Jövőre leszek egyetemista. Mi lenne a jobb választás? Otthon maradni/ új városba menni?

Ne csak magánéleti szempontból gondold végig a dolgot, hanem elsősorban a tanulmányaid szempontjából. Mit szeretnél tanulni, milyen szakra mennél szívesen, az a szak van-e mindkét egyetemen és ha igen, melyiket látod jobbnak (nézd meg a tantervet, követelményeket), stb.

Ha önállósodás szempontjából nézzük, én inkább elmennék otthonról. Az, hogy introvertált vagy, ne akadályozzon meg. Én is az vagyok (de még mennyire...) és mégis elmentem több, mint 300 km-re egyetemre. :) Igen, nehéz, de tudom és hiszek abban, hogy idővel jobb lesz és pár év múlva meg fogom köszönni magamnak, hogy így döntöttem. Ha itthon maradtam volna, biztos, hogy nem tudnék úgy önállósodni, saját talpamra állni (ezt nem feltétlen anyagilag értem). Ha pedig kikerülsz x év múlva egyetemről, sokkal gyakorlottabban fogod venni a felnőtt élet akadályait.

Ami fontos, hogy ne úgy hozd meg a döntést, hogy barátok, család mit gondol. Az számít, TE mit gondolsz és a TE szíved merre húz. A debreceni barátok - ha igaz barátok - meg fognak maradni, a távolság ellenére is.

Egyébként meg ha elmész Szegedre és nem jön be, vissza tudsz menni Debrecenbe (vagy máshova, ha addigra úgy alakulna), sosem szégyen tiszta lappal kezdeni, azt viszont meg fogod bánni, ha meg sem próbálod, valamint az sem túl jó érzés, amikor az emberben folyamatosan ott van a "mi lett volna, ha...". Na, meg ahogy írtad, jelenleg is néha úgy érzed, hogy kimaradsz valamiből, ergo szívesen buliznál, eljárnál néha, ez kolisként szintén kivitelezhetőbb lenne. Nekem nem szigorúak a szüleim, sose szóltak bele, ha elmentem valamerre, de annyit azért mégiscsak mondtam, hogy megyek ide meg oda ezzel és ezzel, ekkor és ekkor jövök, a koliban meg tökjó érzés volt, hogy jöttem-mentem anélkül, hogy bárkit külön tájékoztattam volna.

Amit még az introvertáltas dologhoz hozzá tudnék fűzni, hogy ha egy messzebb lévő egyetemen nem tudnál barátokat szerezni, akkor a debrecenin is ugyanúgy nehézségeid lennének vele, ezt csak azért említem, hogy ez ne legyen fő szempontja a döntésednek. Egyébként ha nyitsz mások felé, beszélgetsz, akkor biztos be tudsz illeszkedni majd. Ha pedig bezárkózol, félrehúzódsz, akkor nem (vagy csak nehezen). Ezt szintén tapasztalatból írom, én sajnos annak ellenére, hogy elhatároztam, egyetemen társasági ember leszek, eddig nem nagyon jött össze (most a korona miatt amúgy is itthon ragadtam, ez sem javít a helyzeten), viszont tisztában vagyok vele, hogy ez magamnak köszönhető és a jövőben azon leszek, hogy ez változzon. Két hónap alatt amúgy sem vártam csodát (idén kezdtem), szóval ja, ha tényleg annyira nagyon introvertált vagy, akkor időbe fog telni, míg beolvadsz, de ahogy említetted kolis is voltál már, úgyhogy szerintem ez sima ügy lenne. Valamint szerintem ez a beilleszkedés azon is múlik, hogy az ember mikor talál rá a megfelelő emberekre, márpedig egyetemen - bárhol is légy - lehetetlen, hogy idővel ne találj rájuk.

ha már így felmerült benned a gondolat akkor szerintem menj

én is szeretem a szülővárosom, de a suli végén mégis bennem volt ez az érzés, hogy jó lenne máshol is kipróbálni (szerencsés vagyok mert a szüleim fizetik a kolit)

az elején honvágyam volt, de ahogy megtaláltam a helyem kb második félév környékére már sokkal jobb lett és most negyedévesként már nagyon jó döntésnek tartom, hogy elindultam az önállósodás útján :D

Igaz, én szegedi vagyok, de nem bántam meg, hogy végül nem maradtam otthon, hanem Budapestre mentem egyetemre. Kinyílt egy új világ, önállóság, szabadság... Mindezt nem élhettem volna át otthon, vén gimisnek éreztem volna magam. Így meg koliban teljes az egyetemista élet érzése (sajnos a covid hazaküldött és szenvedek is itthon). De nekem nem igazán jó a családdal, ezért is vártam nagyon, hogy mehessek. Illetve a barátaim egy része is felment. De nem ők a hangsúlyosak most az életemben, hanem egy csomó új embert ismertem meg az új helyen.

Szegedi egyetemista ismerőseim nagyon dicsérik a várost, nagyon szeretik az itteni létet. Én is lehet, maradtam volna, ha nem kellett volna akkor otthon laknom (nem kaptam volna kolit). Ha nagy eséllyel kapsz, akkor én bátorítalak, hogy menj, fedezd fel a világot! Hagyd, hogy formáljon az új környezet, önállósodhass, ha erre vágysz.

Lehet, hogy a személyiséged is jobban megnyílik, volt osztálytársam aki zárkózott volt, teljesen barátságos, társasági ember lett az új helyen.

Egyetlen dolog itt a képben a covid, de reményeim szerint az szeptemberre lecseng, és amúgy sem érdemes egy másfél éves hiszti miatt másképp dönteni egy életre szóló kérdésben.

Nézd meg, hogy a szak elég színvonalas-e Szegeden - ebben igazuk van az előttem szólóknak, fontos szempont. Ha igen, akkor érdemes belevágni tiszta lappal a fiatal egyetemi évekbe. Mert nemcsak szakmailag kell érni, hanem igenis fontos emberileg is képződni. És erre több lehetőség van függetlenül otthonról. Tudom, én is csak a tanulmányokra helyeztem hangsúlyt és csak marketingszövegnek tartottam, hogy "barátságos közösség, fiatalos egyetemi város" stb, de tényleg van jelentősége, hatása a közérzetedre, teljesítményedre, kapcsolataidra, azok meg a karrieredre és magánéletedre is.

Szóval ha van rá lehetőség, én mennék :)