogy tényleg sokfelé érdeklődök, sok okos barátom volt, sokszor egész jókat alkotok, vannak gondolataim. Tehát ebbe meg érzek egy olyat, hogy egyéniség vagyok, és erre rímel az is, hogy több tanár mondta, több iskolámban, hogy én milyen jo képességű vagyok, több lenne bennem, szerették stb. Pld töritanár is itt középsuliba, a magyar áltba, pld az volt, h sok okos oszt. társam alig került a középpontba, én meg úgy hogy meg se szólaltam, gyenge 4es voltam nála, a filmrajongásom és írásaim, a sportolói "karrierem", vagy az 1-1 kiemelkedő dogám miatt sokkal többször beszélt rólam, hozzám stb. És még ezen kívül is voltak, lettek ilyen hobbijaim.

Még annyit tennék hozzá, hogy én az egyetemmel kapcsolatban azért voltam szkeptikus, meg ezzel az oktatási rendszerrel és ez gyakran elhangzik kritikaként, hogy mindent úgy se tud az ember megjegyezni. Inkabb szemléletet kell formálni, készségeket fejleszteni, kreativitásra, alkotasra, gondolkodásra buzdítani az embereket. És amikor azt mondom, h "a rendszer rossz, én meg jó", ezért mondom, mert úgy erzem ezek sokkal jobban bennem lettek volna, mint újabb és ujabb anyagok megtanulása, elsajatitasa, ami ki is esik idővel. Sokszor mondják, hogy sok minden megnezheto, elolvashato ma könnyen, nem azt kell tudni ami a könyvbe van, hanem, hogy tudd mihez nyúlj, hogy megbízható információt találj. Pld anatómiát is tényleg meg lehet egy egyetemen a többi mérnöki tárgy mellett úgy tanulni, hogy fejből tudd? Nem inkább tudni kell alapokat, de valójában jó helyéről informálódni, jól szűrni az infot, meglatni a nekünk kellő ismereteket, összefüggéseket,a fontos? Hasznosítani a rengeteg változó minőségű anyag közül, az értékeset. Nem tudni a rengeteg anyagot, akár a korszerűtlent, területünkhöz nem kapcsolódót is. Ez tényleg érdekel! :)